1Mikor pedig a tenger nép odatódult hozzá, hogy hallgassa az Isten igéjét s ő a Genezáret tavánál állt,
2két hajót látva a partnál, - a halászok már kiszálltak azokból s hálóikat mosogatták -
3beszállt az egyikbe, Simon hajójába és kérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült s a hajóból oktatta a népet.
4Majd beszéde végeztével, azt mondta Simonnak: Evezz a mélyre s vessétek ki hálótokat halfogásra.
5Simon azt felelte néki: Mester! Egész éjjel fáradoztunk s mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.
6Meg is tették és tömérdek halat fogtak, de az ő hálójuk megszakadt.
7Intettek hát a másik hajóban lévő társaknak, hogy jöjjenek segítségükre. Eljöttek és úgy megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elmerültek.
8Ezt látva, Simon Péter Jézus térde elé rogyott, s azt mondta: Eredj tőlem Uram! Bűnös ember vagyok.
9Mert félelem szállta meg őt és összes társait a halfogás miatt.
10Szintúgy Jakabot s Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak. Ámde Jézus azt válaszolta Simonnak: Ne félj! Mostantól fogva emberhalász leszesz.
11Erre kivonták a hajókat a partra s mindent otthagyva, követték.
12Majd egy poklossággal teli ember akadt útjába az egyik városban s mikor az Jézust meglátta, arcra borult és kérve kérte őt: Uram! Ha akarod, megtudsz tisztítani.
13S ö kinyújtván kezét, megérintette őt, mondván: Akarom. Tisztulj meg. S a poklosság nyomban lement róla.
14De Jézus lelkére kötötte, hogy ne szóljon senkinek, hanem: Eredj - úgymond - mutasd meg magad a papnak s vidd fel a Mózes rendelte áldozati ajándékot tisztulásodért, bizonyságképpen ellenük.
15De biz az ő híre annál inkább terjedt és sok nép gyűlt össze, hogy hallgassák s kigyógyíttassák magukat betegségükből.
16Ö azonban visszavonult a pusztába s imádkozott.
17Egyik napon, mikor épp tanított s ott ültek a Galilea Júdea minden falujából és Jeruzsálemből jött farizeusok és írástudók, az úr ereje pedig gyógyításra készté,
18egy gutaütött embert hoztak hozzá ágyastul s minden áron be akarták vinni és elébe tenni.
19De mert a nép miatt sehogy sem tudtak bejutni, felmentek a háztetőre és a cseréphajazaton át ágyastul leeresztették Jézus elé a középre.
20S ő látva a hitüket, így szólt: Ember! Megbocsátottak a te bűneid!
21Erre az írástudók és farizeusok okoskodni kezdtek s azt mondták: Ki ez a káromló? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hacsak nem az Isten?
22Jézus tudván, miben sántikálnak, azt mondotta nékik: Mit okoskodtok?
23Hát mi könnyebb? Az-e, ha azt mondom: megbocsáttattak a te bűneid, avagy, ha azt mondom: kelj fel és járj?
24De hogy megtudjátok, hogy az emberfiának van bűnbocsátó hatalma a földön, így szólt a gutaütötthöz: Én mondom: kelj fel; vedd ágyadat és menj haza!
25És az tüstént, a szemük láttára, felkelt, vette az ágyát, hazament és dicsőítette az Istent.
26Erre mindnyájan elálmélkodtak és az Istent dicsőítve, félelemmel telten, azt mondták: Ma valóban csodálatos dolgot láttunk.
27Aztán kiment és a vámnál ülő Lévit meglátván, mondotta néki: Kövess engem!
28És az mindent odahagyva, felkelt és követte.
29Mi több, Lévi a maga házánál nagy lakomát adott a tiszteletére. S egész sereg vámszedő s más vendég telepedett velük együtt az asztalhoz.
30A jelen volt farizeusok és írástudók azonban zúgolódtak az ő tanítványai ellen és megkérdezték őket: Miért esztek, isztok együtt a - vámszedőkkel és a bűnösökkel?
31Jézus azt felelte nékik: Nincs szükségük orvosra az egészségeseknek, csak a betegeknek.
32Nem azért jöttem én, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.
33Erre azok azt mondották néki: Miért böjtölnek s imádkoznak minduntalan a János és a farizeusok tanítványai, holott a tieid esznek és isznak?
34Azt felelte nékik: Bőjtöltethetitek-e a násznépet, míg a vőlegény velük van?
35De eljön majd az az idő, mikor a vőlegényt elragadják tőlük, akkor aztán majd böjtölnek.
36S mondott nékik egy példázatot is. Senkisem tesz új ruhából leszakított foltot az ócska ruhára, vagy ha mégis, az újat is megszakasztja. Nem is illik az új ruhából való folt az ócskára.
37Új bort sem tölt senki az ócska tömlőbe, vagy ha mégis, az új bor megrepeszti a tömlőt s a bor kifoly, a tömlő elpusztul.
38Az új bort új tömlőbe kell tölteni s mindkettő megmarad.
39Aki pedig ó bort iszik, nem áhítja meg mindjárt az újat, ellenkezőleg, azt mondja: Jobb az ó.