John 6
1 Eztán Jézus átkelt a galileai Tibériás tavának túlsó partjára.
2 Egész sereg nép követte, mert látták beteggyógyító csodatetteit.
3 Jézus tehát felment a hegyre s ott telepedett le tanítványaival.
4 Már közel volt a zsidók páskaünnepe,
5 azért, mikor feltekintett és a hozzágyülekező tengernépet látta, megkérdezte Fülöptől: Honnét vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
6 De ő csakis azért kérdezte ezt tőle, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit fog cselekedni.
7 Fülöp azt felelte: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég ezeknek, - egy falat sem jutna egyre-egyre abból.
8 Egyik tanítványa András, a Simon Péter testvére azonban közbeszólt:
9 Van itt egy kis fiú, akinek öt árpakenyere és öt hala van. De mi az ennyinek?
10 Jézus így válaszolt: Ültessétek le az embereket. Szép pázsit volt ottan. Le is telepedett, számszerint mintegy ötezer férfiú.
11 Ekkor Jézus elővette a kenyereket s hálát adván, odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a letelepedteknek s szintúgy adott a halakból is, amennyit kívántak.
12 És mikor jóllaktak, azt mondotta tanítványainak: Szedjétek össze,a fölös maradékot, hogy kárba ne vesszen!
13 Összeszedték s az öt árpakenyér maradékából, amit az étkezők ott hagytak, megtöltöttek tizenkét kosarat.
14 A nép Jézus csodatettének láttára azt mondta: Bizonyára ez az a próféta, akit várva vártunk!
15 Jézus pedig, amint észrevette, hogy el akarják őt ragadni és királlyá tenni, egymagában újra visszament a hegyre.
16 Alkonyatkor tanítványai lementek a tóhoz
17 és hajóra szállva, elindultak a tó túlsó partja, Kapernáum felé. Már besötétedett és Jézus még mindig nem jött meg,
18 pedig a tó, minthogy erős szél fujt, háborogni kezdett.
19 De mikor úgy huszonöt vagy harmincstádiumnyira eveztek, észrevették, hogy Jézus, a tavon járva, a hajóhoz közeledik s megijedtek.
20 Ö azonban azt mondotta nékik: Én vagyok! Ne féljetek!
21 S be akarták venni a hajóba, de a hajó épp abban a percben az óhajtott parthoz ért.
22 Másnap, amikor a tavon túl álldogáló népsereg látta, hogy amaz egy hajón kívül, melybe Jézus tanítványai szálltak be, más nincs ott és hogy Jézus nem szállt hajóra a tanítványaival, hanem csakis a tanítványai mentek el,
23 de közbe más hajók jöttek Tibériásból közel ama helyhez, ahol az Úr háladása után a kenyeret ették,
24 szóval, mikor látta a népsereg, hogy sem Jézus nincsen ott, sem tanítványai: ők is hajóra szállottak, elmentek Kapernáumba és keresték Jézust.
25 S mikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték: Mester! Mikor jöttél ide?
26 Jézus azt felelte nékik: Bizony, bizony, mondom néktek: nem azért kerestek, mivel jelt láttatok, hanem mert ama kenyérből ettetek és jóllaktatok.
27 Ne a veszendő eledel, hanem amit az emberfia ád, az örök életre szóló eledel után járjatok, mert ezért az Atya, az Isten vállalt kezességet.
28 Erre azt kérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy az Isten dolgát míveljük?
29 Jézus így válaszolt: Az Isten dolga ez: higyjetek abban, akit ő küldött.
30 Ekkor azt kérdezték tőle: Mi jelt mutatsz, hogy azt látva, hihessünk tenéked? Mit teszel?
31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint meg van írva: Mennyei, kenyeret adott enni nékik.
32 Erre Jézus azt mondotta nékik: Bizony, bizony, mondom néktek: nem Mózes adott néktek mennyei kenyeret, hanem az én Atyám ád néktek igazi mennyei kenyeret.
33 Mert az az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá s életet ád a világnak.
34 Most aztán már kérten kérték: Uram! Mindig ilyen kenyeret adj nekünk.
35 Jézus pedig azt felelte: Én vagyok az életnek kenyere! Aki énhozzám jön, meg nem éhezik S aki énbennem hisz, Meg nem szomjúhozik soha.
36 De megmondtam néktek, hogy bár láttatok engemet, mégsem hisztek.
37 Akiket az Atya nékem adott, azok mindnyájan énhozzám jönnek s aki énhozzám jön, azt nem utasítom el.
38 Mert nem azért jöttem a mennyből, hogy a magam akaratját, hanem hogy a küldőm akaratját tegyem.
39 Az én küldőm pedig azt akarja, hogy abból, amit nékem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
40 Igen, - az én Atyám azt akarja, hogy aki a Fiút látja és benne hisz, örökké éljen és én feltámasszam az utolsó napon.
41 De a zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok a mennyből leszállt kenyér,
42 és azt mondták Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek atyját és anyját ismerjük? Hogy meri hát állítani: A mennyből szálltam le!
43 Jézus így válaszolt nékik: Ne zúgolódjatok!
44 Senki sem jöhet énhozzám, ha küldőm, az Atya nem vonzza s én feltámasztom azt az utolsó napon.
45 Meg van írva a prófétáknál: Isten tanítványai lesznek mindnyájan. Aki tehát az Atyának hallgatója s tanítványa, énhozzám jön.
46 De nem mintha bárki látta volna az Atyát. Az Atyát csakis az látta, aki Istentől van.
47 Bizony, bizony, mondom néktek: aki énbennem hisz, örökké él!
48 Én vagyok az élet kenyere!
49 Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.
50 E kenyér a mennyből szállt le, hogy az, aki abból eszik, meg ne haljon.
51 Én vagyok az élő, a mennyből leszállott kenyér. Aki e kenyérből eszik, él örökké. Az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én gyarló, a világnak életéért feláldozott testem.
52 A zsidók most maguk között kezdtek vetekedni, mondván: Hogy adhatja ő a gyarló testét nékünk eledelül?
53 Jézus azt felelte nékik: Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az emberfiának gyarló testét s nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet ti bennetek.
54 Aki eszi az én gyarló testemet És issza az én véremet örökké él: feltámasztom Az utolsó napon.
55 Mert az én gyarló testem igazi étel És az én vérem igazi ital.
56 Aki eszi az én gyarló testemet És issza az én véremet. Énbennem marad.
57 Amiként engem az élő Atya küldött s én az Atya által élek, aki engem eszik, az is él általam.
58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott le. Atyáitok mannát ettek és meghaltak. Aki e kenyeret eszi, örökké él.
59 Ezt mondotta, mikor a kapernáumi zsinagógában tanított.
60 De ezt hallva, tanítványai közül sokan így szóltak: Kemény beszéd ez! Ki tudná hallgatni?
61 Azért Jézus, mikor észrevette, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, azt mondotta nékik: Ezen botránkoztatok meg?
62 Mi lesz, ha látjátok, hogy az emberfia oda megy fel, ahol azelőtt volt?
63 Az isteni lélek az, ami éltet; a gyarló test nem ér semmit. Az én tinéktek mondott beszédem: ily lélek és élet.
64 De van egynehány hitetlen köztetek. Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik a hitetlenek s ki az, aki elárulja.
65 S így szólt: Azért mondtam néktek: senki sem jöhet én hozzám, csak ha az én Atyám megengedi néki.
66 Ettől fogva sok tanítványa elpártolt s nem ment vele többé.
67 Megkérdezte hát a tizenkettőt: Talán ti is el akartok menni?
68 Simon Péter felelt néki: Uram! Kihez mennénk? örök élet beszéde a tiéd!
69 Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.
70 Jézus így válaszolt nékik: Ugyebár, én, választottalak ki titeket, tizenkettőtöket És egy ördög közületek.
71 Ez alatt pedig ő Simon Júdást, az Iskariótest értette, mert ez akarta elárulni őt, ez az egy a tizenkettő közül.