1A presbiter, kedves Gájusának, akit én igen szeretek.
2Kedves Gájus! Minden jót és jó sorodhoz jó egészséget kívánok.
3Nagyon megörültem, mikor a testvérek megjöttek s bizonyságot tettek igaz élettel párosult igazságodról.
4Nagyobb öröm nem is érhet engem, mint mikor azt hallom, hogy az én gyermekeim az igazság útján járnak.
5Kedves Gájus! Te hü vagy mindenben, amit a testvérekért, mi több, az idegenekért tész,
6akik bizonyságot tettek szeretetedről a gyülekezet előtt s jól teszed, ha őket, Isten ügyéhez méltóképp, ezután is támogatod.
7Mert az ő nevéért indultak útjukra és a pogányoktól nem fogadtak el semmit sem.
8Azért kötelességünk, hogy az ilyeneket, felkaroljuk és az igazság dolgában munkatársaikká legyünk.
9Ez ügyben már írtam a gyülekezetnek, de a köztük elsőségre vágyó Diotrefesz nem hajt a szavunkra.
10Nos, ha oda megyek, szóvá teszem üzelmeit, hisz ő minket gonosz rágalmakkal illet, mi több, nem éri be még ezzel sem: ő a testvéreket sem látja szívesen, sőt azoknak, akik erre hajlandók volnának, útjukba áll s a gyülekezetből kiüldözi őket.
11Kedves Gájus! Te ne kövesd a rossz, hanem a jó példát. Aki jót tesz, Isten szülöttje az, de aki rosszat tesz, nem látta az Istent.
12Demeterről mindenki jó bizonyságot tesz, még maga az igazság is, sőt mi is jó bizonyságot teszünk, már pedig te tudod, hogy ami bizonyságtételünk igaz.
13Sok írni valóm volna még, de hát nem akarok néked téntával és tollal írni.
14Remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak s személyesen beszélhetünk. 15 Békesség néked. Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is sorra a barátinkat.