1Eztán Jézus átkelt a galileai Tibériás tavának túlsó partjára.
2Egész sereg nép követte, mert látták beteggyógyító csodatetteit.
3Jézus tehát felment a hegyre s ott telepedett le tanítványaival.
4Már közel volt a zsidók páskaünnepe,
5azért, mikor feltekintett és a hozzágyülekező tengernépet látta, megkérdezte Fülöptől: Honnét vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
6De ő csakis azért kérdezte ezt tőle, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit fog cselekedni.
7Fülöp azt felelte: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég ezeknek, - egy falat sem jutna egyre-egyre abból.
8Egyik tanítványa András, a Simon Péter testvére azonban közbeszólt:
9Van itt egy kis fiú, akinek öt árpakenyere és öt hala van. De mi az ennyinek?
10Jézus így válaszolt: Ültessétek le az embereket. Szép pázsit volt ottan. Le is telepedett, számszerint mintegy ötezer férfiú.
11Ekkor Jézus elővette a kenyereket s hálát adván, odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a letelepedteknek s szintúgy adott a halakból is, amennyit kívántak.
12És mikor jóllaktak, azt mondotta tanítványainak: Szedjétek össze,a fölös maradékot, hogy kárba ne vesszen!
13Összeszedték s az öt árpakenyér maradékából, amit az étkezők ott hagytak, megtöltöttek tizenkét kosarat.
14A nép Jézus csodatettének láttára azt mondta: Bizonyára ez az a próféta, akit várva vártunk!
15Jézus pedig, amint észrevette, hogy el akarják őt ragadni és királlyá tenni, egymagában újra visszament a hegyre.
16Alkonyatkor tanítványai lementek a tóhoz
17és hajóra szállva, elindultak a tó túlsó partja, Kapernáum felé. Már besötétedett és Jézus még mindig nem jött meg,
18pedig a tó, minthogy erős szél fujt, háborogni kezdett.
19De mikor úgy huszonöt vagy harmincstádiumnyira eveztek, észrevették, hogy Jézus, a tavon járva, a hajóhoz közeledik s megijedtek.
20Ö azonban azt mondotta nékik: Én vagyok! Ne féljetek!
21S be akarták venni a hajóba, de a hajó épp abban a percben az óhajtott parthoz ért.
22Másnap, amikor a tavon túl álldogáló népsereg látta, hogy amaz egy hajón kívül, melybe Jézus tanítványai szálltak be, más nincs ott és hogy Jézus nem szállt hajóra a tanítványaival, hanem csakis a tanítványai mentek el,
23de közbe más hajók jöttek Tibériásból közel ama helyhez, ahol az Úr háladása után a kenyeret ették,
24szóval, mikor látta a népsereg, hogy sem Jézus nincsen ott, sem tanítványai: ők is hajóra szállottak, elmentek Kapernáumba és keresték Jézust.
25S mikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték: Mester! Mikor jöttél ide?
26Jézus azt felelte nékik: Bizony, bizony, mondom néktek: nem azért kerestek, mivel jelt láttatok, hanem mert ama kenyérből ettetek és jóllaktatok.
27Ne a veszendő eledel, hanem amit az emberfia ád, az örök életre szóló eledel után járjatok, mert ezért az Atya, az Isten vállalt kezességet.
28Erre azt kérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy az Isten dolgát míveljük?
29Jézus így válaszolt: Az Isten dolga ez: higyjetek abban, akit ő küldött.
30Ekkor azt kérdezték tőle: Mi jelt mutatsz, hogy azt látva, hihessünk tenéked? Mit teszel?
31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint meg van írva: Mennyei, kenyeret adott enni nékik.
32Erre Jézus azt mondotta nékik: Bizony, bizony, mondom néktek: nem Mózes adott néktek mennyei kenyeret, hanem az én Atyám ád néktek igazi mennyei kenyeret.
33Mert az az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá s életet ád a világnak.
34Most aztán már kérten kérték: Uram! Mindig ilyen kenyeret adj nekünk.
35Jézus pedig azt felelte: Én vagyok az életnek kenyere! Aki énhozzám jön, meg nem éhezik S aki énbennem hisz, Meg nem szomjúhozik soha.
36De megmondtam néktek, hogy bár láttatok engemet, mégsem hisztek.
37Akiket az Atya nékem adott, azok mindnyájan énhozzám jönnek s aki énhozzám jön, azt nem utasítom el.
38Mert nem azért jöttem a mennyből, hogy a magam akaratját, hanem hogy a küldőm akaratját tegyem.
39Az én küldőm pedig azt akarja, hogy abból, amit nékem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
40Igen, - az én Atyám azt akarja, hogy aki a Fiút látja és benne hisz, örökké éljen és én feltámasszam az utolsó napon.
41De a zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok a mennyből leszállt kenyér,
42és azt mondták Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek atyját és anyját ismerjük? Hogy meri hát állítani: A mennyből szálltam le!
43Jézus így válaszolt nékik: Ne zúgolódjatok!
44Senki sem jöhet énhozzám, ha küldőm, az Atya nem vonzza s én feltámasztom azt az utolsó napon.
45Meg van írva a prófétáknál: Isten tanítványai lesznek mindnyájan. Aki tehát az Atyának hallgatója s tanítványa, énhozzám jön.
46De nem mintha bárki látta volna az Atyát. Az Atyát csakis az látta, aki Istentől van.
47Bizony, bizony, mondom néktek: aki énbennem hisz, örökké él!
48Én vagyok az élet kenyere!
49Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.
50E kenyér a mennyből szállt le, hogy az, aki abból eszik, meg ne haljon.
51Én vagyok az élő, a mennyből leszállott kenyér. Aki e kenyérből eszik, él örökké. Az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én gyarló, a világnak életéért feláldozott testem.
52A zsidók most maguk között kezdtek vetekedni, mondván: Hogy adhatja ő a gyarló testét nékünk eledelül?
53Jézus azt felelte nékik: Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az emberfiának gyarló testét s nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet ti bennetek.
54Aki eszi az én gyarló testemet És issza az én véremet örökké él: feltámasztom Az utolsó napon.
55Mert az én gyarló testem igazi étel És az én vérem igazi ital.
56Aki eszi az én gyarló testemet És issza az én véremet. Énbennem marad.
57Amiként engem az élő Atya küldött s én az Atya által élek, aki engem eszik, az is él általam.
58Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott le. Atyáitok mannát ettek és meghaltak. Aki e kenyeret eszi, örökké él.
59Ezt mondotta, mikor a kapernáumi zsinagógában tanított.
60De ezt hallva, tanítványai közül sokan így szóltak: Kemény beszéd ez! Ki tudná hallgatni?
61Azért Jézus, mikor észrevette, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, azt mondotta nékik: Ezen botránkoztatok meg?
62Mi lesz, ha látjátok, hogy az emberfia oda megy fel, ahol azelőtt volt?
63Az isteni lélek az, ami éltet; a gyarló test nem ér semmit. Az én tinéktek mondott beszédem: ily lélek és élet.
64De van egynehány hitetlen köztetek. Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik a hitetlenek s ki az, aki elárulja.
65S így szólt: Azért mondtam néktek: senki sem jöhet én hozzám, csak ha az én Atyám megengedi néki.
66Ettől fogva sok tanítványa elpártolt s nem ment vele többé.
67Megkérdezte hát a tizenkettőt: Talán ti is el akartok menni?
68Simon Péter felelt néki: Uram! Kihez mennénk? örök élet beszéde a tiéd!
69Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.
70Jézus így válaszolt nékik: Ugyebár, én, választottalak ki titeket, tizenkettőtöket És egy ördög közületek.
71Ez alatt pedig ő Simon Júdást, az Iskariótest értette, mert ez akarta elárulni őt, ez az egy a tizenkettő közül.