Luke 10
1 Eztán az Úr kijelölt más hetven tanítványt is és elküldte kettesével őket ama városokba és helyekre, ahová ö menni szándékozott,
2 és ezt mondta nékik: Az aratni való bizony sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásba.
3 Induljatok! Bárányokként bocsátalak a farkasok közé.
4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se táskát, se sarut s ne köszöntsetek senkit útközben.
5 Ha valamely házba bementek, első szavatok ez legyen: Békesség e háznak!
6 S ha annak lakója a békesség fia; rászáll arra a ti békességtek, ha nem, visszaszáll az rátok.
7 S maradjatok ugyanazon házban s egyétek és igyátok meg, amivel kínálnak. Méltó a munkás a maga jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
8 S ha bementek valamely városba s szívesen fogadnak, egyétek meg, amit élőtökbe adnak.
9 Az odavaló betegeket pedig gyógyítsátok meg és adjátok tudtukra: Közel van hozzátok az Isten országa.
10 De ha olyan városba mentek be, ahol nem látnak szívesen, ott az utcákra kiállva, adjátok tudtukra:
11 Még a várostok ránk tapadt porát is letöröljük a lábunkról! De azért ti is jegyezzétek meg jól, hogy közel van hozzátok az Isten országa!
12 Bizony mondom néktek: Sodornának könnyebb dolga lesz majd ama napon, mint annak a városnak.
13 Jaj néked Korazin! Jaj néked Betsaida! Ha Tíruszban s Szídonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, mély gyászt Öltve, rég mégtértek volna.
14 De tűrhetőbb sorsa lesz Tírusznak s Szídonnak az ítéletkor, mint néktek.
15 És te Kapernaum, aki egészen az égig magasztaltattál fel, a pokolig levettetel!
16 Aki meghallgat titeket, engemet hallgat meg és aki megvet titeket, engemet vet meg; pedig aki engemet megvet, azt veti meg, aki engem küldött
17 A hetven tanítvány örömmel tért vissza, mondván: Uram! Még az ördögfők is engedelmeskednek nékünk a te neved által.
18 Ő pedig azt mondta nékik: Láttam a sátánt villám módjára leesni az égből.
19 Lám! kigyó, skorpió taposó s minden ellenséges erő felett való hatalmat adtam tinéktek.
20 De ne annak örüljétek, hogy a lelkek engedelmeskednek néktek, hanem inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.
21 Ugyanekkor mondta Jézus lelki örömében: Atyám! Mennynek, földnek Ura! Hálát adok Néked, Hogy elrejtetted ezt a bölcsek s okosak elől S megjelentetted a kisdedeknek! Igen, Atyám! Mert így tetszett néked.
22 Az én Atyám teljhatalmat adott nékem, Ki a Fiú? azt nem tudja senki, csak az Atya, Ki az Atya? azt sem tudja senki, csak a Fiú, S akinek a Fiú meg akarja jelenteni.
23 Majd a tanítványokhoz fordulva, bizalmasan azt mondotta nékik: Boldog szem, amelyik látja, amit ti láttok.
24 Bizony mondom néktek: sok próféta s király kívánta látni, amit ti láttok s nem látta és hallani, amit ti hallotok s nem hallotta.
25 Ekkor előállt egy írástudó és kísértésképp megkérdezte őt: Mester! Mit tegyek, hogy örökké éljek?
26 Ő viszont azt kérdezte tőle: Mi van írva a törvényben? Mint olvasod?
27 S az így felelt: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből s teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint magadat.
28 Erre azt mondotta néki: Helyesen feleltél! így tégy és élsz!
29 De az a maga igazságával akarván tüntetni, azt kérdezte Jézustól: S ki az én felebarátom?
30 Jézus így válaszolt: Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba menet, rablók keze közé került, akik kifosztották, jól megverték s félholtan otthagyva, távoztak.
31 Egész véletlenül egy pap ment azon az úton, de amint megpillantotta, elkerülte.
32 Szintúgy egy lévita is, mikor a tetthelyre érkezett és megpillantotta őt, elkerülte.
33 Egy samaritánus útas ellenben, amint odaért s meglátta, szívből megsajnálta.
34 Odament hozzá, bekötözte sebét s olajat és bort öntött rá. Aztán feltette barmára, elvitte a fogadóba és gondját viselte.
35 Másnap pedig, elmenőben, elővett két dénárt s odadván a fogadósnak, azt mondotta néki: Viseld gondját! Ha majd visszatérek, esetleges többi költségedet megtérítem.
36 Mit gondolsz, e három közül, ki volt a felebarátja annak a rablók kezébe esett embernek?
37 S az így felelt: Aki megkönyörült rajta Erre Jézus azt mondotta néki: Menj és te is úgy tégy!
38 Majd útközben betért egy faluba. Egy bizonyos Márta nevű asszony fogadta házába.
39 Ennek egy Mária nevü testvére is volt. Ez leült a Jézus lábához és hallgatta az ő beszédét.
40 Mártát viszont a vendéglátás szorgos gondja foglalta el s hozzájárulva azt mondta: Uram! Nem törődöl vele, hogy az én testvérem magamra hagy a kiszolgálásban. Mondd hát néki, hogy segítsen.
41 Erre Jézus azt felelte néki: Márta! Márta! Nagyon gondos és fáradhatatlan vagy,
42 pedig egy a szükséges dolog. Mária a jobb részt választotta és az nem vétetik el őtőle.