John 10
1 Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnét hág abba, tolvaj az és rabló.
2 De aki az ajtón megy be, az a juhoknak pásztora.
3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak szavára s a maga tulajdon juhait nevükön szólítja és kivezeti.
4 S mikor a maga tulajdon juhait kieresztette, előttük megy s a juhok követik, mert ismerik szavát.
5 De idegen után nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegennek szavát nem ismerik.
6 Ezt a példát mondta nékik Jézus; ők azonban nem értették meg beszédét.
7 Azért Jézus újra megszólalt: Bizony, bizony mondom néktek: Én vagyok a juhoknak ajtaja!
8 Akik én előttem jöttek, egytől-egyig tolvajok és rablók. Nem is hallgat¬tak a juhok rájuk.
9 Én vagyok az ajtó! Aki rajtam megy be, megtartatik, be- és kijár, legelőre talál.
10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én ellenben azért jöttem, hogy bőségben éljenek.
11 Én vagyok a jó pásztor! A jó pásztor él, hal a juhokért.
12 A béres, aki nem pásztor, akinek nincsenek tulajdon juhai, a farkas láttára a juhokat otthagyja, elfut és a farkas elragadja s szétkergeti a juhokat.
13 A béres elfut, mert béres s nem törődik a juhokkal.
14 Én vagyok a jó pásztor! Ismerem az enyéimet s az enyéim ismernek engemet.
15 Amint az Atya ismer engemet, én is ismerem az Atyát s élek halok a juhokért.
16 Más, nem ebből az akolból való juhaim is vannak, azokat is ide kell terelnem s hallgatni fognak szavamra, s lesz egy nyáj, egy pásztor.
17 Azért szeret az Atya engemet, mert én odaadom életemet, hogy újra megnyerjem.
18 Senki sem veszi el tőlem azt. Önként adom oda. Van hatalmam odaadni, van hatalmam újra megnyerni. Atyám rendelkezett így énvelem.
19 E beszéde miatt újabb meghasonlás támadt a zsidók közt.
20 Sokan azt mondták közülük: Ördöge van, - őrjöng. Minek hallgatjátok?
21 Mások meg azt mondták: Ez nem ördöngősnek a beszéde. Vissza tudja-e az ördög adni a vakok szeme világát?
22 Épp ekkor templomszentelő emlékünnepet tartottak Jeruzsálemben. Tél volt.
23 Jézus a templomban, Salamon tornácában járkált.
24 A zsidók közrefogták s faggatni kezdték őt: Meddig váratsz minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan.
25 Jézus azt felelte nékik: Megmondtam már, de nem hisztek. Az Atyám nevében véghezvitt cselekedeteim tesznek bizonyságot mellettem.
26 De ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
27 Az én juhaim hallgatnak szavamra. Én ismerem őket s ők követnek engem.
28 És én örök életet adok nékik. Nem vesznek el soha és senki sem ragadja ki őket a kezemből.
29 Az én Atyám, aki nékem adta őket, mindenkinél nagyobb és senki sem tudja kiragadni őket Atyámnak kezéből.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
31 Erre a zsidók újra köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.
32 Jézus megkérdezte őket: Sok jó dolgot mutattam már néktek Atyám dolgaiból, vajh melyikért köveztek meg engem?
33 A zsidók azt válaszolták: Nem jótettért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, azért, hogy ember létedre Istennek adod ki magadat.
34 Jézus így válaszolt nékik: Nincs-e megírva a törvényiekben: Én mondottam: ti istenek vagytok!
35 Ha azokat isteneknek mondta, akiknek az Isten igéje szólt, már pedig az Írás nem törölhető el,
36 ti meritek annak szemébe mondani, akit az Atya megszentelt s a világra küldött: „Káromlás a szavad azért mert azt mondtam Isten fia vagyok?
37 Ha nem teszem az én Atyám dolgát, ne higyjetek nekem.
38 De ha teszem, úgy, ha nékem nem is hisztek, higyjetek legalább a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és megismerjétek, hogy az Atya énbennem és én az Atyában vagyok.
39 Ekkor újra meg akarták fogni, de kisiklott a kezükből
40 s ismét a Jordánontúlra ment, oda, ahol János először avatott és ott maradt.
41 Sokan keresték fel s mondták: János ugyan nem tett egy csodát sem, de az, amit erről mondott, igaz volt.
42 És sokan hittek ott őbenne.