1Jézus pedig elment az Olajfák hegyére.
2De már korán reggel újra ott volt a templomban s amint a nép köréje gyűlt, leült s tanította őket.
3Eközben az írástudók és farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vezettek hozzá s középre állatva,
4megkérdezték őt: Mester! Ezt az asszonyt épp most értük házasságtörésen!
5Mózes a törvényben megparancsolta nékünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Hát te mit mondasz?
6Ezt azonban csak úgy kísértésképpen kérdezték, hogy bevádolhassák őt. Jézus lehajolt és ujjával írt a földre.
7De mikor tovább faggatták, felegyenesedett s azt mondotta nékik: Aki bűntelen köztetek, az dobjon rá követ legelőször.
8S újra lehajolván, irt a földre.
9Azok pedig, szava hallatára, lelkiismeretük furdalása közben, egymásután egytől-egyig eltávoztak, legelöl a vének. Egyedül Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
10Mikor aztán felegyenesedett és senkit sem látott, csakis azt az asszonyt, ezt mondotta néki: Asszony! Hol vannak vádlóid? Hát senki sem kárhoztatott?
11Az így felelt: Senki, Uram! Ekkor Jézus azt mondotta néki: Én sem kárhoztatlak. Menj és többé ne vétkezzél!
12Majd újra megszólalt s azt mondotta nékik: Én vagyok a világ világossága! Aki engem követ, nem jár sötétségben, azé az élet világossága.
13Erre a farizeusok azt mondották néki: Te magad tész magad mellett bizonyságot, a te bizonyságtételed nem igaz.
14Jézus azt felelte nékik: Ha magam teszek is magam mellett bizonyságot, az én bizonyságtételem igaz, mert tudom honnét jöttem, hová megyek. De ti nem tudjátok honnét jöttem, hová megyek.
15Ti a külső után ítéltek. Én nem ítélek senkit,
16sőt ha ítélek is, ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül. Velem van az Atya, aki engem küldött.
17Már pedig a törvényiekben meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18Én vagyok az, aki bizonyságot teszek magam mellett és bizonyságot tesz mellettem az Atya, aki küldött,
19Erre azt kérdezték tőle: Hol van a te atyád? Jézus így felelt: Nem ismertek sem engemet, sem az én Atyámat. Ha engemet ismernétek, ismernétek az én Atyámat is.
20Jézus mindezt a kincstárnál, templomi tanítás közben mondotta és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
21Azért újra szólt hozzájuk: En elmegyek, ti kerestek s bűneitekben haltok meg. Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek el.
22Erre a zsidók azt mondták: Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek el.
23Ő pedig azt mondta: Ti alulról, én felülről, ti a világból valók, én nem ebből a világból való vagyok.
24Azért mondtam néktek: Meghaltok bűneitekben, igen, ha nem hisztek bennem, meghaltok bűneitekben.
25Most aztán már megkérdezték: Hát ki vagy te? Jézus így válaszolt nékik: A kezdet, amit én hirdetek is néktek.
26Sok mondani s ítélni valóm van rólatok, de igaz az, aki engem küldött s én amit tőle hallottam, azt hirdetem a világnak.
27De ők nem értették meg, hogy az Atyáról szól nékik.
28Azért azt mondotta nékik: Majd, ha felmagasztaljátok az emberfiát, megtudjátok, hogy ki vagyok, hogy én önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt hirdetem, amire az Atya tanított engemet.
29S aki pengem küldött, velem van s nem hagy magamra, mert mindenkor azt teszem, ami néki kedves.
30Ezt mondta és sokan hittek benne.
31Azért Jézus így szólt a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemnél, bizonnyal tanítványaim lesztek.
32Megismeritek az igazságot s az igazság szabadokká tesz titeket.
33De ők azt felelték néki: Mi Ábrahám magva vagyunk s nem voltunk soha senkinek szolgái. Hogyan mondhatod hát, hogy szabadok lesztek?
34Jézus így válaszolt nékik: Bizony bizony mondom néktek: aki bűnt követ el, az a bűn szolgája.
35A szolga nem marad örökké a házban, a Fiu ott marad örökké.
36Azért, ha a Fiú szabadokká tesz titeket, bizonnyal szabadok lesztek.
37Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de engemet meg akartok ölni, mert szavamnak nincs foganatja nálatok.
38Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, ti azt cselekszitek, amit a ti atyátoknál láttatok.
39Erre azok azt felelték néki: A mi atyánk Ábrahám! Jézus pedig azt mondotta nékik: Ha ti Ábrahám fiai volnátok, Ábrahámot követnétek.
40De ti engem meg akartok ölni, engem, aki azt az igazságot hirdetem tinéktek, amit Istentől hallottam. Ezt Ábrahám nem tette.
41Ti a ti atyátok dolgát cselekszitek. Erre azt felelték néki: Mi nem vagyunk fattyak! Egy Atyánk van, - az Isten!
42Ámde Jézus azt mondotta nékik: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől eredtem s jöttem. Igen, én nem magamtól jöttem. Ő küldött engemet.
43Miért nem értitek meg az én beszédemet? Mert nincs igém iránt fogékonyság szívetekben.
44A ti atyátok az Ördög; ti atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni. Az pedig kezdettől fogva embergyilkos volt, nem az igazság az ő életeleme, igazság nincs is őbenne. Amikor hazudik, akkor van ő életelemében, mert hazug ő s a hazugság atyja.
45Énnékem ellenben, mert igazat mondok, nem hisztek.
46Ki tud énrám közületek bűnt bizonyítani? És ha igazságot mondok, miért nem hisztek nékem?
47Aki Istentől van, az Isten beszédét hallgatja. Ti nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.
48Erre a zsidók azt mondták néki: Nincs-e igazunk, ha azt állítjuk, hogy te samáriai vagy es hogy ördögöd van?
49Jézus azt felelte: Ördögöm nincs, hanem tisztelem atyámat s ti gyaláztok engem,
50Pedig én nem keresem a magam dicsőségét. Van aki keresi és van, aki ítél.
51Bizony, bizony, mondom néktek: Aki az én beszédemet megtartja, nem lát halált soha.
52Erre a zsidók azt mondták néki: Most már tudjuk, hogy ördög bújt beléd. Ábrahám meghalt, meg a próféták is, te pedig azt mondod: Aki az én beszédemet megtartja, nem ízleli meg a halált soha.
53Csak nem vagy te nagyobb a mi atyánknál, a megholt Ábrahámnál? A próféták is meg¬haltak. Kinek tartod magad?
54Jézus azt felelte: Ha én magam dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Az én Atyám, az dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istentek.
55Pedig nem ismeritek őt, de én jól ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, olyan hazug lennék, mint ti. De én ismerem őt s megtartom az ö beszédét.
56Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy meglátja napomat. Látta is és örült.
57Erre a zsidók azt mondták néki: Még nem vagy ötvenesztendős s láttad Ábrahámot?
58Jézus azt felelte nékik: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59Most aztán már köveket ragadtak, hogy ráhajigálják. De Jézus észrevétlenül kiment a templomból s utat törve magának közöttük, távozott.