1Épp a páskaünnep másodszombatján történt, hogy keresztülment a gabonavetésen s a tanítványai szaggatták a kalászokat és a tenyerük között kidörzsölt magot meg ették.
2Egyik másik farizeus emiatt rájuk szólt: Miért tesztek ti szombatnapon tilos dolgot?
3Jézus azt felelte nékik: Nem olvastátok-é, mit tett Dávid, mikor szolgáival együtt megéhezett?
4Bement az Isten házába, s fogta, megette a szent kenyereket, sőt adott azokból a szolgáinak is, holott nem volt szabad enni abból senkinek, csakis a papoknak?
5És azt mondta nékik: Az ember fia ura a szombatnapnak is.
6Egy más szombatnapon pedig bement a zsinagógába s tanított. Volt ott egy jobb kezére béna ember is.
7A farizeusok és írástudók figyelték, ha vájjon gyógyít-e szombaton, hogy bevádolhassák őt.
8Ő azonban a szívükbe látva, azt mondotta a bénakezű embernek: Kelj fel! Állj középre. Az felkelt s odaállt.
9Ekkor Jézus feléjük fordulva így szólt: Azt kérdem tőletek: szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy elpusztítani?
10S mindnyájukon végignézve, azt mondotta a béna embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Kinyújtotta s a keze újra olyan ép lett, akárcsak a másik.
11Erre azok vak dühükben meghányták-vetették maguk közt, mit cselekedjenek Jézussal?
12E napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni s az egész éjszakát imádkozással töltötte.
13Virradatkor magához hívta tanítványait és kiválasztott tizenkettőt közülük s kinevezte apostoloknak
14Simont, akit Péternek hitt és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
15Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát és Simont, akit vakbuzgónak hívtak,
16Júdást, Jakab fiát és Júdást, az Iskariótest, aki elárulta.
17S mikor lejött velük, megállt a síkságon tanítványainak nagy sokaságával s egész Júdeának, Jeruzsálemnek és Tírusz s Szídon tengermellékének tengernépével, akik azért jöttek, hogy hallgassák és meggyógyuljanak a betegségükből.
18A tisztátalan lelkektől gyötröttek meg is gyógyultak.
19S mindenki égett a vágytól, hogy megérintse őt, mert isteni erő áradt ki belőle és meggyógyított mindenkit.
20Majd rávetvén szemét tanítványaira, megszólalt: Boldogok vagytok, ti szegények! Tiétek az Istennek országa!
21Boldogok ti, akik most éheztek! Ti megelégíttettek! Boldogok ti, akik most sírtok! Ti nevetni fogtok!
22Boldogok vagytok, mikor gyűlölnek, mikor kiközösítenek, mikor szidalmaznak s rossz híreteket költik az emberfia miatt.
23Örüljetek ama napon s ujjongjatok! Nagy jutalom vár rátok a mennyben! Épp így bántak az ő atyáik a prófétákkal.
24De jaj néktek gazdagok! Oda a vigasztalástok!
25Jaj néktek dőzsölök! Majd éheztek ti még! Jaj néktek, akik most nevettek! Majd sírtok még keservesen!
26Jaj néktek, ha mindenki dicsér titeket! Epp így tettek az ő atyáik a hamis prófétákkal.
27Néktek pedig hallgatóim, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket. Tegyetek jót azokkal, akik gyülölnek.
28Áldjátok azokat, akik átkoznak s imádkozzatok azokért, akik rágalmaznak.
29Aki arcul üt tégedet, tartsd oda néki a másik orcádat is s attól, aki köntösödet elveszi, ne tagadd meg ingedet sem.
30Aki kér, annak adj és aki elveszi, ami a tiéd, attól ne kérd vissza.
31És amint ti akarjátok, hogy mások tegyenek veletek, ti is úgy tegyetek velük.
32Mert, ha csak azokat szeretitek akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? A bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
33És ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi 2 jutalmatok? A bűnösök is ugyanezt cselekszik.
34S ha csak olyanoknak adtok kölcsönt, akiktől reményűtek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? A bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek viszonzás fejében.
35Sőt inkább: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, adjatok kölcsönt viszonzásra nem számítva, - akkor jutalmatok nagy lesz: a felséges Isten fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
36Legyetek irgalmasok, amint Atyátok irgalmas.
37Ne ítéljetek s nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok. Megbocsássatok és bocsánatot nyertek.
38Adjatok és kaptok jó, pontos, tetejes mértéket az öletekbe, mert amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek néktek.
39S mondott nékik egy példázatot is. Vezetheti-e a vak a vakot? Nem esnek-e verembe mindketten?
40A tanítvány nem fellebbvaló a mesterénél, de aki egészen kitanult egysorba jut mesterével.
41Ugye, meglátod a szálkát testvéred szemében s a gerendát a magad szemében nem veszed észre?
42Hogy mondhatod testvérednek: Testvér! Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből, ha nem látod a gerendát a magad szemében? Képmutató! Vedd ki előbb a gerendát a magad szeméből, azután próbáld kivenni a szálkát testvéred szeméből.
43Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem s nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
44Minden fát a maga gyümölcséről lehet megismerni. A tövisről senkisem szed fügét s a csipkebokorról sem szüretel szőlőt.
45A jó ember az ő szíve jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember az ő szíve gonosz kincséből gonoszat hoz elő. A szív teljességéből szól a száj.
46Miért mondjátok nekem: Uram! Uram! - ha szavamra nem hajtotok?
47Megmondom néktek mihez hasonló, aki én hozzám jön s meghallgatja és megtartja beszédemet
48Hasonló az olyan házépítő emberhez, aki jó mélyre leásva, kősziklán vetett alapot. Áradáskor nekivágott a folyó a háznak, de nem tudta megingatni, mert kősziklán épült.
49Aki pedig hallgatja, de meg nem tartja beszédemet, hasonló az olyan emberhez, aki alap nélkül puszta földre építette házát. Nekivágott a folyó és menten összeomlott, rom lett.