John 12
1 Jézus hat nappal a páskaünnep előtt a halálból, feltámasztott Lázár falujába, Betániába ment
2 és ott vacsorát adtak a tiszteletére. Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt asztaltársainak,
3 Mária ellenben egy litra valódi nárdolajkenettel kezében, megkente s a hajával megtörölte Jézus lábát A ház pedig tele lett a kenet illatával.
4 Ekkor egyik tanítványa, Júdás, az Iskariótes, a Simon fia, aki később elárulta öt, megszólalt:
5 Miért nem adták el e kenetet háromszáz dénárért a szegények javára?
6 De ö ezt nem azért mondotta, mintha a szegények miatt fájt volna a feje, hanem mert tolvaj volt s mint pénztáros a begyült pénzt magával hordozta.
7 Erre Jézus azt mondotta: Hagyd békében! Ezt ő az én temetésem idejére tartogatta.
8 Szegények mindig vannak, de én nem mindig vagyok veletek.
9 Eközben a zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van és eljöttek nem csupán Jézus miatt, hanem, hogy a halálból feltámasztott Lázárt is lássák.
10 A főpapok pedig azon voltak, hogy Lázárt is megöljék,
11 mert a zsidók közül sokan ő miatta jöttek oda és hittek Jézusban.
12 Másnap az ünnepre gyülemlett tengernép, arra a hírre, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13 kezükben pálmaágakkal elébe mentek és kiáltozták: Hozsánna, Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya,
14 Jézus pedig épp egy kapóra jött szamárcsikóra ült, amint megvan írva:
15 Ne félj Sión leánya!Királyod jön Szamárcsikó hátán,
16 Ezt tanítványai eleintén nem értették meg, Jézus megdicsőülése után azonban eszükbe jutott, hogy ez róla meg volt írva, s hogy így tettek vele.
17 Azért a nép, amely vele volt, mikor ő Lázárt a sírboltból kihívta s a halálból feltámasztotta, - bizonyságot tett mellette.
18 Hiszen a nép éppen azért ment elébe, mert hallotta, hogy ő ezt a csodát tette.
19 A farizeusok meg is mondták egymásnak: Látjátok! Nem mentek semmire. Utána megy már az egész világ.
20 Az ünneplők között néhány görög is volt.
21 Ezek a galileai Betsaidából való Fülöphöz fordulva kérték őt: Uram! Szeretnénk a Jézust látni.
22 Fülöp elment s szólt Andrásnak, András és Fülöp pedig Jézusnak.
23 Jézus így válaszolt nékik: Ütött az emberfia megdicsőítésének órája.
24 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hulló búzamag meg nem rohad, maga marad, de ha megrohad, bőségesen terem.
25 Aki szereti életét, elveszti, Aki gyűlöli életét ezen a világon, Megtartja azt az örök életre.
26 Aki engem szolgál, engem kövessen az És ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is, S aki az én szolgám, azt az Atya megbecsüli.
27 Lelkem most háborog. Mit is mondjak? Atyám! Ments még ez órától! De hiszen én ez óráért jöttem.
28 Atyám! Dicsőítsd meg a nevedet. Ekkor égi szózat zendűlt: Már megdicsőítettem és újra megdicsőítem!
29 Erre a hallgatók s az ott álló nép megszólalt: Menydörgött. Mások|meg azt mondták: Angyal beszélt vele.
30 Jézus azt felelte: Nem én értem, hanem ti értetek hangzott el e szózat.
31 Most van a világítélet. Most vettetik ki e világ fejedelme.
32 És én, ha felmagasztaltatom e földről, mindenkit magamhoz vonzók.
33 Ezt pedig azért mondotta, hogy előre jelezze halálának módját.
34 A nép azt felelte néki: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad, hogyan mondod tehát, hogy az emberfiának fel kell magasztaltatnia? Ki az az emberfia?
35 Erre Jézus azt mondotta nékik: Még egy kis ideig köztetek a világosság. Úgy éljetek, mig világosságtok van, hogy sötétség ne boruljon rátok, mert aki a sötétségben él, nem tudja hová megy.
36 Míg világosságtok van, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezt mondotta Jézus, aztán eltávozván, elrejtőzött előlük.
37 De bármennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne,
38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása: Uram! Ki hitt a mi beszédünknek? Ki látta az Úrnak karját?
39 Nem tudtak hinni, mert Ézsaiás azt is megmondotta:
40 Vaksággal verte meg szemünket, Kőkeménnyé tette a szívüket, hogy szemük ne lásson, Szivük ne érezzen. Hogy meg ne térjenek És meg ne gyógyítsam őket.
41 Ezt mondotta Ézsaiás, mikor látta az ő dicsőségét és róla szólt.
42 Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusoktól való féltükben nem vallották ezt be, hogy ki ne közösítsék őket a gyülekezetből.
43 Mert jobb szerették az emberek dicséretét, mint az Isten dicséretét.
44 Ekkor Jézus felkiáltott mondván: Aki énbennem hisz, nem bennem hisz, hanem abban, aki engem küldött.
45 S aki engemet lát, azt látja, aki engemet küldött.
46 Én mint világosság jöttem a világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben.
47 S ha valaki hallgatja, de nem tarja meg beszédemet, nem kárhoztatom azt. Én nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem, hogy megtartsam a világot.
48 Aki megvet engem s nem veszi be beszédemet, van annak ítélőbírája. Az ige, amit hirdettem, az kárhoztatja őt az utolsó napon.
49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki küldött, az Atya parancsolta meg, hogy mit szóljak s mit beszéljek.
50 S tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Azért, amit mondok, úgy mondom, amint azt az Atya mondta nékem.