Luke 8
1 Eztán városról városra, faluról falura vándorolt, prédikált s hirdette az Isten országának evangéliomát. A tizenkét tanítvány
2 és egynehány gonosz lélekből és betegségből meggyógyított asszony kísérte. Köztük volt az a Mária, másik nevén Magdolna is, akiből hét ördög ment ki
3 továbbá Johanna, Kuzának, Heródes udvarmesterének felesége, Zsuzsanna és sok más asszony, akik javaikat megosztották vele.
4 S mikor tengernyi nép gyülekezett össze s egyik város a más után odatódult hozzá, példázatot mondott:
5 A magvető - úgymond - vetni ment. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett. Eltaposták s az égi madarak felették.
6 Némelyik meg köves helyre esett s mikor kikelt, nedvesség híján elszáradt.
7 Némely pedig tövis közé esett és mikor a tövis vele együtt megnőtt, elfojtotta.
8 Némelyik azonban a jó földbe esett s mikor megnőtt, százszor annyi magot adott. Ezt mondván fennhangon így szólt: akinek halló füle van, hallja!
9 Erre a tanítványai megkérdezték őt: Mi e példázat értelme?
10 És ő azt felelte: Néktek megadatott a tehetség, hogy megértsétek az Isten országának titkait, a többieknek ellenben csak példázat való, hogy bár látnak, mégse lássanak s bár hallanak, mégse értsenek.
11 A példázat értelme ez: A mag az Isten igéje.
12 Az útfélre vetett mag: akik hallgatják ugyan az igét, de aztán az ördög ott terem s kikapja szívükből az igét, hogy ne higyjenek s ne üdvözüljenek.
13 A köves helyre vetett mag: akik meghallgatják, sőt örömmel fogadják ugyan az igét, de az nem ver gyökeret ő bennük. Hisznek ideig óráig, a kísértés idején azonban elbuknak.
14 A tövis közé vetett mag: akik hallgatják ugyan az igét, hanem aztán odébb állnak s az élet gondjába, gazdagságába, gyönyörébe fúlva, gyümölcsöt nem hoznak.
15 A jó földbe vetett mag pedig: akik a hallott igét nemes és jó szívükbe vésve, megőrzik s állandóan gyümölcsöznek.
16 Senki sem borítja le a meggyújtott mécset, nem is dugja az ágy alá, hanem beteszi a mécstartóba, hogy a belépők lássák a világosságot.
17 Nincsen olyan rejtett dolog, amire rá ne jönnének, nincs olyan titok sem, ami ki ne tudódnék s napfényre ne jönne.
18 Ügyeljetek azért az igehallgatás módjára, mert akinek van, annak adatik s akinek nincs, attól az is elvettetik, amiről gondolja, hogy övé.
19 Eközben az anyja és a testvérei keresték, de a sok nép miatt nem tudtak hozzáférkőzni.
20 Jelentették tehát néki: Anyád s testvéreid kint állanak s szeretnének látni.
21 Ő azonban azt felelte nékik: Ezek az én anyám s testvéreim, akik az Isten igéjét hallgatják s megtartják.
22 Egyik napon hajóra szálit tanítványaival és azt mondta nékik: Menjünk át a tó túlsó partjára! S elindultak.
23 De amíg azok eveztek, ő elaludt. Eközben nagy szélvész csapott le a tóra, megmerültek s veszedelemben forogtak.
24 Odamentek tehát hozzá és felköltötték őt, mondván: Mester! Elveszünk! Erre felkelt s megdorgálván a szelet s a hullámot, azok lecsillapodtak és csend lett.
25 Nékik pedig azt mondotta! Hová lett a ti hitetek? Ők pedig nagy ijedségükben, álmélkodva kérdezték egymástól: Kicsoda ez, hogy a szélnek s víznek egyaránt parancsol s engedelmeskednek néki?
26 S kikötöttek a gadaraiaknak Galileával szemben fekvő földjén.
27 De alig lépett ki a partra, egy régtől ördöngös ember jött elébe a városból. Ruhát nem türt; háznál nem maradt meg, sziklasirokban tanyázott.
28 De mikor Jézust meglátta, egy nagyot kiáltva, térdre hullt előtte s harsány hangon így szólt: Mi közünk egymáshoz Jézus, a Felséges Istennek fia? Kérlek ne gyötörj engemet!
29 Ő ugyanis ráparancsolt a tisztátalan lélekre, hogy takarodjék ki belőle. Mert már régóta rángatta, és ha láncra kötve és békóba verve őrzették, a köteléket széttépte s az ördög a pusztába hajtotta.
30 Jézus megkérdezte: Mi a neved? És az így válaszolt: Légió! Sok ördög bujt ugyanis beléje,
31 s azok kérve kérték, ne küldje le őket az alsóvilágba.
32 Ott a hegyen épp egy egész csürhe disznó legelészett. Arra kérték tehát, engedje meg, hogy azokba mehessenek. És ő megengedte.
33 Hanem, amint az ördögök kimentek belőle és megszállták a disznókat, a csürhe lerohant a meredekről a tóba s belefúlt.
34 Ezt látva, a kanászok szanaszét futottak s megvitték az eset hírét a falvakba s városokba.
35 A nép kiment, hogy lássa, mi történt és mikor Jézushoz értek és látták, hogy az az ember, akiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszéhez térve ül Jézus lábánál, megijedtek.
36 A szemtanuk pedig elbeszélték nékik, hogy az ördöngös, hogyan gyógyult meg.
37 Erre a gadaraiak egész vidékének lakossága kérve kérte őt, hogy távozzék tőlük, mivel igen nagyon féltek. Hajóra szált tehát s viszszafelé indult.
38 De az az ember, akiből az ördögök kimentek, szintén kérte, hogy vele mehessen. Jézus azonban elküldte, ezt mondván:
39 Menj haza és mondd el, mely nagy dolgot cselekedett az Isten teveled. El is ment s hirdette egész városszerte, mely nagy dolgot cselekedett Jézus ővele.
40 A nép örömmel fogadja a hazatérő Jézust, mert mindnyájan várták.
41 S ím egy Jairus nevű ember, a zsinagóga feje, jött s lerogyva Jézus lába elé, kérve kérte, térjen be házába,
42 mert egyetlen, körülbelül tizenkétéves leánya haldoklik. Útközben a nép szorongatta őt
43 S egy tizenkét év óta vérfolyásos asszony, akit, bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senkisem tudott meggyógyítani,
44 hozzá férkőzve, hátulról megérintette ruhája szegélyét s tüstént elállott a vérfolyása.
45 Jézus azonban megszólalt: Ki érintett engem? S minthogy azt mindnyájan tagadták, Péter és társai feleltek: Mester! A nép nyom és szorongat tégedet és te mégis azt kérdezed: Ki érintett engem?
46 De Jézus azt mondta: Valaki megérintett engem, mert éreztem, hogy isteni erő áradt ki belőlem.
47 Az asszony látván, hogy nem maradt titok a dolga, remegve előállt, leborult előtte és elmondta az egész nép előtt, miért érintette meg őt és hogy miképp gyógyult meg azonnal.
48 Ő pedig azt mondta néki: Leányom! A te hited megtartott tégedet! Menj el békességgel.
49 Még beszéli, mikor a zsinagóga fejének egyik embere jött és jelentette néki: Leányod meghalt! Ne fáraszd a Mestert!
50 Jézus azonban ezt halván azt felelte néki: Ne telj, csak higyj s ő mentve lesz!
51 Mikor aztán belépett a házba, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost, Jakabot és a leány atyját s anyját.
52 Mindannyian keservesen siratták a lánykát. De ö azt mondotta: Ne sírjatok! Nem halt meg, csak alszik.
53 S kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54 Ő azonban megfogta a leány kezét és fennszóval azt mondta: Leányom, kelj fel!
55 És annak lelke visszatért és azonnal felkelt. Ő pedig megparancsolta, hogy adjanak néki enni.
56 S a szülei álmélkodtak. Ö azonban rájuk parancsolt, hogy ne szóljanak senkinek sem arról, ami történt.