1Ugyanekkor hoztak hírt néki egyesek azokról a galileaiakról, akiket Pilátus áldozásuk közben öletett rakásra.
2Jézus azt mondotta nékik: Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileaiaknál, mert ez a sors érte őket?
3Azt mondom néktek: nem! Sőt, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonló módon vesztek el.
4Vagy azt hiszitek talán, hogy az a tizennyolc ember, akiket a reájuk dűlt siloámi torony ölt meg bűnösebb volt Jeruzsálem többi lakosánál?
5Azt mondom néktek: nem! Sőt, ha meg nem tértek mindnyájan hasonló módon vesztek el.
6És elmondta nékik ezt a példázatot: Egy valaki fügefát ültetett a szőlőjében s kiment gyümölcsöt keresni rajta, de nem talált.
7Erre így szólt a vincellérjéhez: Három esztendeje járok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán és nem találok. Vágd ki! Mit rontja itt a földet is?
8De az így válaszolt néki: Uram! Hagyd meg még az idén. Köröskörül megkapálom és meg is trágyázom.
9Hátha terem! Ha nem - akkor aztán vágd ki.
10Szombatnapon egy zsinagógában tanított.
11Volt ott egy tizennyolc év óta lelki beteg asszony is, aki annyira meggörbedt, hogy már fel sem tudott egyenesedni.
12Jézus, mihelyt megpillantotta őt, magához hívta és azt mondotta néki: Asszony! Megszabadultál betegségedtől.
13S kezének érintésére, tüstént felegyenesedett és dicsőítette az Istent.
14A zsinagóga feje azonban megütközött azon, hogy Jézus szombatnapon gyógyított. Nem is hagyta szó nélkül a dolgot, hanem azt mondta a népnek: Hat dologtévő nap van. Akkor jertek és gyógyíttassátok magatokat, nem pedig szombaton.
15Erre az Ur azt felelte néki: Képmutató! Nem oldj a-é el akármelyitek a maga ökrét, vagy szamarát a jászoltól szombaton s nem vezeti-e az itatóhoz?
16És nem volna szabad Ábrahámnak ezt a lányát, akit a sátán tizennyolc esztendő óta kötve tart, szombatnapon feloldani e kötelékéből?
17És szavára minden ellenfele elszégyelte magát. Az egész nép pedig örvendezett az ö dicső dolgai láttára.
18Ö pedig azt mondta: Mihez hasonló az Istennek országa? Vajh' mihez is hasonlítsam?
19Hasonló a mustármaghoz, amelyet az ember vett s elvetett a kertjében. Megnőtt s akkora fa lett belőle, hogy az égnek madarai fészket raktak ágaira.
20Majd újra megszólalt: Mihez hasonlítsam az Istennek országát?
21Hasonló az a kovászhoz, amit az asszony vett s beletett három mérce búzalisztbe, hogy jól megkelessze.
22Így vándorolt városról-városra, faluról-falura, miközben Jeruzsálemnek tartva, tanított.
23Egy valaki pedig megkérdezte: Uram! Kevesen üdvözülnek-e? Azt felelte nékik:
24Azon legyetek, hogy bemenjetek a szűk kapun, mert azt mondom néktek: sokan szeretnének majd bemenni, ámde nem tudnak.
25Ha a gazda felkelt s bezárta az ajtót s ti kint állva zörgettek s beszóltok: Uram! Nyiss ajtót minékünk! - azt feleli néktek: Nem tudom honnét valók vagytok.
26Erre elősoroljátok: de hisz veled együtt ettünk, ittunk, utcáinkon tanítottál,-
27ő azonban így válaszol: Mondtam, hogy nem tudom, honnét valók vagytok. El tőlem, el egytől egyig gonosztevők!
28Lesz ott sírás és fogcsikorgatás, mikor majd látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat Isten országában, ti pedig kívül rekedtek.
29És jönnek keletről, nyugatról, északról és délről s letelepednek az Isten országában.
30S az utolsók elsők, az elsők utolsók lesznek.
31Ugyanaznap néhány farizeus jött hozzá és azt mondották néki: Készülj s eredj innét, Heródes meg akar öletni.
32De ő azt felelte nékik: Menjetek és mondjátok meg annak a rókának: ma és holnap ördögöket űzök s gyógyítok, harmadnapon pedig végem lesz.
33De ma, holnap s holnapután vándorolnom kell, mert az lehetetlen, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34Jeruzsálem! Jeruzsálem! Te prófétagyilkos s apostolkövező! Hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen az anyamadár szárnya alá gyűjti fiókáit, de te nem akartad.
35Most már puszta hajlék maradtátok. Bizony mondom: nem láttok engemet, míg el nem jön az az idő, mikor azt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön.