1Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig testvére, az Atya Istenben szeretett s a Jézus Krisztusban megtartott meghívottaknak.
2Irgalom békesség és szeretet néktek bőséggel!
3Szeretteim! Minden áron írni óhajtván tinéktek közös üdvösségünknek dolgában, kényszerítve éreztem magamat, hogy írva buzdítsalak: harcoljatok a szentekkel egyszer s mindenkorra közlött hitért.
4Alattomban közénk lopództak ugyanis, bizonyos, régtől e kárhozatra szánt, afféle hitetlen emberek, akik a mi istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítva, egyetlen fejünket s Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5Eszetekbe akarom tehát juttatni néktek, akik ezt már jól tudjátok, hogy az Úr kiszabadítván a népet Egyiptomból, utóbb a hitetleneket elpusztította.
6Sőt azokat az angyalokat, akik nem becsülték meg méltóságukat, hanem hűtlenül elhagyták lakóhelyüket, örökös bilincsbe verve, az ítélet nagy napjára, a sötétség honában őrizette.
7Ott van Sodornának, Gomorának s a szomszédos városoknak példája is: örök tűz volt büntetésük, mert épp úgy paráználkodtak, mint azok és más egyéb testi kívánságokba merültek.
8Szintúgy ez álmodozók is, a portestet megfertőzik, a felsőséget megvetik, a dicső hatalmakat pedig káromolják.
9Pedig még Mihály arkangyal sem mert káromló szót szólni, mikor nagy vitába keveredett az ördöggel Mózes teste miatt, hanem azt mondotta: Verjen meg az Úr tégedet!
10Ellenben ezek azt káromolják, amiről sejtelmük sincsen, amit pedig oktalan állat módjára természetes ösztönből ismernek, az vesztükre szolgál.
11Jaj nékik, mert Káin nyomdokába léptek s a haszon fejében Bálám tévelygésébe merültek, Kóré nyakassága miatt pedig tönkre mentek.
12E veletek lakmározó és magát hizlaló arcátlan népség a ti szeretetvendégségteknek igazi szennyfoltja, vihartól hányt-vetett esőtlen fellegek, gyümölcsét hullatott, terméstelen, kétszeresen meghalt, gyökerestől kitépet fák,
13tengernek bősz, maga szennyét tajtékzó hulláma, bolyongó csillagok, akikre a sötétségnek örök homálya vár.
14Ádámnak hetedik utóda, Énok, ezekről is prófétált mondván: Eljött az Úr szentjeinek seregével,
15hogy mindenkit megítéljen s az istenteleneket sorra megbüntesse mindazon istentelenségükért, amikre rávetemedtek: és mindazon durva szókért, amiket a hitetlen bűnösök szája kiejtett ellene.
16Ez az a sorsával elégedetlen, panaszkodó, élvhajhászó népség, amelynek ajka gőgre nyíl és haszonra lesve, bámulattal borúl az emberek lábához.
17Ti néktek azonban jusson eszetekbe, szeretteim, amit a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondták,
18mert ők mondták néktek: Az utolsó napokban lesznek gúnyolódok, akik az ő istentelen vágyaiknak élnek.
19Ezek a közösségbontó, érzéki, lelketlen emberek.
20Ti ellenben szeretteim, szentséges hitetekben épülve, Szent lélekben imádkozva,
21maradjatok meg az Istennek szeretetében és várakozzatok a mi Urunknak a Jézus Krisztusnak örök életre szóló irgalmasságára.
22Egyeseken, a kételkedőkön, könyörüljetek meg tűzből kiragadva mentsétek meg őket,
23de a többin félve könyörüljetk meg, s utáljátok még a bűnös testtől beszennyezett ruhát is.
24Annak pedig aki meg tud titeket őrizni a bűntől s örömujjongás közt fedhetetlenül állathat dicsősége színe elé,
25az egyedül bölcs Istennek, a mi Megtartónknak, Jézus Krisztus, a mi Urunk által dicsőség, fenség, erő és hatalom most és mindörökké. Ámen