Luke 12
1 Eközben tengernép gyülekezett össze, úgy, hogy majdnem letaposták egymást. Ő pedig beszélni kezdett tanítványaihoz: Minden előtt őrizkedjetek a farizeusoknak kovászától, - a képmutatástól!
2 Nincs oly rejtett dolog amire rá ne jönnének s nincs olyan titok sem, ami ki ne tudódnék.
3 Azért, amit titkon mondottatok, nyilván meghallatszik s amit odabent, a szobában fülbe súgtatok, hirdetik a házak tetejéről.
4 De néktek, mint barátaimnak azt mondom: ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg s más egyebet nem tehetnek.
5 Megmondom, kitől féljetek. Féljetek attól, aki ha öl, elég hatalmas arra is, hogy aztán a gyehennára vessen. Igen, - azt mondom tinéktek: Őtőle féljetek!
6 Ugy-e bizony, két fillérért öt verebet adnak? S az Isten azoknak egyikéről sem feledkezik el.
7 Néktek pedig a fejetek hajszála is mind meg van számlálva. Ne féljetek! Sok verébnél drágábbak vagytok ti.
8 Azért azt mondom tinéktek: aki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.
9 Aki pedig megtagad engemet az emberek előtt, az megtagadtatik az Isten angyalai előtt.
10 És aki az emberfiát káromolja, bocsánatot nyer az, de a szentlélekkáromló nem nyer bocsánatot.
11 Ha pedig a zsinagógák, fejedelmek s hatóságok elé hurcolnak titeket, ne törjétek fejeteket azon, hogy mimódon és mivel védekezzetek, avagy mit mondjatok:
12 a Szent Lélek abban az órában megtanít titeket a mondandókra.
13 Ekkor közbeszólt valaki a népből: Mesteri Mondd meg az rén testvéremnek, ossza meg velem az örökséget.
14 Ő azonban azt felelte néki: Ember! Ki tett engem bíróvá, vagy osztóvá köztetek?
15 Majd azt mondta nékik: Vigyázzatok! Őrizkedjetek a telhetetlenségtől! Az ember - élete nem a vagyon bőségén fordul meg.
16 És elmondta nékik ezt a példázatot: Egy gazdag embernek a földje bő termést adott.
17 Azért így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová betakarítanom a termésemet?
18 Végre is így döntött: Ezt teszem: lebontom a csűrjeimet és nagyobbakat építek, s azokba takarítom be minden gabonámat s javaimat.
19 S így nyugtatom meg lelkemet: Én lelkem! Te bőven el vagy látva sok-sok esztendőre való jókkal. Pihenj, egyél, igyál, éld a világodat!
20 De az Isten azt mondotta néki: Bolond! Még ez éjjel számon kérik tőled a lelkedet. Kié lesz vagyonod?
21 Így jár, aki kincset gyűjt magának és nem az isteni javakban gazdag.
22 Aztán így szólt tanítványaihoz: Azért én azt mondom néktek: ne aggasszon titeket az élet gondja, hogy mit is egyetek; sem a testnek gondja; hogy mivel is ruházkodjatok.
23 Az élet több mint az eledel és a test, mint a ruházat.
24 Nézzétek a hollókat! Lám, azok nem vetnek, nem is aratnak. Nincsen nékik sem éléstáruk, sem csűrjük, az Isten mégis eltartja őket Mennyivel különbek vagytok ti a madaraknál!
25 Nos, mélyítek tudja merő aggódással megtoldani életének hosszát csak egy rőfnyivel is?
26 Ha ily semmiség sem telik ki tőletek, mit aggódtok más egyebek miatt?
27 Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Sem nem fonnak, sem nem szőnek, pedig, én mondom néktek: Salamon a maga teljes dicsőségében sem ruházkodott úgy, mint akármelyikük.
28 Ha tehát az Isten így ruházza a mezőnek füvét, amely ma van, holnap tűzre kerül, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!
29 Ti se törjétek hát fejeteket az evés, vagy ivás dolgán és e miatt ne nyugtalankodjatok.
30 Ilyesmiken pogány töri fejét. A ti Atyátok tudja, hogy erre néktek szükségtek van.
31 Hanem inkább keressétek az ö országát és ezek ráadásul megadatnak néktek.
32 Ne félj te kicsiny nyáj! Atyátok ti néktek szánta az országot.
33 Adjátok el, amitek van és adjatok alamizsnát. Szerezzetek magatoknak elnyűhetetlen pénzerszényt, kifogyhatatlan mennyei kincset, amihez a tolvaj nem férkőzik s amit a moly nem emészt meg.
34 Mert, ahol a kincsetek, ott a szívetek is.
35 Derekatokon öv, kezetekben égő mécs legyen.
36 Ti magatok pedig olyanok legyetek, mint akik urukat várják, ha indul haza a mennyegzőből, hogy amint megjön és zörget, tüstént ajtót nyithassanak néki.
37 Boldogok azok a szolgák, akiket hazatérő uruk ébren talál! Bizony mondom néktek: kötényt kötve leülteti s körüljárva, kiszolgálja őket.
38 S ha az éj második, vagy akár harmadik szakában tér haza s így találja őket, boldogok azok a szolgák.
39 Azt pedig jegyezzétek meg; ha tudná a ház gazdája, mely órában jön a tolvaj, őrt állana s nem engedné, hogy kiásva házát betörjön.
40 Legyetek hát készen ti is, mert az emberfia oly órában jön meg, mikor nem is gondoljátok.
41 Ekkor Péter megkérdezte: Uram! Nekünk szól ez a példázat, avagy mindenkinek?
42 Az Úr így válaszolt: Ki hát az okos és hű sáfár? A szolgára ura rábízza a cselédséget, hogy a maga idejében kiadja nékik az eleséget?
43 Boldog az a szolga, akit hazatérő ura e munkában talál.
44 Bizony mondom néktek, minden jószágát rábízza.
45 De ha az a szolga így okoskodik magában: Késik az én uram! S verni kezdi a szolgákat, szolgálókat, eszik iszik és részegeskedik,
46 majd megjön annak a szolgának ura oly napon, mikor nem is várja s ketté hasítja őt és a hitetlenek sorsára juttatja.
47 Az a szolga pedig, aki ismeri az ura akaratját, de nem készül fel rá, nem is jár el akaratja szerint, nagyon megbűnhődik.
48 Az ellenben, aki nem ismeri, de verést érdemlő dolgot cselekedett, kevésbé bűnhődik. Mert akinek sokat adtak, attól sokat várnak és akire sokat bíztak, attól még sokkalta többet követelnek.
49 Felgyújtani jöttem a világot s úgy szeretném, ha már égne!
50 De énrám az avatások avatása vár s úgy szorul a szívem, míg túlesem rajta.
51 Azt gondoljátok, hogy békességet hozni jöttem én a földre? Azt mondom néktek: nem, hanem meghasonlást.
52 Mostantól kezdve egy öt tagból álló családban három kettővel, kettő hárommal meghasonlik.
53 Meghasonlik az atya fiával, a fiú atyjával, az anya lányával, a leány anyjával, a napaasszony menyével, a meny napaasszonyával
54 A népnek pedig ezt mondta: Ha látjátok, hogy napnyugat felől felhő kerekedik, mindjárt rámondjátok; Eső lesz! És úgy lesz.
55 Viszont, ha déli szél fújdogál, rámondjátok: Meleg lesz! És úgy lesz.
56 Képmutatók! Az ég s a föld színét meg tudjátok ítélni, hogy van, hogy e mai időt nem ítélitek meg?
57 Miért nem mondotok igaz ítéletet magatokról is?
58 Azért, ha ellen feleddel az el ül járóhoz mégy, útközben mindent elkövess, hogy szabadulj tőle, hogy a bíró elé né hurcoljon, a bíró a poroszló kezébe ne adjon, a poroszló pedig börtönbe ne vessen.
59 Bizony mondom, nem jössz ki onnét, míg meg nem fizeted az utolsó fillért is.