John 4
1 Mikor az Úr megtudta, hogy a farizeusok fülébe jutott, hogy ő Jánosnál több tanítványt szerez és avat,
2 -pedig maga Jézus nem avatott, hanem a tanítványai-
3 elhagyta Júdeát s újra Galileába ment.
4 S néki Samárián keresztül kellett mennie.
5 Elment tehát Samária Sikár nevű városába, a Jákobtól Józsefnek adott tartomány szomszédságába.
6 Ott volt a Jákob fonása. Jézus az úttól fáradtan, azonmód a forrás mellé telepedett.
7 Körülbelül déli tizenkét óra lehetett, mikor egy samáriái asszony vízmeríteni jött. Jézus megszólította: Adj innom!
8 Tanítványai ugyanis a városba mentek, hogy eleséget vegyenek.
9 A samáriai asszony azonban azt felelte néki: Hogy kérhetsz te, zsidó létedre éntőlem, samáriai asszonytői vizet? A zsidók ugyanis nem érintkeztek a samáriaikkal.
10 Jézus így válaszolt néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát és hogy ki az, aki néked mondja: Adj innom! - te kértél volna őtőle és ő élő vizet adott volna néked.
11 Az asszony azt mondta néki: De hisz Uram, nincs vízmérőd. A kút meg mély. Honnét vennéd azt az élő vizet?
12 Vagy te nagyobb vagy tán Jákob Atyánknál is, aki nékünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is, meg a fiai s barmai is ittak?
13 Erre Jézus azt felelte néki: Aki ebből a vízből iszik, az újra megszomjúhozik,
14 aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha többé meg nem szomjúhozik, mert az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.
15 S szólt az asszony néki: Uram! Add nékem e vizet, hogy meg ne szomjúhozzam s ne járjak ide vízmerni.
16 Jézus azt mondotta néki: Menj! Hívd el a férjedet és jöjj ide!
17 Nincs férjem! - felelt az asszony. Jézus azt mondta rá: Jól mondottad, hogy: Nincs férjem!
18 Öt férjed volt s a mostani nem férjed. Ezt helyesen mondtad.
19 Az asszony válaszolt: Uram! Látom, próféta vagy.
20 Atyáink e hegyen imádkoztak. Szerintetek pedig Jeruzsálemben van az imádság helye.
21 Jézus azt mondotta néki: Asszony! Hidd el nékem eljön az az idő, mikor sem ezen a helyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az atyát.
22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül ered.
23 De eljön majd az az idö és most van az, mikor az igaz imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ily imádókat akar.
24 Lélek az Isten s akik öt imádják, kell, hogy lélekben és igazságban imádják.
25 Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, az ugymondott Krisztus és ha eljön, tudtunkra ad mindent.
26 Jézus azt mondotta néki: Én vagyok az! Én, aki veled beszélek!
27 Eközben visszajöttek a tanítványai s csodálkoztak, hogy asszonnyal beszél, de azért egyik sem kérdezte: Mit akarsz? Mit tárgyalsz vele?
28 Ekkor az asszony ott hagyta korsóját, bement a városba s azt mondta a népnek:
29 Jertek! Lássátok az embert, aki minden dolgomat megmondta. Csak nem ő a Krisztus?
30 A városból el-, kimentek hát hozzá.
31 Ezalatt a tanítványok kérték: Mester! Egyél!
32 Ő azonban azt felelte nékik: Van énnekem ennivaló eledelem. Nem is tudtok róla.
33 Erre meg a tanítványok jegyezték meg, úgy magok közt: Csak nem hozott valaki ennivalót néki?
34 Jézus azt mondotta nékik: Az én eledelem az, hogy annak akaratját tegyem, aki küldött s elvégezzem dolgát.
35 Nem ti mondjátok-e: Még négy nap és jön az aratás? Én pedig azt mondom néktek; Nyissátok ki szemeteket, nézzétek a határt! Megért már az aratásra.
36 Az arató megkapja jutalmát: az örök élet termését betakarítja, hogy a magvető és az arató együtt örvendjenek.
37 E részben ugyanis igaz a mondás: Más, aki vet és más, aki arat.
38 Én elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások munkálkodtak és ti beálltatok azok munkájába.
39 S abból a városból sok samáriai hitt benne amaz asszony beszédéért, aki bizonyította, hogy: Minden dolgomat megmondta!
40 Azért, mikor a samáriaiak odamentek hozzá, arra kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
41 És még sokkal többen hittek benne az ő beszédéért.
42 Meg is mondták az asszonynak: Most már nem a te beszédedért hiszünk. Mi magunk hallottuk, tudjuk is, hogy ő bizonnyal a világ üdvözítője.
43 Két nap múlva aztán eltávozott onnét s Galileába ment.
44 Mert magának Jézusnak bizonysága szerint: Nincs a prófétának becsülete a maga hazájában.
45 De mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mivel szemtanúi voltak mindannak, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen. Mert ők is elmentek az ünnepre.
46 Így került ő újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernáumban egy királyi ember, akinek a fia beteg volt,
47 arra a hírre, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, felkereste és kérten kérte öt, hogy jöjjön s gyógyítsa meg fiát, mert már halálán van.
48 Jézus azt felelte néki: Ha ti jelt s csodát nem láttok, nem hisztek.
49 A királyi ember azonban azt mondta néki: Uram! Jer, míg meg nem hal gyermekem!
50 Jézus azt felelte néki: Menj! A te fiad él! S az hitt a Jézus szavának. Elment.
51 Még útban volt, mikor a szolgái e hírrel jöttek elébe: A te fiad él!
52 Erre megtudakolta tőlük a megkönnyebbülés óráját és azok azt mondták: Tegnap délután egy órakor hagyta el a hideglelés.
53 Ekkor az apa ráeszmélt, hogy épp abban az órában mondta néki Jézus: A te fiad él! És hitt egész háznépével együtt.
54 Ez volt Jézus második csodája Júdeából Galileába jöttekor.