John 11
1 Volt egy beteg ember, a Betániából, Máriának s az ő nővérének Mártának falujából való Lázár.
2 Ez a Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel s megtörölte hajával a lábát. Ennek a testvére, Lázár volt beteg.
3 A nővérek tehát követeket küldtek hozzá s megüzenték néki: Uram! A te kedves híved beteg!
4 Jézus e hirt hallva, azt mondta: E betegség nem halálos, ez az Isten dicsőségéért van, hogy általa Isten fia dicsőíttessék meg.
5 Jézus nagyon szerette Mártát és az ö nővérét, meg Lázárt.
6 Azért Lázár betegségének hírére még két napig azon a helyen maradt,
7 de aztán azt mondta tanítványainak: Menjünk újra Júdeába!
8 A tanítványai azonban azt felélték néki: Csak az imént akartak a zsidók megkövezni s te újra odamégy?
9 Jézus így válaszolt: Nem tizenkét óra van-é egy napban? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.
10 De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.
11 így szólt, aztán azt mondta nékik: Lázár barátunk alszik, de elmegyek, hogy felköltsem őt.
12 Erre a tanítványai azt mondták: Uram! Ha alszik, meggyógyul.
13 Pedig Jézus annak halálára gondolt, ők ellenben azt hitték, hogy álombaszenderülésről beszél.
14 Erre Jézus nyíltan megmondotta nékik: Lázár meghalt!
15 Örülök, hogy nem voltam ott, miattatok, hogy higyjétek. Menjünk el hát hozzá!
16 Ekkor Tamás, más néven Didimusz, odaszólt a tanítványtársaknak: Menjünk mi is! Haljunk meg ővele!
17 Jézus elment s úgy találta, hogy Lázár már negyednapja fekszik a sírboltban.
18 Betánia Jeruzsálem közelében, attól mintegy tizenöt stádiumnyira volt.
19 A zsidók közül sokan látogatták meg Máriát és Mártát, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20 Márta, amint Jézus jöttéről értesült, elébe sietett. Mária ellenben odahaza gyászolt.
21 Márta Jézust e szókkal fogadta: Uram! Ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.
22 De én most is tudom, hogy bármit kérsz Istentől, az Isten megadja néked.
23 Jézus azt felelte néki: Testvéred feltámad.
24 Márta azt mondotta néki: Tudom. Feltámad majd a feltámadáskor, - az utolsó napon.
25 Jézus így válaszolt néki: Én vagyok a feltámadás és az élet! Aki énbennem hisz, ha meghal is, élni fog
26 És aki él s énbennem hisz, Nem hal az meg soha. Hiszed ezt?
27 Azt felelte néki: Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek várva várt fia.
28 Ezt mondotta, aztán elment s nővérét, Máriát szólítva, titkon azt mondotta néki: A Mester itt van és hívat.
29 E hírre az gyorsan felkelt és hozzásietett.
30 Ekkor Jézus még a falun kívül, ott volt, ahol Mária találkozott vele.
31 A vigasztalására jött zsidóvendégek azonban, amint észrevették Máriának gyors keltét, távoztát, utána¬mentek s azt mondták: A sírhoz megy sírni.
32 Mária pedig, amint odaért Jézushoz és meglátta őt, e szókkal rogyott le lábához: Uram! Ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.
33 Jézus viszont látván, hogy ő sír és sírnak a velejött zsidók is, megindult lélekkel
34 kérdezte: Hova tettétek őt? Azt felelték néki: Uram! Jer, nézd meg.
35 És Jézus könnyezett.
36 A zsidók pedig azt mondták: Lám, lám! Mennyire szerette!
37 Egyikük-másikuk azonban azt mondta: Nem tehette volna meg ö, aki a vaknak visszaadta a szeme világát, hogy ez se haljon meg?
38 Ekkor Jézus, újra megindult lélekkel, odament a sírhoz. Barlang volt az. Kő volt a szájánál.
39 És megszólalt: Vegyétek el azt a követ! Márta, a megholtnak nővére, azt felelte: Uram már szaga van! Negyednapos.
40 Jézus azt mondotta néki: Nem megmondtam néked, hogy ha hiszesz, meglátod az Isten dicsőségét?
41 Erre elvették a követ a halott fekvőhelyéről. Jézus pedig az égre tekintve, megszólalt: Atyám! Hálát adok néked, hogy meghallgattál engemet.
42 Tudtam ugyan, hogy Te mindenkor meghallgatsz, de az itt álló nép miatt szóltam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
43 Ezt mondva, fennhangon kiáltott: Lázár! Jöjj ki!
44 És a halott, lábán-kezén pólyával megkötözötten, arcán pedig lepellel takartan előjött. Jézus azt mondotta nékik: Oldozzátok fel őt, hadd járjon!
45 Erre aztán ama zsidók közül, akik Máriának vendégei s Jézus tetteinek szemtanúi voltak, sokan hittek benne.
46 De egynéhányan közülük elmentek a farizeusokhoz és jelentést tettek nékik a Jézus tettéről.
47 Ekkor a főpapok és farizeusok egybehívták a tanácsot s vitatták: Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát tesz!
48 Ha békében hagyjuk, mindenki híve lesz s eljönnek a rómaiak és elveszik országunkat s népünket is.
49 Egyikök azonban, az a Kajafás, aki épp abban az évben főpap volt, azt mondotta nékik: Ti semmit sem tudtok
50 s nem gondoljátok meg, hogy jobb nékünk, ha egy ember hal meg a népért, mintha az egész nép elvész.
51 De ezt nem magától mondta, hanem, mert abban az évben főpap volt, jóslatként jelezte, hogy Jézus meghal a népért.
52 Sőt nemcsak a népért, hanem hogy az Isten szerteszórt gyermekeit is mind egybegyűjtse.
53 Azért ettől fogva azon voltak, hogy megöljék öt.
54 Jézus most már nem is járt-kelt nyilvánosan a zsidók közt, hanem elment onnét a puszta szomszédságában lévő vidékre, egy Efraim nevű városba és ott tartózkodott tanítványaival.
55 A zsidók páskaünnepe közel volt s a nép seregestől tódúlt Jeruzsálembe a páskaünnep előtt, megtisztulás végett.
56 Keresték Jézust is s a templomban álldogálva kérdezgették egymást: Mit gondoltok? Vajh' feljön-e az ünnepre?
57 A főpapok és a farizeusok pedig kiadták a rendeletet, hogy aki megtudja, hogy hol van, jelentse, hogy elfogják őt.