1Volt egy beteg ember, a Betániából, Máriának s az ő nővérének Mártának falujából való Lázár.
2Ez a Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel s megtörölte hajával a lábát. Ennek a testvére, Lázár volt beteg.
3A nővérek tehát követeket küldtek hozzá s megüzenték néki: Uram! A te kedves híved beteg!
4Jézus e hirt hallva, azt mondta: E betegség nem halálos, ez az Isten dicsőségéért van, hogy általa Isten fia dicsőíttessék meg.
5Jézus nagyon szerette Mártát és az ö nővérét, meg Lázárt.
6Azért Lázár betegségének hírére még két napig azon a helyen maradt,
7de aztán azt mondta tanítványainak: Menjünk újra Júdeába!
8A tanítványai azonban azt felélték néki: Csak az imént akartak a zsidók megkövezni s te újra odamégy?
9Jézus így válaszolt: Nem tizenkét óra van-é egy napban? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.
10De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.
11így szólt, aztán azt mondta nékik: Lázár barátunk alszik, de elmegyek, hogy felköltsem őt.
12Erre a tanítványai azt mondták: Uram! Ha alszik, meggyógyul.
13Pedig Jézus annak halálára gondolt, ők ellenben azt hitték, hogy álombaszenderülésről beszél.
14Erre Jézus nyíltan megmondotta nékik: Lázár meghalt!
15Örülök, hogy nem voltam ott, miattatok, hogy higyjétek. Menjünk el hát hozzá!
16Ekkor Tamás, más néven Didimusz, odaszólt a tanítványtársaknak: Menjünk mi is! Haljunk meg ővele!
17Jézus elment s úgy találta, hogy Lázár már negyednapja fekszik a sírboltban.
18Betánia Jeruzsálem közelében, attól mintegy tizenöt stádiumnyira volt.
19A zsidók közül sokan látogatták meg Máriát és Mártát, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20Márta, amint Jézus jöttéről értesült, elébe sietett. Mária ellenben odahaza gyászolt.
21Márta Jézust e szókkal fogadta: Uram! Ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.
22De én most is tudom, hogy bármit kérsz Istentől, az Isten megadja néked.
23Jézus azt felelte néki: Testvéred feltámad.
24Márta azt mondotta néki: Tudom. Feltámad majd a feltámadáskor, - az utolsó napon.
25Jézus így válaszolt néki: Én vagyok a feltámadás és az élet! Aki énbennem hisz, ha meghal is, élni fog
26És aki él s énbennem hisz, Nem hal az meg soha. Hiszed ezt?
27Azt felelte néki: Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek várva várt fia.
28Ezt mondotta, aztán elment s nővérét, Máriát szólítva, titkon azt mondotta néki: A Mester itt van és hívat.
29E hírre az gyorsan felkelt és hozzásietett.
30Ekkor Jézus még a falun kívül, ott volt, ahol Mária találkozott vele.
31A vigasztalására jött zsidóvendégek azonban, amint észrevették Máriának gyors keltét, távoztát, utána¬mentek s azt mondták: A sírhoz megy sírni.
32Mária pedig, amint odaért Jézushoz és meglátta őt, e szókkal rogyott le lábához: Uram! Ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.
33Jézus viszont látván, hogy ő sír és sírnak a velejött zsidók is, megindult lélekkel
34kérdezte: Hova tettétek őt? Azt felelték néki: Uram! Jer, nézd meg.
35És Jézus könnyezett.
36A zsidók pedig azt mondták: Lám, lám! Mennyire szerette!
37Egyikük-másikuk azonban azt mondta: Nem tehette volna meg ö, aki a vaknak visszaadta a szeme világát, hogy ez se haljon meg?
38Ekkor Jézus, újra megindult lélekkel, odament a sírhoz. Barlang volt az. Kő volt a szájánál.
39És megszólalt: Vegyétek el azt a követ! Márta, a megholtnak nővére, azt felelte: Uram már szaga van! Negyednapos.
40Jézus azt mondotta néki: Nem megmondtam néked, hogy ha hiszesz, meglátod az Isten dicsőségét?
41Erre elvették a követ a halott fekvőhelyéről. Jézus pedig az égre tekintve, megszólalt: Atyám! Hálát adok néked, hogy meghallgattál engemet.
42Tudtam ugyan, hogy Te mindenkor meghallgatsz, de az itt álló nép miatt szóltam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
43Ezt mondva, fennhangon kiáltott: Lázár! Jöjj ki!
44És a halott, lábán-kezén pólyával megkötözötten, arcán pedig lepellel takartan előjött. Jézus azt mondotta nékik: Oldozzátok fel őt, hadd járjon!
45Erre aztán ama zsidók közül, akik Máriának vendégei s Jézus tetteinek szemtanúi voltak, sokan hittek benne.
46De egynéhányan közülük elmentek a farizeusokhoz és jelentést tettek nékik a Jézus tettéről.
47Ekkor a főpapok és farizeusok egybehívták a tanácsot s vitatták: Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát tesz!
48Ha békében hagyjuk, mindenki híve lesz s eljönnek a rómaiak és elveszik országunkat s népünket is.
49Egyikök azonban, az a Kajafás, aki épp abban az évben főpap volt, azt mondotta nékik: Ti semmit sem tudtok
50s nem gondoljátok meg, hogy jobb nékünk, ha egy ember hal meg a népért, mintha az egész nép elvész.
51De ezt nem magától mondta, hanem, mert abban az évben főpap volt, jóslatként jelezte, hogy Jézus meghal a népért.
52Sőt nemcsak a népért, hanem hogy az Isten szerteszórt gyermekeit is mind egybegyűjtse.
53Azért ettől fogva azon voltak, hogy megöljék öt.
54Jézus most már nem is járt-kelt nyilvánosan a zsidók közt, hanem elment onnét a puszta szomszédságában lévő vidékre, egy Efraim nevű városba és ott tartózkodott tanítványaival.
55A zsidók páskaünnepe közel volt s a nép seregestől tódúlt Jeruzsálembe a páskaünnep előtt, megtisztulás végett.
56Keresték Jézust is s a templomban álldogálva kérdezgették egymást: Mit gondoltok? Vajh' feljön-e az ünnepre?
57A főpapok és a farizeusok pedig kiadták a rendeletet, hogy aki megtudja, hogy hol van, jelentse, hogy elfogják őt.