1Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnét hág abba, tolvaj az és rabló.
2De aki az ajtón megy be, az a juhoknak pásztora.
3Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak szavára s a maga tulajdon juhait nevükön szólítja és kivezeti.
4S mikor a maga tulajdon juhait kieresztette, előttük megy s a juhok követik, mert ismerik szavát.
5De idegen után nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegennek szavát nem ismerik.
6Ezt a példát mondta nékik Jézus; ők azonban nem értették meg beszédét.
7Azért Jézus újra megszólalt: Bizony, bizony mondom néktek: Én vagyok a juhoknak ajtaja!
8Akik én előttem jöttek, egytől-egyig tolvajok és rablók. Nem is hallgat¬tak a juhok rájuk.
9Én vagyok az ajtó! Aki rajtam megy be, megtartatik, be- és kijár, legelőre talál.
10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én ellenben azért jöttem, hogy bőségben éljenek.
11Én vagyok a jó pásztor! A jó pásztor él, hal a juhokért.
12A béres, aki nem pásztor, akinek nincsenek tulajdon juhai, a farkas láttára a juhokat otthagyja, elfut és a farkas elragadja s szétkergeti a juhokat.
13A béres elfut, mert béres s nem törődik a juhokkal.
14Én vagyok a jó pásztor! Ismerem az enyéimet s az enyéim ismernek engemet.
15Amint az Atya ismer engemet, én is ismerem az Atyát s élek halok a juhokért.
16Más, nem ebből az akolból való juhaim is vannak, azokat is ide kell terelnem s hallgatni fognak szavamra, s lesz egy nyáj, egy pásztor.
17Azért szeret az Atya engemet, mert én odaadom életemet, hogy újra megnyerjem.
18Senki sem veszi el tőlem azt. Önként adom oda. Van hatalmam odaadni, van hatalmam újra megnyerni. Atyám rendelkezett így énvelem.
19E beszéde miatt újabb meghasonlás támadt a zsidók közt.
20Sokan azt mondták közülük: Ördöge van, - őrjöng. Minek hallgatjátok?
21Mások meg azt mondták: Ez nem ördöngősnek a beszéde. Vissza tudja-e az ördög adni a vakok szeme világát?
22Épp ekkor templomszentelő emlékünnepet tartottak Jeruzsálemben. Tél volt.
23Jézus a templomban, Salamon tornácában járkált.
24A zsidók közrefogták s faggatni kezdték őt: Meddig váratsz minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan.
25Jézus azt felelte nékik: Megmondtam már, de nem hisztek. Az Atyám nevében véghezvitt cselekedeteim tesznek bizonyságot mellettem.
26De ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
27Az én juhaim hallgatnak szavamra. Én ismerem őket s ők követnek engem.
28És én örök életet adok nékik. Nem vesznek el soha és senki sem ragadja ki őket a kezemből.
29Az én Atyám, aki nékem adta őket, mindenkinél nagyobb és senki sem tudja kiragadni őket Atyámnak kezéből.
30Én és az Atya egy vagyunk.
31Erre a zsidók újra köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.
32Jézus megkérdezte őket: Sok jó dolgot mutattam már néktek Atyám dolgaiból, vajh melyikért köveztek meg engem?
33A zsidók azt válaszolták: Nem jótettért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, azért, hogy ember létedre Istennek adod ki magadat.
34Jézus így válaszolt nékik: Nincs-e megírva a törvényiekben: Én mondottam: ti istenek vagytok!
35Ha azokat isteneknek mondta, akiknek az Isten igéje szólt, már pedig az Írás nem törölhető el,
36ti meritek annak szemébe mondani, akit az Atya megszentelt s a világra küldött: „Káromlás a szavad azért mert azt mondtam Isten fia vagyok?
37Ha nem teszem az én Atyám dolgát, ne higyjetek nekem.
38De ha teszem, úgy, ha nékem nem is hisztek, higyjetek legalább a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és megismerjétek, hogy az Atya énbennem és én az Atyában vagyok.
39Ekkor újra meg akarták fogni, de kisiklott a kezükből
40s ismét a Jordánontúlra ment, oda, ahol János először avatott és ott maradt.
41Sokan keresték fel s mondták: János ugyan nem tett egy csodát sem, de az, amit erről mondott, igaz volt.
42És sokan hittek ott őbenne.