1A páskaünnep előtt, Jézus, abban a tudatban, hogy eljött az ő e világból az Atyához való elköltözésének órája, az utolsó szeretettel ölelte magához e világon lévő szeretetteit.
2A vacsora végén, mikor az Ördög már megsúgta Júdásnak, az Iskariótes Simon fiának, hogy árulja el őt,
3Jézus, noha tudta, hogy az Atya teljhatalmat adott néki s hogy ö Istentől jött s Istenhez tér vissza, -
4felkelt az asztaltól s felső ruháját levetve, kendőt kötött maga körűi.
5Aztán vizet töltvén a mosdóedénybe, mosni, majd a maga körűi kötött kendövei törölgetni kezdte a tanítványok lábait.
6Simon Péterhez lépve, ez azt mondta néki: Uram! Te mosod meg a lábamat?
7Jézus így válaszolt néki: Amit én teszek, te azt most nem érted, de megérted később.
8Erre Péter azt mondotta néki: Biz az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt néki: Ha én meg nem moslak, - semmi közöd hozzám.
9Simon Péter azt felelte néki: Uram! Necsak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is.
10Jézus azt mondotta néki: Annak, aki már megfürdött, nincs szüksége másra, csakis lábmosásra, - az egyébként egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, csakhogy nem mindnyájan.
11Jól tudta ugyanis, ki árulja el őt, azért mondta: Nem vagytok tiszták mindnyájan.
12Mikor aztán lábukat megmosta és felső ruháját felvette, újra asztalhoz ült és ezt mondta nékik: Értitek már, mit tettem veletek?
13Ti Mesternek s Úrnak hívtok engemet s jól mondjátok, mert az vagyok.
14Ha tehát én az Úr és a Mester megmostam a lábatokat, ti is kötelesek vagytok megmosni egymásnak lábait.
15Mert én példát adtam nétek, hogy amint én tettem vetetek, ti is úgy tegyetek.
16Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb uránál, A követ sem nagyobb küldőjénél.
17Ezt tudva, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.
18Nem mindnyájatokról szólok. Én ismerem választottjaimat, de be kell teljesednie az írásnak: A kenyeres társam emelte fel sarkát ellenem.
19Még mielőtt megtörténik, most mondom meg néktek, hogy, ha megtörténik, higyjetek énbennem.
20Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja az én követemet, engemet fogad be, Aki pedig engemet fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.
21Így szólt s megindult lélekkel bizonyságot tett, ezt mondván: Bizony, bizony mondom néktek: Egyikőtök elárul engemet.
22A tanítványok nem tudván, kiről szól, aggódva néztek egymásra.
23Erre az egyik tanítványának, aki Jézus legkedvesebbje volt s Jézus keblén pihent,
24Simon Péter intett és azt mondta néki: Kérdezd meg, hogy kire céloz?
25Az, Jézus kebléhez simulva, meg is kérdezte őt: Uram! Ki az?
26Jézus azt felelte: Az, akinek a bemártott falatot odaadom. És bemártván a falatot, odaadta Júdásnak, az Iskáriótes Simon fiának.
27S falat után belebújt abba a Sátán. Jézus pedig azt mondotta néki: Végezd gyorsan a dolgodat!
28Az asztaltársak közül azonban senki sem tudta, hogy miért mondta ezt néki.
29Egyik-másik arra gondolt, hogy mert Júdás kezelte a pénztárt, Jézus azt mondotta néki: Vedd meg, ami nékünk az ünnepre szükséges; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30Az pedig a falat lenyelése után azonnal távozott. Ekkor éjszaka volt.
31Amint eltávozott, Jézus megszólalt: Most dicsőíttetett meg az emberfia és benne az Isten dicsőíttetett meg.
32Ha az Isten dicsőíttetett meg benne, az Isten is megdicsőíti őt önmagában. Igen, - azonnal megdicsőíti őt.
33Fiaim! Egy kis ideig még veletek maradok. Kerestek majd, de amint a zsidóknak mondottam: Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek el, - azt mondom most tinéktek is.
34Új parancsolatot adok néktek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, ti is épp úgy szeressétek egymást.
35Arról tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
36Simon Péter megkérdezte: Uram! Hová mégy? Jézus azt felelte: Ahová én megyek, te most oda nem jöhetsz el velem, hanem később eljössz.
37Péter megkérdezte: Uram! Miért nem mehetek most veled? Életemet adom teéretted!
38Jézus azt felelte: Életedet adod énérettem? Bizony, bizony mondom néked: a kakas még meg sem szólal s te már háromszor megtagadsz engemet.