Luke 7
1 Mindezt elmondván a népnek, Kapernáumba ment.
2 Egy százados, akinek igen-igen kedves szolgája beteg lett s már-már haldoklott,
3 amint hirt hallott jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit s kérette, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját.
4 Azok el is mentek Jézushoz és kérve kérték, mondván: Megérdemli, hogy teljesítsd kérését.
5 Mert szereti népünket; ő építette nékünk a zsinagógát is.
6 S Jézus elment velük. Nem volt már messze a háztól, mikor a százados elébe küldte a barátait s megüzente néki: Uram! Ne fáradj. Nem vagyok én méltó arra, hogy hajlékomba jöjj.
7 Azért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád. Elég, ha szólsz s meggyógyul a szolgám.
8 Hisz én is hatalom alá vetett ember vagyok, katonák állanak rendelkezésemre s ha azt mondom az egyiknek: Eredj! - megy; s a másiknak: Jer! - jön. Vagy az én szolgámnak: Tedd ezt! - megteszi.
9 Ennek hallatára Jézus csodálkozva hátrafordult s azt mondta kísérőinek: Bizony mondom néktek: ilyen hitet Izraelben sem találtam!
10 Mikor aztán a követek hazatértek, egészségben találták a szolgát.
11 Másnap Nain városába indult tanítványaival és tengernép kíséretében.
12 S amint közeledett a városnak kapujához, íme egy halottat hoztak, egyetlen fiát egy özvegy anyának. A városnak népe szép számban kisérte.
13 Az Úr meglátva őt, szívből megsajnálta és azt mondta néki: Ne sírj!
14 Aztán odament és megérintette a koporsót. A halottvivők megálltak, ő pedig megszólalt: Fiam! Én mondom: kelj fel!
15 És a halott felült és beszélni kezdett. S visszaadta az anyjának.
16 Erre mindnyájukat félelem szállta meg s dicsőítették az Istent, ezt mondván: Nagy próféta támadt mi közöttünk! Az Isten meglátogatta a népét.
17 S híre terjedt egész Júdeában s az egész környéken.
18 Mikor János, tanítványai révén, minderről értesült
19 magához hivatott kettőt közülük és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdjék meg tőle: Te vagy-e ama várva-várt a vagy mást várjunk?
20 Azok el is mentek és azt mondták: Avató János küldött minket hozzád s kérdezteti: Te vagy-e ama várva-várt, avagy mást várjunk?
21 Jézus éppen ekkor sok beteg, nyavalyás s tisztátalan lelkű embert gyógyított meg és sok vaknak adta vissza a szeme világát.
22 S így válaszolt nékik: Menjetek és adjátok tudtára Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek evangéliom hirdettetik.
23 Boldog, aki bennem meg nem botránkozik!
24 S amint János követei eltávoztak, Jánosról kezdett beszélni a népnek: Miért mentetek a pusztába? Szélingatta nádat látni?
25 Nos miért mentetek ki? Finom ruhás embert látni? De hiszen a pompás ruhás kéjencek A királyok palotáiban laknak!
26 Miért mentetek hát ki? Prófétát látni? Bizony mondom néktek: prófétánál is nagyobbat.
27 Róla van megírva: Elküldöm előtted az én követemet, Aki útat készít néked.
28 Bizony mondom néktek; Asszonytól szültek közt nem támadt nagyobb próféta Avató Jánosnál, de a mennyországban a kisebb is nagyobb őnála.
29 Ennek hallatára az egész nép, még a vámszedők is, Isten igaz voltát vallva, felvették a János avatását
30 A farizeusok és a törvénytudók ellenben, nem tartván magukra nézve kötelezőnek az Isten akaratát, nem vették fel az ő avatását.
31 Ekkor az Úr azt mondotta: Mihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Vajh' mihez hasonló?
32 Hasonló a piacon ülő és egymásra, ím így kiabáló gyermekekhez: Furulyáztunk néktek és nem táncoltatok, Gyászdalt énekeltünk és nem jajgattatok!
33 Jött Avató János, sem kenyeret nem evett, sem bort nem ivott és azt mondtátok: Az ördög szállta meg.
34 Jött az emberfia, eszik is, iszik is és azt mondjátok: Ni, a falánk, az iszákos ember, a vámszedők s a bűnösök barátja.
35 De a bölcsességet igazolta annak minden fia.
36 Egyik farizeus pedig megkérte, hogy ebédeljen nála. Ö el is ment hozzá s letelepedett az asztalához.
37 S egy bűnös asszony, aki abban a városban lakott megtudta, hogy ő a farizeus házának vendége, olajkenettel telt alabástrom edényt hozva a kezében,
38 s háta mögött lábánál megállva, sírva fakadt, könnyeivel öntözgette, haja fürtjeivel törölgette, csókolgatta és kenegette lábát
39 Ezt látva, a vendéglátó farizeus azt mondta, de csak úgy magában: Ha próféta volna, tudná, hogy kicsoda és miféle asszony, hogy bűnös az, aki őt érinti.
40 Erre Jézus azt felelte néki: Simon, mondanék néked valamit. Az válaszolt: Mester! Szólj!
41 Két adósa volt egy hitelezőnek; az egyik ötszáz, a másik ötven dénárral tartozott néki.
42 De mert fizetni nem tudtak, mindkettőnek elengedte adósságát. Mondd, a kettő közül, melyik szereti őt jobban?
43 Simon azt felelte: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Erre Jézus azt mondotta néki: Helyesen ítéltél!
44 Aztán az asszonyhoz fordulva, így szólt Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba s te nem adtál lábvizet énnékem, ez pedig a könnyeivel öntözgette s haja fürtjeivel törölgette a lábamat.
45 Te nem csókoltál meg, ez pedig, azóta, hogy bejött, szakadatlan csókolgatja a lábamat.
46 Te olajjal nem kented meg a fejemet, ez pedig kenettel kente meg lábamat.
47 Azért azt mondom tenéked: Meg bocsáttatott az ő sok bűne, mert igen szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48 Az asszonynak pedig azt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid!
49 Az asztaltársaság tagjai ellenben, azt kérdezgették magukban: Kicsoda ez, hogy a bűnt is megbocsájta?
50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott tégedet! Menj el békességgel!