Luke 21
1 Aztán feltekintve, nézte, amint a gazdagok adományaikat a perselybe vetették;
2 de meglátta a szegény özvegyasszonyt is, aki csak két fillért vetett be abba.
3 És megszólalt: Bizony mondom néktek: ez a szegény özvegyasszony mindnyájuknál többet vetett abba,
4 mert azok mind a maguk fölöslegéből járultak az ajándékhoz, ő pedig a maga szegénységéből mindenét, egész vagyonát odaadta.
5 Majd mikor némelyek azt mondották a templomról, hogy szép kövek és ajándékok ékesítik, így szólt;
6 Eljön az-az idő, mikor abból, amit itten láttok, nem marad kő kövön lerombolatlanul.
7 S eme kérdésükre: Mester! Mikor lesz az, s mely jelre megy végbe?
8 Így válaszolt: Vigyázzatok! El ne ámítsanak! Sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt állítják; Én vagyok az! Vagy: Itt az idő! Ne induljatok utánuk!
9 S ha majd háborúról s forradalomról hallottok, meg ne ijedjetek! Előbb ennek kell meglenni. De a vég még nem mindjárt áll be.
10 Ekkor mondta nékik: Nép nép ellen, ország orszszág ellen támad.
11 S nagy földrengés és helyenként éhínség, döghalál, rémséges dolgok és nagy égi jelek lesznek.
12 Előbb azonban kézre kerítenek, üldöznek, zsinagóga elé és fogságba vetnek, királyok, helytartók elé hurcolnak titeket nevemért.
13 Ez lesz a ti bizonyságtételetek alkalma.
14 Azért ezt jól szívetekbe vésve, - ne törjétek már előre fejeteket azon, hogy mit is mondjatok.
15 Én adom a szót szátokba és a bölcseséget s azzal szemben néma és tehetetlen lesz minden ellenségtek.
16 Elárulnak titeket a szülék és a testvérek, a rokonok és a barátok s egyeseket meg is ölnek közületek.
17 S meggyűlöl titeket mindenki az én nevem miatt.
18 De a fejeteknek egy hajszála sem vész el.
19 Állhatatos türéstekkel nyerítek meg az életet.
20 És ha majd látjátok, hogy a táborba gyűlt sereg körűlzárta Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy közel van annak pusztulása.
21 Akkor Júdeának népe meneküljön a hegyekbe s a város lakói vándoroljanak ki; a vidékiek pedig be ne költözzenek.
22 Mert ezek a boszúállásnak napjai, hogy beteljesedjék, ami meg van írva.
23 Jaj akkor a viselős és szoptatós anyáknak, mert nagy ínség éri az országot s harag ezt a népet.
24 Elhullanak a kard éle alatt és mint foglyok szétszórtatnak az egész világon. Jeruzsálemet pedig a pogányok tiporják, míg betelik a pogányok ideje.
25 S jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban és a földön néprémület a kétségbeejtő tenger - s habzúgás miatt.
26 A vér megfagy az erekben a félelem s a föld kerekségét érő események vártán, mert az egek hatalmai megrendülnek.
27 S ekkor meglátják az emberfiát, amint eljön a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.
28 S mikor mindez teljesedében lesz, egyenesedjetek fel s emeljétek fel a fejeteket, mert közel a váltságtok.
29 S elmondotta nékik ezt a példázatot: Nézzétek a fügefát s a többi fákat!
30 Mikor látjátok, hogy már hajtanak, magatoktól is tudjátok, hogy a nyár közel van.
31 Ti is. mikor majd látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy az Isten országa közel van.
32 Bizony mondom néktek: nem múlik el e nemzetség, míg mindez meg nem lesz.
33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédem soha el nem múlik.
34 Vigyázzatok azért magatokra, hogy az evés, ivás és a mindennapi élet gondja fásulttá ne tegye a ti szíveteket,
35 s hogy az a nap váratlanul ne lepjen meg, mint a tőrvetés. Mert eljön az a kerekföld minden lakosára.
36 Ébren legyetek hát mindenkor és imádkozzatok, hogy kikerülhessétek mindazt, ami be fog következni és megállhassatok az emberfia előtt.
37 S míg nappal a templomban tanított, az éjszakát odakint az Olajfák hegyén töltötte.
38 Korán reggel pedig az egész nép hozzája sereglett, hogy hallgassa őt a templomban.