John 8
1 Jézus pedig elment az Olajfák hegyére.
2 De már korán reggel újra ott volt a templomban s amint a nép köréje gyűlt, leült s tanította őket.
3 Eközben az írástudók és farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vezettek hozzá s középre állatva,
4 megkérdezték őt: Mester! Ezt az asszonyt épp most értük házasságtörésen!
5 Mózes a törvényben megparancsolta nékünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Hát te mit mondasz?
6 Ezt azonban csak úgy kísértésképpen kérdezték, hogy bevádolhassák őt. Jézus lehajolt és ujjával írt a földre.
7 De mikor tovább faggatták, felegyenesedett s azt mondotta nékik: Aki bűntelen köztetek, az dobjon rá követ legelőször.
8 S újra lehajolván, irt a földre.
9 Azok pedig, szava hallatára, lelkiismeretük furdalása közben, egymásután egytől-egyig eltávoztak, legelöl a vének. Egyedül Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
10 Mikor aztán felegyenesedett és senkit sem látott, csakis azt az asszonyt, ezt mondotta néki: Asszony! Hol vannak vádlóid? Hát senki sem kárhoztatott?
11 Az így felelt: Senki, Uram! Ekkor Jézus azt mondotta néki: Én sem kárhoztatlak. Menj és többé ne vétkezzél!
12 Majd újra megszólalt s azt mondotta nékik: Én vagyok a világ világossága! Aki engem követ, nem jár sötétségben, azé az élet világossága.
13 Erre a farizeusok azt mondották néki: Te magad tész magad mellett bizonyságot, a te bizonyságtételed nem igaz.
14 Jézus azt felelte nékik: Ha magam teszek is magam mellett bizonyságot, az én bizonyságtételem igaz, mert tudom honnét jöttem, hová megyek. De ti nem tudjátok honnét jöttem, hová megyek.
15 Ti a külső után ítéltek. Én nem ítélek senkit,
16 sőt ha ítélek is, ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül. Velem van az Atya, aki engem küldött.
17 Már pedig a törvényiekben meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18 Én vagyok az, aki bizonyságot teszek magam mellett és bizonyságot tesz mellettem az Atya, aki küldött,
19 Erre azt kérdezték tőle: Hol van a te atyád? Jézus így felelt: Nem ismertek sem engemet, sem az én Atyámat. Ha engemet ismernétek, ismernétek az én Atyámat is.
20 Jézus mindezt a kincstárnál, templomi tanítás közben mondotta és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
21 Azért újra szólt hozzájuk: En elmegyek, ti kerestek s bűneitekben haltok meg. Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek el.
22 Erre a zsidók azt mondták: Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek el.
23 Ő pedig azt mondta: Ti alulról, én felülről, ti a világból valók, én nem ebből a világból való vagyok.
24 Azért mondtam néktek: Meghaltok bűneitekben, igen, ha nem hisztek bennem, meghaltok bűneitekben.
25 Most aztán már megkérdezték: Hát ki vagy te? Jézus így válaszolt nékik: A kezdet, amit én hirdetek is néktek.
26 Sok mondani s ítélni valóm van rólatok, de igaz az, aki engem küldött s én amit tőle hallottam, azt hirdetem a világnak.
27 De ők nem értették meg, hogy az Atyáról szól nékik.
28 Azért azt mondotta nékik: Majd, ha felmagasztaljátok az emberfiát, megtudjátok, hogy ki vagyok, hogy én önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt hirdetem, amire az Atya tanított engemet.
29 S aki pengem küldött, velem van s nem hagy magamra, mert mindenkor azt teszem, ami néki kedves.
30 Ezt mondta és sokan hittek benne.
31 Azért Jézus így szólt a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemnél, bizonnyal tanítványaim lesztek.
32 Megismeritek az igazságot s az igazság szabadokká tesz titeket.
33 De ők azt felelték néki: Mi Ábrahám magva vagyunk s nem voltunk soha senkinek szolgái. Hogyan mondhatod hát, hogy szabadok lesztek?
34 Jézus így válaszolt nékik: Bizony bizony mondom néktek: aki bűnt követ el, az a bűn szolgája.
35 A szolga nem marad örökké a házban, a Fiu ott marad örökké.
36 Azért, ha a Fiú szabadokká tesz titeket, bizonnyal szabadok lesztek.
37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de engemet meg akartok ölni, mert szavamnak nincs foganatja nálatok.
38 Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, ti azt cselekszitek, amit a ti atyátoknál láttatok.
39 Erre azok azt felelték néki: A mi atyánk Ábrahám! Jézus pedig azt mondotta nékik: Ha ti Ábrahám fiai volnátok, Ábrahámot követnétek.
40 De ti engem meg akartok ölni, engem, aki azt az igazságot hirdetem tinéktek, amit Istentől hallottam. Ezt Ábrahám nem tette.
41 Ti a ti atyátok dolgát cselekszitek. Erre azt felelték néki: Mi nem vagyunk fattyak! Egy Atyánk van, - az Isten!
42 Ámde Jézus azt mondotta nékik: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől eredtem s jöttem. Igen, én nem magamtól jöttem. Ő küldött engemet.
43 Miért nem értitek meg az én beszédemet? Mert nincs igém iránt fogékonyság szívetekben.
44 A ti atyátok az Ördög; ti atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni. Az pedig kezdettől fogva embergyilkos volt, nem az igazság az ő életeleme, igazság nincs is őbenne. Amikor hazudik, akkor van ő életelemében, mert hazug ő s a hazugság atyja.
45 Énnékem ellenben, mert igazat mondok, nem hisztek.
46 Ki tud énrám közületek bűnt bizonyítani? És ha igazságot mondok, miért nem hisztek nékem?
47 Aki Istentől van, az Isten beszédét hallgatja. Ti nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.
48 Erre a zsidók azt mondták néki: Nincs-e igazunk, ha azt állítjuk, hogy te samáriai vagy es hogy ördögöd van?
49 Jézus azt felelte: Ördögöm nincs, hanem tisztelem atyámat s ti gyaláztok engem,
50 Pedig én nem keresem a magam dicsőségét. Van aki keresi és van, aki ítél.
51 Bizony, bizony, mondom néktek: Aki az én beszédemet megtartja, nem lát halált soha.
52 Erre a zsidók azt mondták néki: Most már tudjuk, hogy ördög bújt beléd. Ábrahám meghalt, meg a próféták is, te pedig azt mondod: Aki az én beszédemet megtartja, nem ízleli meg a halált soha.
53 Csak nem vagy te nagyobb a mi atyánknál, a megholt Ábrahámnál? A próféták is meg¬haltak. Kinek tartod magad?
54 Jézus azt felelte: Ha én magam dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Az én Atyám, az dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istentek.
55 Pedig nem ismeritek őt, de én jól ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, olyan hazug lennék, mint ti. De én ismerem őt s megtartom az ö beszédét.
56 Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy meglátja napomat. Látta is és örült.
57 Erre a zsidók azt mondták néki: Még nem vagy ötvenesztendős s láttad Ábrahámot?
58 Jézus azt felelte nékik: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59 Most aztán már köveket ragadtak, hogy ráhajigálják. De Jézus észrevétlenül kiment a templomból s utat törve magának közöttük, távozott.