1Az Isten e kijelentést azért közölte Jézus Krisztussal, hogy tudassa szolgáival a közeljövőben okvetlen bekövetkező dolgokat s az Ö angyala révén megjelentette azt Jánosnak, az ő szolgájának,
2aki bizonyságot tett az Isten igéjéről, a Jézus Krisztus tanúságáról és mindarról, amit látott.
3Boldog, aki olvassa s hallgatja a próféta beszédét és megtartja, ami abban írva van, mert ama nagy nap közel van.
4János a hét ázsiai gyülekezetnek. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt s aki eljövendő és a trónja előtt álló hét lélektől,
5meg a Jézus Krisztustól, az igaz tanútól, a halottak zsengéjétől, a földi királyok fejétől, tőle, aki szeretett és megváltott vérével a mi bűneinktől
6és úrrá, és Atyja papjává tett minket. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökké. Ámen.
7Már jön a felhőkkel. Meglátja minden szem, még azok is, akik keresztüldöfték őt és láttára felsirámlik a föld minden nemzetisége. Úgy van. Ámen.
8Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, mondja az Úr Isten, aki van, aki volt s aki eljövendő, a Mindenható.
9Én János, a ti testvértek s egyszersmind társatok a nyomorúságban, az uralkodásban s a Jézus Krisztusban való tűrésben, - épp Patmosz szigetén voltam az Isten igéje s a Jézus Krisztusról való tanúság miatt,
10mikor az Úr napján, lelki elragadtatásban, hátam mögött ezt a trombitaszóhoz hasonló hatalmas hangot hallottam:
11Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, Amit látsz, foglald írásba és küldd el a hét ázsiai gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamumba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába.
12Hátrafordultam, hogy lássam ki beszél én hozzám és hátrafordulván hét aranygyertyatartót
13s a gyertyatartók közt középen emberfiához hasonló alakot láttam, Bokáig érő ruhába öltözve, Mellén aranyövvel körülkötve.
14Feje, haja, mint a fehér gyapjú, Mint a hó olyan fehér volt, Szeme, mint a tűzláng,
15Lába, mint a kohóban izzó érc S hangja, mini a zuhatag moraja.
16Jobb kezében hét csillagot tartott, A szájából kétélű hegyes kard nyúlt ki, S arca úgy ragyogott, mint a vakító fényű nap.
17Mihelyst megláttam, szinte holttá válva rogytam lábaihoz, Ő pedig jobb kezét rámvetve, azt mondta: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó.
18Én vagyok az élő. Halott voltam s ím élek örökké. Enyém a pokolnak s a halálnak kulcsa.
19Írd meg, amit láttál s ami most és ezután történik:
20a jobb kezemben látott hét csillagnak titkát s a hét arany mécstartót. A hét csillag a hét gyülekezetnek angyala és a hét mécstartó a hét gyülekezet.