John 5
1 Azután zsidó ünnep volt. Jézus is felment Jeruzsálembe.
2 Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy öttornácos tó. Héber neve Betesda.
3 Ott tengernyi beteg, vak, sánta és aszkóros szokott feküdni, várton várva a víz háborgását.
4 Mert időszakonként angyal szállott le a tóra és a vizet megzavarta. Aki mármost elsőnek ment abba a víz megzavarása után, az meggyógyult, bármi csodás nyavalyában sínylett.
5 Volt ott egy harmincnyolc esztendő óta beteg ember is.
6 Mikor Jézus ezt fektében meglátta és megtudta, hogy már régóta szenved, megkérdezte: Akarsz-e meggyógyulni?
7 A beteg azt felelte néki: Uram! Nincs senkim, aki bevinne a tóba, mikor a víz háborog és mire én odajutok, más megy bele.
8 Ekkor Jézus azt mondotta néki: Kelj fel! Vedd ágyadat és járj!
9 És tüstént meggyógyult. Vette ágyát és járt. Aznap pedig épp szombat volt.
10 Meg is mondták a zsidók a meggyógyult embernek: Szombat van! Nem szabad hordoznod ágyadat.
11 De ö így válaszolt nékik: Aki meggyógyított, az mondotta nékem: Vedd ágyadat és járj!
12 Erre megkérdezték: Ki az, aki azt mondotta néked: Vedd ágyadat és járj!
13 A meggyógyult ember azonban nem tudta, ki volt az, mert Jézus a sokaság ellepte helyről távozott.
14 Utóbb Jézus találkozott vele a templomban és azt mondta néki: Látod, meggyógyultál! Ne vétkezzél többet, hogy rosszabb dolgod ne legyen.
15 Erre az az ember elment és tudtukra adta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.
16 Emiatt a zsidók üldözőbe vették Jézust, sőt, mert ő ezt szombatnapon tette, meg akarták ölni.
17 Jézus azonban azt mondotta nékik: Az én Atyám máig munkálkodik. Én is munkálkodom.
18 Ezért aztán a zsidók még sokkalta inkább szerették volna megölni, mert most már nemcsak a szombat törvényét szegte meg, hanem az Istennel azonosítva önmagát, az Istent tulajdon atyjának is mondta.
19 De Jézus megszólalt és azt mondta nékik: Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet magától, csak amit az Atyától tenni lát. Amit ő tesz, a Fiú is ugyanazt ugyanúgy teszi.
20 Mert az Atya szereti a Fiút és mindent megmutat néki, amit ő maga tesz, sőt ezeknél különb dolgokat is mutat majd néki csodálkozástokra.
21 Amint az Atya holtakat támaszt s kelt életre, ugyanúgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
22 Nem is ítél meg az Atya senkit, a Fiúra bízott minden ítéletet,
23 hogy a Fiút ki-ki úgy tisztelje, ahogy az Atyát tiszteli. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli küldőjét, az Atyát.
24 Bizony, bizony, mondom néktek: aki az én igémet hallgatja és hisz abban, aki engem küldött, örökké él és el nem kárhozik, - az már életre kelt a halálból.
25 Bizony, bizony, mondom néktek: eljön az az idő és most van az, mikor a halottak meghallják Isten Fia szavát és akik meg hallják, élnek.
26 Mert miként az Atyának önmagában való élete van, ő éppen úgy megadta a Fiúnak is az önmagában való életet.
27 Sőt ítélő hatalmat is adott néki, mert ő emberfia. Ne csodálkozzatok ezen!
28 Eljön az az idő, mikor a sírboltlakók mindnyájan meghallják szavát
29 és kijönnek, a jótevők az életre; a gonosztévők pedig a kárhozatra.
30 Én semmit sem tehetek magamtól. Hallás után teszek ítéletet s ítéletem igazságos, mivel nem a magam, ha¬nem annak akarata irányít, aki engem küldött.
31 Ha én magam teszek magam mellett bizonyságot, A FÍÚ az én bizonyságtételem nem igaz.
32 Más az, aki bizonyságot tesz mellettem s tudom, hogy igaz bizonyságtétel az, amit mellettem tesz.
33 Ti Jánoshoz fordultatok s ő bizonyságot tett az igazság mellett.
34 Én azonban nem szorulok ember bizonyságtételére. Ezt is azért említem meg, hogy üdvözüljetek.
35 Lángragyúlt szövétnek volt ő; de ti csak ideig-óráig akartatok gyönyörködni fényében.
36 De nékem a Jánosénál különb bizonyságom van. Amiknek végzését az Atya rám bízta, igen, maguk ama dolgok, amiket én teszek, azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.
37 Sőt az Atya, aki engem küldött, ő is bizonyságot tett mellettem. De ti sem hangját nem hallottátok, sem orcáját nem láttátok soha
38 s igéjének sincsen foganatja bennetek, mert küldöttjének nem hisztek.
39 Kutatjátok az írást, mert azt hiszitek, hogy abban van örök éltetek, pedig éppen az tesz énmellettem bizonyságot,
40 és ti mégsem akartok énhozzám jönni, hogy éljetek.
41 Dicsőséget nem fogadok el embertől,
42 de titeket jól ismerlek: Isten szeretete nincs a szívetekben.
43 Én Atyám nevében jöttem s nem fogadtatok be. Jöjjön egy más a maga nevében, azt befogadjátok.
44 Hogyan is hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, azt a dicsőséget pedig, amely egyedül Istentől ered, nem is keresitek!
45 Ne gondoljátok, hogy én vádollak az Atyánál titeket. Van vádlótok, Mózes, a ti reménységtek.
46 Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek, hisz ő énrólam írt.
47 De ha az ő írásának nem hisztek, hogyan hihetnétek az én beszédemnek!