1Mikor az Úr megtudta, hogy a farizeusok fülébe jutott, hogy ő Jánosnál több tanítványt szerez és avat,
2-pedig maga Jézus nem avatott, hanem a tanítványai-
3elhagyta Júdeát s újra Galileába ment.
4S néki Samárián keresztül kellett mennie.
5Elment tehát Samária Sikár nevű városába, a Jákobtól Józsefnek adott tartomány szomszédságába.
6Ott volt a Jákob fonása. Jézus az úttól fáradtan, azonmód a forrás mellé telepedett.
7Körülbelül déli tizenkét óra lehetett, mikor egy samáriái asszony vízmeríteni jött. Jézus megszólította: Adj innom!
8Tanítványai ugyanis a városba mentek, hogy eleséget vegyenek.
9A samáriai asszony azonban azt felelte néki: Hogy kérhetsz te, zsidó létedre éntőlem, samáriai asszonytői vizet? A zsidók ugyanis nem érintkeztek a samáriaikkal.
10Jézus így válaszolt néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát és hogy ki az, aki néked mondja: Adj innom! - te kértél volna őtőle és ő élő vizet adott volna néked.
11Az asszony azt mondta néki: De hisz Uram, nincs vízmérőd. A kút meg mély. Honnét vennéd azt az élő vizet?
12Vagy te nagyobb vagy tán Jákob Atyánknál is, aki nékünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is, meg a fiai s barmai is ittak?
13Erre Jézus azt felelte néki: Aki ebből a vízből iszik, az újra megszomjúhozik,
14aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha többé meg nem szomjúhozik, mert az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.
15S szólt az asszony néki: Uram! Add nékem e vizet, hogy meg ne szomjúhozzam s ne járjak ide vízmerni.
16Jézus azt mondotta néki: Menj! Hívd el a férjedet és jöjj ide!
17Nincs férjem! - felelt az asszony. Jézus azt mondta rá: Jól mondottad, hogy: Nincs férjem!
18Öt férjed volt s a mostani nem férjed. Ezt helyesen mondtad.
19Az asszony válaszolt: Uram! Látom, próféta vagy.
20Atyáink e hegyen imádkoztak. Szerintetek pedig Jeruzsálemben van az imádság helye.
21Jézus azt mondotta néki: Asszony! Hidd el nékem eljön az az idő, mikor sem ezen a helyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az atyát.
22Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül ered.
23De eljön majd az az idö és most van az, mikor az igaz imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ily imádókat akar.
24Lélek az Isten s akik öt imádják, kell, hogy lélekben és igazságban imádják.
25Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, az ugymondott Krisztus és ha eljön, tudtunkra ad mindent.
26Jézus azt mondotta néki: Én vagyok az! Én, aki veled beszélek!
27Eközben visszajöttek a tanítványai s csodálkoztak, hogy asszonnyal beszél, de azért egyik sem kérdezte: Mit akarsz? Mit tárgyalsz vele?
28Ekkor az asszony ott hagyta korsóját, bement a városba s azt mondta a népnek:
29Jertek! Lássátok az embert, aki minden dolgomat megmondta. Csak nem ő a Krisztus?
30A városból el-, kimentek hát hozzá.
31Ezalatt a tanítványok kérték: Mester! Egyél!
32Ő azonban azt felelte nékik: Van énnekem ennivaló eledelem. Nem is tudtok róla.
33Erre meg a tanítványok jegyezték meg, úgy magok közt: Csak nem hozott valaki ennivalót néki?
34Jézus azt mondotta nékik: Az én eledelem az, hogy annak akaratját tegyem, aki küldött s elvégezzem dolgát.
35Nem ti mondjátok-e: Még négy nap és jön az aratás? Én pedig azt mondom néktek; Nyissátok ki szemeteket, nézzétek a határt! Megért már az aratásra.
36Az arató megkapja jutalmát: az örök élet termését betakarítja, hogy a magvető és az arató együtt örvendjenek.
37E részben ugyanis igaz a mondás: Más, aki vet és más, aki arat.
38Én elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások munkálkodtak és ti beálltatok azok munkájába.
39S abból a városból sok samáriai hitt benne amaz asszony beszédéért, aki bizonyította, hogy: Minden dolgomat megmondta!
40Azért, mikor a samáriaiak odamentek hozzá, arra kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
41És még sokkal többen hittek benne az ő beszédéért.
42Meg is mondták az asszonynak: Most már nem a te beszédedért hiszünk. Mi magunk hallottuk, tudjuk is, hogy ő bizonnyal a világ üdvözítője.
43Két nap múlva aztán eltávozott onnét s Galileába ment.
44Mert magának Jézusnak bizonysága szerint: Nincs a prófétának becsülete a maga hazájában.
45De mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mivel szemtanúi voltak mindannak, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen. Mert ők is elmentek az ünnepre.
46Így került ő újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernáumban egy királyi ember, akinek a fia beteg volt,
47arra a hírre, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, felkereste és kérten kérte öt, hogy jöjjön s gyógyítsa meg fiát, mert már halálán van.
48Jézus azt felelte néki: Ha ti jelt s csodát nem láttok, nem hisztek.
49A királyi ember azonban azt mondta néki: Uram! Jer, míg meg nem hal gyermekem!
50Jézus azt felelte néki: Menj! A te fiad él! S az hitt a Jézus szavának. Elment.
51Még útban volt, mikor a szolgái e hírrel jöttek elébe: A te fiad él!
52Erre megtudakolta tőlük a megkönnyebbülés óráját és azok azt mondták: Tegnap délután egy órakor hagyta el a hideglelés.
53Ekkor az apa ráeszmélt, hogy épp abban az órában mondta néki Jézus: A te fiad él! És hitt egész háznépével együtt.
54Ez volt Jézus második csodája Júdeából Galileába jöttekor.