1Ne remegjen a szívetek! Ha hisztek Istenben, higyjetek bennem is!
2Az én atyám házában sok lakóhely van. Ha nem volna, megmondottam volna. Elmegyek, hogy helyet készítsek tinéktek.
3S ha elmentem s helyet készítettem, visszajövök újra s magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
4Hová megyek, azt tudjátok, az utat is tudjátok.
5Tamás azt letelte néki: Uram! Nem tudjuk, hová mégy, hogy tudhatnék hát az utat?
6Jézus így válaszolt néki: Én vagyok az út, az igazság és az élet! Senki sem jut az Atyához, csakis én általam.
7Ha engemet ismertetek, ismertétek volna az én Atyámat is. Most már ismeritek, láttátok is őt.
8Ekkor Fülöp fordult hozzá: Uram! Mutasd meg nékünk az Atyát s megnyugszunk.
9Jézus azt felelte néki: Fülöp! Oly rég vagyok már veletek s mégsem ismersz engem? Aki engem látott látta az Atyát Hogy mondhatod tehát: Mutasd meg nékünk az Atyát!
10Hát nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? Amit néktek mondok, nem magamtól mondom; az énbennem lakó Atya dolga foly itt.
11Higyjétek el nékem, hogy én az Atyában s az Atya bennem van; ha másért nem. higyjétek el a cselekedetekért.
12Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, az általam véghez vitt cselekedeteket szintén véghez viszi, sőt azoknál különb dolgokat is művel, mert én az Atyához megyek
13és amit az én nevemben kértek, azt ö megcselekszi, hogy az Atya a Fiúban megdicsőíttessék.
14Igen, amit ti az én nevemben kértek, azt én megcselekszem.
15Ha szerettek engemet, megtartjátok parancsolataimat.
16Én pedig megkérem az Atyát s ö egy más Szószólót ád mellétek, hogy véletek maradjon örökké,
17az igazság lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja, nem is ismeri. De ti megismeritek, mert nálatok marad s bennetek lesz.
18Nem hagylak árván titeket. Eljövök hozzátok.
19Egy pillanat s ez a világ nem lát többé engem. De ti megláttok engemet, mert én élek és ti is élni fogtok.
20Ama napon megtudjátok, hogy én az én Atyámban, ti pedig énbennem s én bennetek vagyok.
21Aki ismeri az én parancsolataimat s megtartja azokat, az az aki szeret engem s aki engem szeret, azt az én Atyám is szereti és szeretem én is, - annak megjelenek.
22Erre Júdás, de nem az Iskariótes, azt mondotta: Uram! Hogy van az, hogy nékünk és nem a világnak akarsz megjelenni?
23Jézus azt felelte: Aki szeret engem; megtartja beszédem s az én Atyám szereti azt s hozzá megyünk és nála lakozunk.
24Aki nem szeret engemet, nem tartja meg beszédem sem, pedig az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.
25Erre oktattalak, míg véletek voltam.
26A Szószóló, a Szent Lélek azonban, akit majd az Atya küld nevemben, ö majd megtanít titeket mindenre és eszetekbe juttatja mindazt, amit néktek mondtam.
27Békességet hagyok rátok. Az én békességemet hagyom tinéktek. Nem úgy adom, mint a világ adja. Ne remegjen a szívetek, ne is csüggedjen el.
28Hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek és visszatérek hozzátok. Ha szeretnétek engemet, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb énnálam.
29Most mondtam meg néktek, még mielőtt megtörtént, hogy, ha megtörténik, higyjétek.
30Énnekem már nem sok szavam van hozzátok. Útban van e világ fejedelme. Velem ugyan semmi dolga,
31de a világ hadd tudja meg, hogy én az Atyát szeretem s hogy azt teszem, amit az Atya parancsolt nekem. Keljetek fel! Menjünk tova innét!