1Jézus hat nappal a páskaünnep előtt a halálból, feltámasztott Lázár falujába, Betániába ment
2és ott vacsorát adtak a tiszteletére. Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt asztaltársainak,
3Mária ellenben egy litra valódi nárdolajkenettel kezében, megkente s a hajával megtörölte Jézus lábát A ház pedig tele lett a kenet illatával.
4Ekkor egyik tanítványa, Júdás, az Iskariótes, a Simon fia, aki később elárulta öt, megszólalt:
5Miért nem adták el e kenetet háromszáz dénárért a szegények javára?
6De ö ezt nem azért mondotta, mintha a szegények miatt fájt volna a feje, hanem mert tolvaj volt s mint pénztáros a begyült pénzt magával hordozta.
7Erre Jézus azt mondotta: Hagyd békében! Ezt ő az én temetésem idejére tartogatta.
8Szegények mindig vannak, de én nem mindig vagyok veletek.
9Eközben a zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van és eljöttek nem csupán Jézus miatt, hanem, hogy a halálból feltámasztott Lázárt is lássák.
10A főpapok pedig azon voltak, hogy Lázárt is megöljék,
11mert a zsidók közül sokan ő miatta jöttek oda és hittek Jézusban.
12Másnap az ünnepre gyülemlett tengernép, arra a hírre, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13kezükben pálmaágakkal elébe mentek és kiáltozták: Hozsánna, Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya,
14Jézus pedig épp egy kapóra jött szamárcsikóra ült, amint megvan írva:
15Ne félj Sión leánya!Királyod jön Szamárcsikó hátán,
16Ezt tanítványai eleintén nem értették meg, Jézus megdicsőülése után azonban eszükbe jutott, hogy ez róla meg volt írva, s hogy így tettek vele.
17Azért a nép, amely vele volt, mikor ő Lázárt a sírboltból kihívta s a halálból feltámasztotta, - bizonyságot tett mellette.
18Hiszen a nép éppen azért ment elébe, mert hallotta, hogy ő ezt a csodát tette.
19A farizeusok meg is mondták egymásnak: Látjátok! Nem mentek semmire. Utána megy már az egész világ.
20Az ünneplők között néhány görög is volt.
21Ezek a galileai Betsaidából való Fülöphöz fordulva kérték őt: Uram! Szeretnénk a Jézust látni.
22Fülöp elment s szólt Andrásnak, András és Fülöp pedig Jézusnak.
23Jézus így válaszolt nékik: Ütött az emberfia megdicsőítésének órája.
24Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hulló búzamag meg nem rohad, maga marad, de ha megrohad, bőségesen terem.
25Aki szereti életét, elveszti, Aki gyűlöli életét ezen a világon, Megtartja azt az örök életre.
26Aki engem szolgál, engem kövessen az És ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is, S aki az én szolgám, azt az Atya megbecsüli.
27Lelkem most háborog. Mit is mondjak? Atyám! Ments még ez órától! De hiszen én ez óráért jöttem.
28Atyám! Dicsőítsd meg a nevedet. Ekkor égi szózat zendűlt: Már megdicsőítettem és újra megdicsőítem!
29Erre a hallgatók s az ott álló nép megszólalt: Menydörgött. Mások|meg azt mondták: Angyal beszélt vele.
30Jézus azt felelte: Nem én értem, hanem ti értetek hangzott el e szózat.
31Most van a világítélet. Most vettetik ki e világ fejedelme.
32És én, ha felmagasztaltatom e földről, mindenkit magamhoz vonzók.
33Ezt pedig azért mondotta, hogy előre jelezze halálának módját.
34A nép azt felelte néki: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad, hogyan mondod tehát, hogy az emberfiának fel kell magasztaltatnia? Ki az az emberfia?
35Erre Jézus azt mondotta nékik: Még egy kis ideig köztetek a világosság. Úgy éljetek, mig világosságtok van, hogy sötétség ne boruljon rátok, mert aki a sötétségben él, nem tudja hová megy.
36Míg világosságtok van, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezt mondotta Jézus, aztán eltávozván, elrejtőzött előlük.
37De bármennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne,
38hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása: Uram! Ki hitt a mi beszédünknek? Ki látta az Úrnak karját?
39Nem tudtak hinni, mert Ézsaiás azt is megmondotta:
40Vaksággal verte meg szemünket, Kőkeménnyé tette a szívüket, hogy szemük ne lásson, Szivük ne érezzen. Hogy meg ne térjenek És meg ne gyógyítsam őket.
41Ezt mondotta Ézsaiás, mikor látta az ő dicsőségét és róla szólt.
42Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusoktól való féltükben nem vallották ezt be, hogy ki ne közösítsék őket a gyülekezetből.
43Mert jobb szerették az emberek dicséretét, mint az Isten dicséretét.
44Ekkor Jézus felkiáltott mondván: Aki énbennem hisz, nem bennem hisz, hanem abban, aki engem küldött.
45S aki engemet lát, azt látja, aki engemet küldött.
46Én mint világosság jöttem a világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben.
47S ha valaki hallgatja, de nem tarja meg beszédemet, nem kárhoztatom azt. Én nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem, hogy megtartsam a világot.
48Aki megvet engem s nem veszi be beszédemet, van annak ítélőbírája. Az ige, amit hirdettem, az kárhoztatja őt az utolsó napon.
49Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki küldött, az Atya parancsolta meg, hogy mit szóljak s mit beszéljek.
50S tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Azért, amit mondok, úgy mondom, amint azt az Atya mondta nékem.