John 2
1 Harmadnapon mennyegző volt a galileai Kánában. Ott volt a Jézus anyja is.
2 Sőt Jézust is meghívták tanítványaival együtt a mennyegzőre.
3 A bor elfogytával azt mondta az anyja Jézusnak: Nincs boruk!
4 Jézus azt felelte néki: Asszony! Mi közöm hozzád! Az én órám még nem jött el.
5 Akkor anyja ráparancsolt a szolgákra: Akármit mond, megtegyétek!
6 Ott állt zsidó tisztasági szabály szerint hát, egyenként két vagy három metrétás kőveder.
7 Jézus azt mondotta nékik: Töltsétek meg a vedreket vízzel! Megtöltötték a vedreket színig.
8 Majd azt mondta nékik: Most már merítsetek s vigyetek belőle a násznagynak. S vittek.
9 A násznagy pedig, amint megízlelte a borrá vált vizet és nem tudván, honnét való, - a vízmerő szolgák jól tudták - odahívta a vőlegényt
10 és azt mondta néki: Mindenki a jó bort adja fel először s a silányabbat csak akkor, ha már megittasodtak s te a jó bort egész eddig tartogattad.
11 Jézus ezt az első csodát a galileai Kánában tette s dicsőségét kijelentvén, tanítványai hittek őbenne.
12 Azután ő, az anyja, a testvérei és a tanítványai lementek Kapernáumba s néhány napig ott maradtak.
13 De mert közel volt a zsidók páskaünnepe, Jézus felment Jeruzsálembe.
14 A templomban sortülve találván az ökör-, juh- s galambárusokat, meg a pénzváltókat,
15 kötelekből font korbáccsal kiűzte mindnyáját a templomból ökröstől, juhostól, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta és az asztalokat feldöntötte.
16 A galambárusoknak pedig azt mondta: Vigyétek a holmitokat innét! Ne tegyétek az én Atyám házát vásárházzá!
17 Ekkor eszméltek tanítványai az írás szavára: Házadnak szerelme megemészt engemet!
18 De a zsidók nem hagyták szó nélkül a dolgot. Mi jelt mutatsz - mondták - e tetted igazolására?
19 Jézus azt felelte nékik: Rontsátok le e templomot s én három nap alatt felépítem azt.
20 A zsidók erre azt mondták: Negyvenhat évbe telt a templom felépítése s te három nap alatt építenéd fel azt?
21 Pedig ő a maga teste templomáról beszélt.
22 Mikor aztán a halálból feltámadt, a tanítványai visszaemlékeztek eme mondására s hittek az írásnak s a Jézus mondotta beszédnek.
23 Sőt mikor Jeruzsálemben a páskaünnepen megjelent, csodatettei láttára sokan hittek benne.
24 Ámde Jézus egytől egyig jól ismervén őket, nem bízott meg bennük.
25 Aztán nem is szorult ő, ha emberről volt szó, senkinek a bizonyságára sem, mert ő magától is tudta, hogy kiben mi lakik.