Luke 9— MRUZ

¹Aztán egybehívta a tizenkét tanítványt és minden ördög felett való, s betegséggyógyító erőt es hatalmat adván rákik,

²elküldötte őket, hogy hirdessék az Isten országát s gyógyítsák a betegeket.

³S azt mondotta nékik: Ne vigyetek magatokkal semmit se az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két öltő ruhát.

⁴Ha valamely házba bementek, maradjatok ott és onnét induljatok el.

⁵Ahol pedig nem fogadnak be titeket, eltávozva abból a városból, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ő ellenük.

⁶Útra kelvén, faluról falura jártak, hirdették az evangéliomot s gyógyítottak mindenütt.

⁷Heródes, a negyedesfejedelem, értesült mindenről, amit Jézus tett és aggódott, mivelhogy némelyek azt mondták, hogy János támadt fel holtából,

⁸némelyek pedig, hogy Illés jelent meg, mások viszont, hogy valamelyik régi próféta támadt fel.

⁹Heródes azonban azt mondta: Jánost lefejeztettem. Ki hát ez, akiről ilyesmiket hallok? S mindenáron látni akarta őt.

¹⁰Az apostolok visszatérésükkor beszámoltak néki minden dolgukról. Erre maga mellé vette őket, visszavonult magánosan a Beísaida nevű város pusztájába,

¹¹Hanem a nép, amint ezt megtudta, utána ment. Örömmel fogadta őket s beszélt nékik Isten országáról, s akiknek gyógyításra volt szükségük, azokat meggyógyította.

¹²A nap már hanyatlóban volt, mikor a tizenkét tanítvány hozzáment s azt mondotta néki: Bocsásd el a népet! Hadd menjenek a környékbeli falvakba és majorokba szállást s élelmet keresni, mert itt puszta helyen vagyunk.

¹³Ő azonban azt felelte nékik: Adjatok nékik ti- enni. De ők azt mondották: Nincs egyebünk, csak öt kenyerünk s két halunk, legfeljebb mi megyünk s veszünk eleséget e sok népnek.

¹⁴Mert mintegy ötezer férfi volt ott. Erre azt mondotta tanítványainak: Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével.

¹⁵Úgy is tettek. Letelepítették valamennyit.

¹⁶Ekkor elővette az öt kenyeret és két halat és szemét az égre vetve, megáldotta, megtörte és odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék a nép elé.

¹⁷És ettek s jóllaktak mindnyájan, sőt tizenkét kosárnyi fölös maradékot szedtek össze.

¹⁸Mikor aztán magában megimádkozott, megkérdezte a vele levő tanítványokat: Kinek mond a nép engemet?

¹⁹Azok azt felelték: Avató Jánosnak; de némelyek Illésnek, mások pedig valamelyik régi feltámadott prófétának.

²⁰És ti - kérdé - kinek mondotok engemet? Erre Péter azt felelte: Isten Krisztusának.

²¹De ö erősen rájuk parancsolt, hogy meg ne mondják ezt senkinek.

²²S egyszersmind tudtukra adta, hogy az ember fiának sokat kell szenvednie, a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megvettetnie, megöletnie s harmadnapon feltámasztatnia.

²³Majd mindnyájukhoz fordulva, így szólt: Aki követni akar engemet, tagadja meg magát, vegye fel napon ként keresztjét s úgy kövessen engem.

²⁴Aki meg akarja menteni életét, elveszti, aki pedig elveszti életét miattam, megmenti azt.

²⁵Mit használ az embernek, ha övé az egész világ, de ő maga elvész vagy bűnhődik.

²⁶Aki szegyei engemet és beszédemet, az emberfia is szégyelni fogja, ha majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.

²⁷Bizony mondom néktek: vannak még néhányan az ittállók között, akik nem ízlelik meg a halált, amig meg nem látják az Isten országát

²⁸így szólt, aztán mintegy nyolc nap múlva maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot s a hegyre ment imádkozni.

²⁹Imádsága közben orcájának szine elváltozott, ruhája vakitó fehér lett.

³⁰S két férfiú, Mózes és Illés

³¹dicsfénytől övezve, Jeruzsálemben okvetlen bekövetkező végsorsáról beszélgettek vele.

³²Eközben Péter és társai mélységes álomba merültek s mikor felébredtek, látták az ő dicsőségét s a mellette álló két férfiút.

³³S amint ezek elbúcsúztak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: Mester! Jó nekünk itt lennünk! Csináljunk hát három sátrat, egyet néked, egyet Mózesnek, egyet meg Illésnek! De maga sem tudta mit beszél.

³⁴S mialatt ezt mondta, felhő borúit rájuk s amint a felhőbe kerültek, nagyon megijedtek.

³⁵A felhőből epedig e szózat hallatszott: Ez az én kedves fiam! Őt hallgassátok!

³⁶De mire a szózat elhangzott, Jézus egymagára maradt. Ők pedig hallgattak s arról, amit láttak ama napokban, egy szót sem szóltak senkinek.

³⁷Másnap, mikor a hegyről lejöttek, tömérdek nép ment elébe.

³⁸S egy férfi a népből felkiáltott: Mester! Kérlek, szánd meg az én egyetlen fiamat!

³⁹Ha a gonosz lélek megragadja, menten kiabál s ha rángatja, tajtékot túr s alig tágít belőle, mikor marcangolja.

⁴⁰Kértem tanítványaidat, űzzék ki belőle, de bizony nem tudták.

⁴¹Jézus azt felelte nékik: Hitetlen és elfajult nemzetség! Meddig legyek még veletek? Meddig szíveljelek? Hozd ide fiadat!

⁴²De mialatt hozzávitte, az ördög rángatta, szaggatta. Ekkor Jézus megdorgálta a tisztátalan lelket s meggyógyítván a gyermeket, visszaadta az atyjának.

⁴³És mindnyájan álmélkodtak az Isten nagyságos dolgán. S míg mindnyájan álmélkodtak valamennyi tettén, mondotta tanítványainak:

⁴⁴Véssétek jól szívetekbe eme szavaimat: az emberfia emberek kezébe adatik,

⁴⁵De e mondást nem értették meg, mert burkolt értelme volt, hogy fel ne foghassák. Öt magát pedig nem merték megkérdezni ezen mondás felől.

⁴⁶Hanem azon kezdtek tépelődni, ki a nagyobb

⁴⁷Jézus a szívükbe látva, karonfogott egy kicsiny gyermeket és maga mellé állíttva

⁴⁸azt mondotta nékik: Aki ezt a kis gyermeket befogadja az én nevemben, engemet fogad be s aki engemet fogad be, az azt fogadja be, aki engem küldött. Aki mindnyájatoknál kisebb, az a nagy.

⁴⁹János azonban közbeszólt: Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött. Megtiltottuk néki, mert nem ami hívünk.

⁵⁰Jézus azt felelte néki: Ne tiltsátok el! Aki nincsen ellenetek, veletek van.

⁵¹Közvetlenül mennybemente előtt elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.

⁵²Előre elküldött követei útközben átértek egy samáriai faluba, hogy szállást keressenek néki.

⁵³De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni.

⁵⁴Ezt látva, tanítványai, Jakab és János, azt mondották: Uram! Ha akarod, egy szavunkba kerül s tűz hull le rájuk az égből s megemészti őket Illés is így tett.

⁵⁵De Jézus feléjük fordulva, keményen rájuk szólt: Nem tudjátok, mely lélek lakik bennetek?

⁵⁶Az emberfia nem azért jött, hogy elveszejtse a lelkeket, hanem, hogy megmentse. És elmentek más faluba.

⁵⁷Útközben valaki azt mondotta néki: Uram! Bárhová mégy követlek tégedet!

⁵⁸Jézus azt felelte néki: A rókának barlangja,\ az égi madárnak fészke van, de az emberfiának nincs, hová fejét lehajtania.

⁵⁹Egy másiknak pedig azt mondotta: Kövess engemet! Az így felelt: Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem az atyámat.

⁶⁰Erre Jézus azt mondotta néki: Hadd temessék el a halottak a maguk halottait! Te pedig menj s hirdesd az Isten országát!

⁶¹Egy másik meg azt mondotta: Uram! Követlek tégedet, de engedd meg, hogy előbb búesút vegyek a házam népétől.

⁶²Jézus azt felelte néki: Aki megfogja az ekeszarvát s hátra néz, nem alkalmas az Isten országa dolgára.