1Elmentében egy vakonszületett embert látott.
2A tanítványai megkérdezték őt: Mester! Ki vétkezett: ez-e vagy szülei, hogy vakon született?
3Jézus azt felelte: Nem vétkezett sem ő, sem pedig szülei. Isten dolga nyilvánult meg rajta.
4Nekem, míg nappal van, annak dolgát kell végeznem, aki engem küldött. Az éj beálltával senki sem tud munkálkodni.
5Amíg e világon vagyok, a világ világossága vagyok.
6Ezt mondván, a földre köpött, a nyálával sarat csinált és a sarat rákente a vak szemére.
7Majd azt mondta néki: Menj! Mosdjál meg a Siloám - magyarul „Elküldött\ - tavában. El is ment s mikor visszajött, látott.
8Erre a szomszédok s azok, akik azt a vakot imént még, mint koldust látták, így szóltak: Hát nem ez ült és koldult itt? Egyesek azt mondták: Ő az!
9Mások viszont: Nem ő, - hanem hasonlít rá! A vak pedig azt mondta: Én vagyok az!
10Ekkor megkérdezték tőle: Hogy nyílt meg a szemed?
11Azt felelte: Az a Jézus nevű ember sarat csinált s rákente szememre, mondván: Menj a Siloám tavához s mosdjál meg! El is mentem, megmosdottam s láttam.
12Ekkor azt kérdezték tőle: Hol van ő? Az válaszolt: Nem tudom.
13Erre elvezették az imént még vakot a farizeusokhoz.
14Az nap ugyanis, mikor Jézus sarat csinált és visszaadta a szeme világát, szombat volt.
15Azért a farizeusok újra megkérdezték, mimódon jött meg a szeme világa? Es az azt felelte: Sarat kent szememre, megmosdottam s látok.
16Erre egyik-másik farizeus megjegyezte: Ez az ember nem Isten küldöttje, nem tartja meg a szombatot. Mások pedig azt mondották: De hát hogyan tehet bűnös ember ily csodát? S meghasonlás támadt köztük.
17Majd újra a vakot kérdezték: Te mit tartasz róla, hogy megnyitotta a szemed világát? Az válaszolt: Azt, hogy próféta.
18De a zsidók sehogy sem akarták elhinni, hogy vak volt s a látása megjött, végre is előhívatták ama, most már látó embernek szüleit
19s megkérdezték: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hát mimódon lát most?
20A szülei azt felelték: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, s hogy vakon született,
21de hogy ő mi módon lát most, nem tudjuk s azt sem tudjuk, ki adta vissza neki a szeme világát. Nem gyerek már, kérdezzétek meg őt. Feleljen magáért.
22Ezt mondták szülei, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis megegyeztek abban, hogy aki Krisztusnak vallja őt, kiközösítik a zsinagógából.
23Ezért mondták a szülei: Nem gyerek már, kérdezzétek meg őt.
24Újra előhívták tehát azt az embert, aki vak volt és azt mondták néki: Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
25És az ezt felelte: Bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: vak voltam s most látok.
26Ekkor újra megkérdezték: Mit tett veled? Hogyan adta vissza a szemed világát?
27És az ezt felelte nékik: Megmondtam már. Hát nem hallottátok? Miért akarjátok újra hallani? Vagy tán ti is szeretnétek az tanítványai lenni?
28Ezért aztán jól megpirongatták, mondván: Te vagy az ő tanítványa. Mi a Mózes tanítványai vagyunk.
29Mi tudjuk, hogy Mózessel az Isten beszélt, de azt, hogy ő honnét való, nem tudjuk.
30Az így felelt: Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, hogy ő honnét való és ő visszaadta a szemem világát.
31Már pedig bizonyos, hogy az isten nem hallgatja meg a bűnösöket, de aki féli öt s akaratját teljesíti, azt meghallgatja.
32Mióta a világ, nem hallotta senki, hogy volt volna olyan, aki a vakonszülöttnek visszaadta volna a szemevilágát.
33Ha ö nem az Istentől jött volna, nem tehetett volna semmit.
34Erre azok azt mondották: Te mindenestől a bűnben fogantattál s te tanítasz minket? S elkergették.
35Jézus meghallotta, hogy elkergették őt s mikor találkozott vele, megkérdezte: Hiszesz az emberfiában?
36Azt felelte: Uram! Ki az, hogy higyjek ő benne?
37Ekkor Jézus azt mondotta néki: Már láttad is. Aki veled beszél, az az.
38Erre az e szókkal: Hiszek, Uram! - térdre hullt előtte.
39És Jézus megszólalt: ítélet végett jöttem a világra, hogy akik nem látnak, lássanak és akik látnak, vakok maradjanak.
40Ezt hallván némelyek, a vele lévő farizeusok közül, megkérdezték őt: Talán bizony mi is vakok vagyunk?
41Jézus azt felelte nékik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; de mert azt mondjátok: Látunk! - bűnötök megmarad.