1Aztán feltekintve, nézte, amint a gazdagok adományaikat a perselybe vetették;
2de meglátta a szegény özvegyasszonyt is, aki csak két fillért vetett be abba.
3És megszólalt: Bizony mondom néktek: ez a szegény özvegyasszony mindnyájuknál többet vetett abba,
4mert azok mind a maguk fölöslegéből járultak az ajándékhoz, ő pedig a maga szegénységéből mindenét, egész vagyonát odaadta.
5Majd mikor némelyek azt mondották a templomról, hogy szép kövek és ajándékok ékesítik, így szólt;
6Eljön az-az idő, mikor abból, amit itten láttok, nem marad kő kövön lerombolatlanul.
7S eme kérdésükre: Mester! Mikor lesz az, s mely jelre megy végbe?
8Így válaszolt: Vigyázzatok! El ne ámítsanak! Sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt állítják; Én vagyok az! Vagy: Itt az idő! Ne induljatok utánuk!
9S ha majd háborúról s forradalomról hallottok, meg ne ijedjetek! Előbb ennek kell meglenni. De a vég még nem mindjárt áll be.
10Ekkor mondta nékik: Nép nép ellen, ország orszszág ellen támad.
11S nagy földrengés és helyenként éhínség, döghalál, rémséges dolgok és nagy égi jelek lesznek.
12Előbb azonban kézre kerítenek, üldöznek, zsinagóga elé és fogságba vetnek, királyok, helytartók elé hurcolnak titeket nevemért.
13Ez lesz a ti bizonyságtételetek alkalma.
14Azért ezt jól szívetekbe vésve, - ne törjétek már előre fejeteket azon, hogy mit is mondjatok.
15Én adom a szót szátokba és a bölcseséget s azzal szemben néma és tehetetlen lesz minden ellenségtek.
16Elárulnak titeket a szülék és a testvérek, a rokonok és a barátok s egyeseket meg is ölnek közületek.
17S meggyűlöl titeket mindenki az én nevem miatt.
18De a fejeteknek egy hajszála sem vész el.
19Állhatatos türéstekkel nyerítek meg az életet.
20És ha majd látjátok, hogy a táborba gyűlt sereg körűlzárta Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy közel van annak pusztulása.
21Akkor Júdeának népe meneküljön a hegyekbe s a város lakói vándoroljanak ki; a vidékiek pedig be ne költözzenek.
22Mert ezek a boszúállásnak napjai, hogy beteljesedjék, ami meg van írva.
23Jaj akkor a viselős és szoptatós anyáknak, mert nagy ínség éri az országot s harag ezt a népet.
24Elhullanak a kard éle alatt és mint foglyok szétszórtatnak az egész világon. Jeruzsálemet pedig a pogányok tiporják, míg betelik a pogányok ideje.
25S jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban és a földön néprémület a kétségbeejtő tenger - s habzúgás miatt.
26A vér megfagy az erekben a félelem s a föld kerekségét érő események vártán, mert az egek hatalmai megrendülnek.
27S ekkor meglátják az emberfiát, amint eljön a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.
28S mikor mindez teljesedében lesz, egyenesedjetek fel s emeljétek fel a fejeteket, mert közel a váltságtok.
29S elmondotta nékik ezt a példázatot: Nézzétek a fügefát s a többi fákat!
30Mikor látjátok, hogy már hajtanak, magatoktól is tudjátok, hogy a nyár közel van.
31Ti is. mikor majd látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy az Isten országa közel van.
32Bizony mondom néktek: nem múlik el e nemzetség, míg mindez meg nem lesz.
33Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédem soha el nem múlik.
34Vigyázzatok azért magatokra, hogy az evés, ivás és a mindennapi élet gondja fásulttá ne tegye a ti szíveteket,
35s hogy az a nap váratlanul ne lepjen meg, mint a tőrvetés. Mert eljön az a kerekföld minden lakosára.
36Ébren legyetek hát mindenkor és imádkozzatok, hogy kikerülhessétek mindazt, ami be fog következni és megállhassatok az emberfia előtt.
37S míg nappal a templomban tanított, az éjszakát odakint az Olajfák hegyén töltötte.
38Korán reggel pedig az egész nép hozzája sereglett, hogy hallgassa őt a templomban.