1Harmadnapon mennyegző volt a galileai Kánában. Ott volt a Jézus anyja is.
2Sőt Jézust is meghívták tanítványaival együtt a mennyegzőre.
3A bor elfogytával azt mondta az anyja Jézusnak: Nincs boruk!
4Jézus azt felelte néki: Asszony! Mi közöm hozzád! Az én órám még nem jött el.
5Akkor anyja ráparancsolt a szolgákra: Akármit mond, megtegyétek!
6Ott állt zsidó tisztasági szabály szerint hát, egyenként két vagy három metrétás kőveder.
7Jézus azt mondotta nékik: Töltsétek meg a vedreket vízzel! Megtöltötték a vedreket színig.
8Majd azt mondta nékik: Most már merítsetek s vigyetek belőle a násznagynak. S vittek.
9A násznagy pedig, amint megízlelte a borrá vált vizet és nem tudván, honnét való, - a vízmerő szolgák jól tudták - odahívta a vőlegényt
10és azt mondta néki: Mindenki a jó bort adja fel először s a silányabbat csak akkor, ha már megittasodtak s te a jó bort egész eddig tartogattad.
11Jézus ezt az első csodát a galileai Kánában tette s dicsőségét kijelentvén, tanítványai hittek őbenne.
12Azután ő, az anyja, a testvérei és a tanítványai lementek Kapernáumba s néhány napig ott maradtak.
13De mert közel volt a zsidók páskaünnepe, Jézus felment Jeruzsálembe.
14A templomban sortülve találván az ökör-, juh- s galambárusokat, meg a pénzváltókat,
15kötelekből font korbáccsal kiűzte mindnyáját a templomból ökröstől, juhostól, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta és az asztalokat feldöntötte.
16A galambárusoknak pedig azt mondta: Vigyétek a holmitokat innét! Ne tegyétek az én Atyám házát vásárházzá!
17Ekkor eszméltek tanítványai az írás szavára: Házadnak szerelme megemészt engemet!
18De a zsidók nem hagyták szó nélkül a dolgot. Mi jelt mutatsz - mondták - e tetted igazolására?
19Jézus azt felelte nékik: Rontsátok le e templomot s én három nap alatt felépítem azt.
20A zsidók erre azt mondták: Negyvenhat évbe telt a templom felépítése s te három nap alatt építenéd fel azt?
21Pedig ő a maga teste templomáról beszélt.
22Mikor aztán a halálból feltámadt, a tanítványai visszaemlékeztek eme mondására s hittek az írásnak s a Jézus mondotta beszédnek.
23Sőt mikor Jeruzsálemben a páskaünnepen megjelent, csodatettei láttára sokan hittek benne.
24Ámde Jézus egytől egyig jól ismervén őket, nem bízott meg bennük.
25Aztán nem is szorult ő, ha emberről volt szó, senkinek a bizonyságára sem, mert ő magától is tudta, hogy kiben mi lakik.