Luke 11
1 Valahol épp imádkozott, mikor annak végeztével egyik tanítványa azt mondotta néki: Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.
2 Erre így válaszolt nékik: Ti így imádkozzatok: Mi mennyei Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod Legyen meg a te akaratod, Mint a mennyben, a földön is.
3 Add meg nékünk a mi mindennapi kenyerünket napról-napra,
4 Bocsásd meg a vétkeinket, mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, És ne hozz kísértetbe minket, hanem szabadíts meg a gonosztól.
5 Azután azt mondta nékik: Mélyítek az, aki ha barátja éjfélkor kopogtat és így szól be hozzá: Barátom! Adj kölcsön három kenyeret.
6 Megjött a barátom útjából s nincs néki mit adnom! -
7 belülről így válaszolna: Ne háborgass! Az ajtót bezártam, lenyugodtam a gyermekeimmel. Nem kelhetek fel, hogy kiszolgáljalak!
8 Bizony mondom néktek, ha nem is kél fel s nem is szolgálja ki barátságból mégis, hogy lerázza nyakáról azt a tolakodót, felkel és ad néki annyit, amennyire szüksége van.
9 Én is azt mondom nektek: Kérjetek és kaptok; keressetek és találtok; zörgessetek s ajtót nyitnak nektek.
10 Mert aki kér, az kap; aki keres, talál s aki zörget, annak ajtót nyitnak.
11 Hiszen melyik atya az ti közületek, aki követ ad kenyeret kérő fiának. S ha halat kér. kígyót ad-e néki?
12 Avagy ha tojást kér, skorpiót ad néki?
13 Ha tehát ti, gonosz létetekre, tudtok drága ajándékot adni a fiaitoknak, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérnek.
14 Majd ördögöt űzött ki egy néma emberből. És mikor az ördög kiment belőle, a néma megszólalt s a nép álmélkodott.
15 Egyikük másikuk azonban azt mondta: Belzebub az ördögfejedelem által űzik ki az ördögöket.
16 Mások viszont, kísértésképp, mennyei jelt követeltek tőle.
17 De ö a szívükbe látva, azt mondotta nékik: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, s ház házra dől.
18 Ha hát a Sátán is meghasonlik önmagával, megmaradhat-e országa? Pedig azt mondjátok, hogy én a Belzebub által űzöm ki az ördögöket.
19 S ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, ki által űzik ki a ti fiaitok? Éppen ezért, ők maguk lesznek a ti bíráitok.
20 Ha ellenben az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, úgy bizonnyal eljött tihozzátok az Isten országa.
21 Amíg a hatalmas felfegyverkezve őrzi a maga palotáját, biztonságban van birtoka,
22 de ha nála hatalmasabb ellenfél tör reá s legyőzi, elveszi minden fegyverét, amiben bízott s a tőle zsákmányolt dolgokat szétosztja.
23 Aki nincsen velem, ellenem van s aki nem gyűjt velem, tékozol.
24 Mikor a rossz lélek kimegy az emberből, sivár helyeken barangol és nyugalmat keres. S ha nem talál, így szól: Visszatérek elhagyott lakomba!
25 S ha megjövet, kisöpörve s felékesítve találja,
26 egyet fordul s hoz magával más hét lelket, nálánál még gonoszabbakat, beköltöznek s ott lakoznak. S annak az embernek végül is rosszabb dolga lesz, mint első ízben volt.
27 E beszéde közben történt, hogy egy asszony a népből hangosan megszólalt és azt mondta néki: Boldog anya, aki téged szíve alatt hordott s akinek te emlőjén csüngöttél!
28 Ő azonban, azt felelte: Sőt inkább: boldogok, akik az Isten igéjét hallgatják s megtartják.
29 Mikor pedig a nép egybegyülekezett, azt mondotta nékik: E nemzetség gonosz. Jelt kíván, de más jel nem adatik néki, csak a Jónás jele.
30 Mert valamint Jónás jel volt Ninive népének, az lesz az emberfia is e nemzetségnek.
31 Délnek királynéja együtt áll ki Ítéletkor e nemzetség fiaival és kárhoztatja azokat, mert ö eljött a világ széléről, hogy meghallgassa Salamonnak bölcsességét; pedig itt nagyobb van Salamonnál is.
32 A ninivei férfiak együtt állanak ki ítéletkor e nemzetséggel, s kárhoztatják azokat, mert ők megtértek a Jónás beszédére; pedig itt nagyobb van Jónásnál.
33 A meggyújtott mécset senki sem teszi rejtekbe, avagy véka alá, hanem a tartóba, hogy a belépők lássák a világosságot.
34 A test világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos lesz, de ha szemed hibás, egész tested is sötét lesz.
35 Vigyázz tehát, hogy a benned lévő világosság sötétség ne legyen!
36 Ha tehát egész tested világos és egyetlen tagja sem sötét, egészben oly világos lesz. mint amikor a mécs villámszerű fénnyel megvilágít téged.
37 Még beszélt, mikor egy farizeus ebédre hívta magához. Elfogadta a meghívást s asztalához telepedett.
38 A farizeus azonban csodálkozva látta, hogy ö evés előtt nem mosta meg kezét.
39 Erre az Úr azt mondotta néki: Ti farizeusok a pohár s a tál külsejét megtisztítjátok, de a ti belsőtök csupa merő ragadomány és gonoszság.
40 Bolondok! Aki a külsőt alkotta, nem ugyanaz alkotta-e a belsőt is?
41 Adjátok oda amannak tartalmát alamizsnaképpen, akkor mindenetek tiszta lesz.
42 De, jaj néktek farizeusok! Ti tizedet adtok a mentából, a rutából és minden zöldségből, az Isteni igazság s szeretet dolgával ellenben éppen nem törődtök. Pedig kötelesség ezt megtenni s amazt el nem mulasztani.
43 Jaj néktek farizeusod! Ti szeretitek a zsinagógában a legelső helyet s a piacon a köszöntéseket!
44 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Ti olyanok vagytok, mint a láthatatlan sirok. Az emberek rajtuk járnak, anélkül, hogy tudnák.
45 Erre egyik törvénytudó feleletképp azt mondotta néki: Mester! Ez a te beszéded sért minket is.
46 Ő pedig így szólt: Jaj néktek is törvénytudók. Ti elhordozhatatlan terhet raktok az emberek vállára, de ti magatok egy új játokkal sem nyúltok ahhoz.
47 Jaj néktek! Ti a prófétáknak sírboltot építtek, pedig atyáitok ölték meg azokat.
48 E szerint, mint tanúk helyeslitek atyátok cselekedeteit. Ők megölték azokat, ti pedig sírboltot épittek nékik.
49 Megerősíti ezt az isteni bölcsesség szava is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk s azok közül az egyiket megölik, a másikat száműzik,
50 hogy számon kéressék e nemzetségtől az összes prófétáknak világkezdettől kiontott vére,
51 Ábelnek vérétől az oltár és templom közt elvérzett Zakariásnak véréig. Bizony mondom néktek számon kéretik e nemzetségtől.
52 Jaj néktek törvénytudók! Ti lefoglaltátok a tudomány csarnokának kulcsát. Ti magatok nem mentetek abba, s akik be akartak menni, azoknak az útját elálltátok.
53 E beszéde miatt a farizeusok és írástudók szörnyen rátámadtak s kérdést kérdésre halmozva, faggatták,
54 azon fondorkodva, hátha kicsalhatnának belőle valamit és bevádolhatnák.