1Volt a farizeusok közt egy Nikodémosz nevű zsidó főember,
2aki éjjel ment el hozzá és azt mondta néki: Mester! Tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy, mert olyan csodákat, aminőket te tész, senki sem tud tenni, csak ha az Isten van vele.
3Jézus azt felelte néki: Bizony, bizony mondom néked: csak az láthatja meg az Isten országát, aki újonnan születik.
4Nikodémusz megkérdezte: Hogyan születhetik újonnan, aki vén? Bemehet-e az anyja méhébe s megszülethetik-e másodszor?
5Bizony mondom néked: Aki nem születik víztől s Szent Lélektől, nem mehet be Isten országába.
6A gyarló test szülöttje gyarló test, A Szent Lélek szülöttje Szent Lélek.
7Ne csodáld, hogy azt mondom néked: Újonnan kell születnetek.
8A szél szabadon fúj. A zúgását hallod, De nem tudod, Honnét jön S hová megy. Így van ez a Szent Lélek szülöttjével is.
9Nikodémusz megkérdezte: Hogy lehet az?
10Jézus azt felelte néki: Izrael tanítója vagy s nem érted?
11Bizony, bizony mondom néked: Amit tudunk, azt hirdetjük, Amit látunk, arról teszünk bizonyságot. De ti nem fogadjátok el a mi bizonyságtételűnket.
12Ha földi dolgokról szólok és nem hiszitek, hogyan hinnétek, ha mennyei dolgokról szólok?
13Pedig senki sem ment fel a menybe, csak aki a mennyből szállt alá, - az emberfia.
14S miként Mózes felemelte a kígyót a pusztában, éppúgy kell felemeltetnie az emberfiának is,
15hogy aki hisz benne, örökké éljen.
16Mert az Isten úgy szerette a világot, hogy odaadta egyetlen fiát, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.
17Az Isten ugyanis nem a világ kárhoztatása, hanem a világ üdvözitése végett küldte Fiát a világba.
18Aki őbenne hisz, nem kárhozik el, aki nem hisz, máris elkárhozott, mert nem hitt az Isten egyetlen fiának nevében.
19Épp az a kárhozat, hogy a világosság bejött a világba, az emberek azonban jobban szerették a sötétséget, mintsem a világosságot, mert gonoszak voltak.
20A gonosz ember ugyanis gyűlöli a világosságot és nem jön a Világosságra, hogy le ne leplezzék cselekedeteit.
21Az igazság embere ellenben a világosságra jön, hogy istenes élete nyilvánvaló legyen.
22Aztán elment Jézus tanítványaival Júdea földjére és ott maradt velük s avatott.
23János viszont Sálem közelében Énonban avatott, mert ott sok viz volt s akik odamentek, beavattatták magukat.
24Ekkor ugyanis Jánost még nem börtönözték be.
25János tanítványai azonban nagy vitába keveredtek a zsidókkal a tisztulás dolgában
26s Jánoshoz fordulva, megkérdezték öt: Mester! Aki veled volt a Jordánon túl s akiről te bizonyságot tettél, - avat s mindenki hozzámegy.
27János azt felelte: Amink van, az mind a mennynek adománya.
28Ti magatok vagytok tanúi e kijelentésemnek: Én nem vagyok a Krisztus, csak az ő követe.
29Akinek jegyese van, az vőlegény. Aki pedig mellette áll s hallgatja öt, a vőlegény barátja, örvendve örül a vőlegény szavának.
30Ez az én örömöm immár beteljesedett. Néki emel¬kednie kell, nékem pedig aláhanyatlanom.
31Aki onnét felülről jön, minden felett való. Aki földről való, földi s földi dolgokról szól. Aki a mennyből jön, minden felett való,
32amit látott s hallott, arról teszen bizonyságot, de az ő bizonyságtételét senki sem veszi be.
33Aki beveszi a bizonyságtételét, hitet tett rá, hogy az Isten igaz.
34Mert Isten küldöttje Isten igéjét hirdeti. Az Isten ugyanis nem mérték szerint adja a Szent Lelket.
35Az Atya szereti a Fiút s mindent hatalmába adott.
36Aki hisz a Fiúban, örökké él; aki pedig a Fiúra nem hallgat, nem látja meg az életet, hanem az Isten haragja sújt le rá.