Luke 5
1 Mikor pedig a tenger nép odatódult hozzá, hogy hallgassa az Isten igéjét s ő a Genezáret tavánál állt,
2 két hajót látva a partnál, - a halászok már kiszálltak azokból s hálóikat mosogatták -
3 beszállt az egyikbe, Simon hajójába és kérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült s a hajóból oktatta a népet.
4 Majd beszéde végeztével, azt mondta Simonnak: Evezz a mélyre s vessétek ki hálótokat halfogásra.
5 Simon azt felelte néki: Mester! Egész éjjel fáradoztunk s mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.
6 Meg is tették és tömérdek halat fogtak, de az ő hálójuk megszakadt.
7 Intettek hát a másik hajóban lévő társaknak, hogy jöjjenek segítségükre. Eljöttek és úgy megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elmerültek.
8 Ezt látva, Simon Péter Jézus térde elé rogyott, s azt mondta: Eredj tőlem Uram! Bűnös ember vagyok.
9 Mert félelem szállta meg őt és összes társait a halfogás miatt.
10 Szintúgy Jakabot s Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak. Ámde Jézus azt válaszolta Simonnak: Ne félj! Mostantól fogva emberhalász leszesz.
11 Erre kivonták a hajókat a partra s mindent otthagyva, követték.
12 Majd egy poklossággal teli ember akadt útjába az egyik városban s mikor az Jézust meglátta, arcra borult és kérve kérte őt: Uram! Ha akarod, megtudsz tisztítani.
13 S ö kinyújtván kezét, megérintette őt, mondván: Akarom. Tisztulj meg. S a poklosság nyomban lement róla.
14 De Jézus lelkére kötötte, hogy ne szóljon senkinek, hanem: Eredj - úgymond - mutasd meg magad a papnak s vidd fel a Mózes rendelte áldozati ajándékot tisztulásodért, bizonyságképpen ellenük.
15 De biz az ő híre annál inkább terjedt és sok nép gyűlt össze, hogy hallgassák s kigyógyíttassák magukat betegségükből.
16 Ö azonban visszavonult a pusztába s imádkozott.
17 Egyik napon, mikor épp tanított s ott ültek a Galilea Júdea minden falujából és Jeruzsálemből jött farizeusok és írástudók, az úr ereje pedig gyógyításra készté,
18 egy gutaütött embert hoztak hozzá ágyastul s minden áron be akarták vinni és elébe tenni.
19 De mert a nép miatt sehogy sem tudtak bejutni, felmentek a háztetőre és a cseréphajazaton át ágyastul leeresztették Jézus elé a középre.
20 S ő látva a hitüket, így szólt: Ember! Megbocsátottak a te bűneid!
21 Erre az írástudók és farizeusok okoskodni kezdtek s azt mondták: Ki ez a káromló? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hacsak nem az Isten?
22 Jézus tudván, miben sántikálnak, azt mondotta nékik: Mit okoskodtok?
23 Hát mi könnyebb? Az-e, ha azt mondom: megbocsáttattak a te bűneid, avagy, ha azt mondom: kelj fel és járj?
24 De hogy megtudjátok, hogy az emberfiának van bűnbocsátó hatalma a földön, így szólt a gutaütötthöz: Én mondom: kelj fel; vedd ágyadat és menj haza!
25 És az tüstént, a szemük láttára, felkelt, vette az ágyát, hazament és dicsőítette az Istent.
26 Erre mindnyájan elálmélkodtak és az Istent dicsőítve, félelemmel telten, azt mondták: Ma valóban csodálatos dolgot láttunk.
27 Aztán kiment és a vámnál ülő Lévit meglátván, mondotta néki: Kövess engem!
28 És az mindent odahagyva, felkelt és követte.
29 Mi több, Lévi a maga házánál nagy lakomát adott a tiszteletére. S egész sereg vámszedő s más vendég telepedett velük együtt az asztalhoz.
30 A jelen volt farizeusok és írástudók azonban zúgolódtak az ő tanítványai ellen és megkérdezték őket: Miért esztek, isztok együtt a - vámszedőkkel és a bűnösökkel?
31 Jézus azt felelte nékik: Nincs szükségük orvosra az egészségeseknek, csak a betegeknek.
32 Nem azért jöttem én, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.
33 Erre azok azt mondották néki: Miért böjtölnek s imádkoznak minduntalan a János és a farizeusok tanítványai, holott a tieid esznek és isznak?
34 Azt felelte nékik: Bőjtöltethetitek-e a násznépet, míg a vőlegény velük van?
35 De eljön majd az az idő, mikor a vőlegényt elragadják tőlük, akkor aztán majd böjtölnek.
36 S mondott nékik egy példázatot is. Senkisem tesz új ruhából leszakított foltot az ócska ruhára, vagy ha mégis, az újat is megszakasztja. Nem is illik az új ruhából való folt az ócskára.
37 Új bort sem tölt senki az ócska tömlőbe, vagy ha mégis, az új bor megrepeszti a tömlőt s a bor kifoly, a tömlő elpusztul.
38 Az új bort új tömlőbe kell tölteni s mindkettő megmarad.
39 Aki pedig ó bort iszik, nem áhítja meg mindjárt az újat, ellenkezőleg, azt mondja: Jobb az ó.