Bible

1 Elmentében egy vakonszületett embert látott. 2 A tanítványai megkérdezték őt: Mester! Ki vétkezett: ez-e vagy szülei, hogy vakon született? 3 Jézus azt felelte: Nem vétkezett sem ő, sem pedig szülei. Isten dolga nyilvánult meg rajta. 4 Nekem, míg nappal van, annak dolgát kell végeznem, aki engem küldött. Az éj beálltával senki sem tud munkálkodni. 5 Amíg e világon vagyok, a világ világossága vagyok. 6 Ezt mondván, a földre köpött, a nyálával sarat csinált és a sarat rákente a vak szemére. 7 Majd azt mondta néki: Menj! Mosdjál meg a Siloám - magyarul „Elküldött\ - tavában. El is ment s mikor visszajött, látott. 8 Erre a szomszédok s azok, akik azt a vakot imént még, mint koldust látták, így szóltak: Hát nem ez ült és koldult itt? Egyesek azt mondták: Ő az! 9 Mások viszont: Nem ő, - hanem hasonlít rá! A vak pedig azt mondta: Én vagyok az! 10 Ekkor megkérdezték tőle: Hogy nyílt meg a szemed? 11 Azt felelte: Az a Jézus nevű ember sarat csinált s rákente szememre, mondván: Menj a Siloám tavához s mosdjál meg! El is mentem, megmosdottam s láttam. 12 Ekkor azt kérdezték tőle: Hol van ő? Az válaszolt: Nem tudom. 13 Erre elvezették az imént még vakot a farizeusokhoz. 14 Az nap ugyanis, mikor Jézus sarat csinált és visszaadta a szeme világát, szombat volt. 15 Azért a farizeusok újra megkérdezték, mimódon jött meg a szeme világa? Es az azt felelte: Sarat kent szememre, megmosdottam s látok. 16 Erre egyik-másik farizeus megjegyezte: Ez az ember nem Isten küldöttje, nem tartja meg a szombatot. Mások pedig azt mondották: De hát hogyan tehet bűnös ember ily csodát? S meghasonlás támadt köztük. 17 Majd újra a vakot kérdezték: Te mit tartasz róla, hogy megnyitotta a szemed világát? Az válaszolt: Azt, hogy próféta. 18 De a zsidók sehogy sem akarták elhinni, hogy vak volt s a látása megjött, végre is előhívatták ama, most már látó embernek szüleit 19 s megkérdezték: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hát mimódon lát most? 20 A szülei azt felelték: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, s hogy vakon született, 21 de hogy ő mi módon lát most, nem tudjuk s azt sem tudjuk, ki adta vissza neki a szeme világát. Nem gyerek már, kérdezzétek meg őt. Feleljen magáért. 22 Ezt mondták szülei, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis megegyeztek abban, hogy aki Krisztusnak vallja őt, kiközösítik a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: Nem gyerek már, kérdezzétek meg őt. 24 Újra előhívták tehát azt az embert, aki vak volt és azt mondták néki: Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. 25 És az ezt felelte: Bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: vak voltam s most látok. 26 Ekkor újra megkérdezték: Mit tett veled? Hogyan adta vissza a szemed világát? 27 És az ezt felelte nékik: Megmondtam már. Hát nem hallottátok? Miért akarjátok újra hallani? Vagy tán ti is szeretnétek az tanítványai lenni? 28 Ezért aztán jól megpirongatták, mondván: Te vagy az ő tanítványa. Mi a Mózes tanítványai vagyunk. 29 Mi tudjuk, hogy Mózessel az Isten beszélt, de azt, hogy ő honnét való, nem tudjuk. 30 Az így felelt: Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, hogy ő honnét való és ő visszaadta a szemem világát. 31 Már pedig bizonyos, hogy az isten nem hallgatja meg a bűnösöket, de aki féli öt s akaratját teljesíti, azt meghallgatja. 32 Mióta a világ, nem hallotta senki, hogy volt volna olyan, aki a vakonszülöttnek visszaadta volna a szemevilágát. 33 Ha ö nem az Istentől jött volna, nem tehetett volna semmit. 34 Erre azok azt mondották: Te mindenestől a bűnben fogantattál s te tanítasz minket? S elkergették. 35 Jézus meghallotta, hogy elkergették őt s mikor találkozott vele, megkérdezte: Hiszesz az emberfiában? 36 Azt felelte: Uram! Ki az, hogy higyjek ő benne? 37 Ekkor Jézus azt mondotta néki: Már láttad is. Aki veled beszél, az az. 38 Erre az e szókkal: Hiszek, Uram! - térdre hullt előtte. 39 És Jézus megszólalt: ítélet végett jöttem a világra, hogy akik nem látnak, lássanak és akik látnak, vakok maradjanak. 40 Ezt hallván némelyek, a vele lévő farizeusok közül, megkérdezték őt: Talán bizony mi is vakok vagyunk? 41 Jézus azt felelte nékik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; de mert azt mondjátok: Látunk! - bűnötök megmarad.