John 20
1 A hét első napján, korán reggel, mikor még alig pitymallott, Mária Magdolna kiment a sírbolthoz s látta, hogy a kő már el van véve a sírbolttól.
2 Erre futásnak eredve, Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz sietett, akit Jézus szeretett és azt mondta nékik:
3 Elvitték az Urat a sírboltból és nem tudjuk, hová tették őt.
4 Péter és az a másik tanítvány útra keltek tehát s a sírbolthoz mentek. Együtt futottak mindketten, de az a másik tanítvány hamarosan Péter elé került és elébb ért a sírbolthoz.
5 S behajolva látta, hogy a gyolcs ott hever, de azért nem ment be.
6 Majd nyomban utána Péter is odaért s a sírboltba lépve, látta, hogy a gyolcs ott hever
7 és hogy a fejkendő nincsen a gyolcs mellett, hanem más helyen van, külön göngyölegben.
8 Ekkor aztán a másik tanítvány is bement, aki elébb ért oda a sírbolthoz és látott és hitt.
9 Mert még nem értették; meg az írást, amely szerint néki fel mi támadnia a halálból.
10 Épp azért a tanítványok újra hazamentek.
11 Mária azonban megállt kívül a sírboltnál és sírt. ÉS amint könnyontva a sírboltba hajolt,
12 két fehérruhás angyalt látott, akik Jézus holttestének fekvőhelye mellett ültek, az egyik fejtől a másik lábtól,
13 és így szóltak hozzá: Asszony! Miért sírsz? Azt felelte nékik: Elvitték az én Uramat és nem tudom hová tették!
14 S ezt mondva, megfordult s látta az ottálló Jézust, de nem tudta, hogy Jézus az.
15 Jézus megkérdezte: Asszony? Miért sírsz? Kit keressz? Ő abban a hiszemben, hogy a kertész az, azt felelte: Uram! Ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted, - én elviszem.
16 Jézus így szólt hozzá: Mária! S ő feléfordúlva azt mondta: Rabboni! - azaz: Nagy Mester. -
17 Jézus azt felelte néki: Ne érints meg! Még nem mentem fel az Atyához. Hanem eredj a testvéreimhez és mondd meg nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a tí Atyátokhoz, AZ én Istenemhez és a tí Istenetekhez.
18 Mária Magdolna el is ment és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, hogy az ezt meg ezt mondotta néki.
19 Aztán ugyanaznap, a hét első napjának estéjén, ott, ahol a tanítványok a zsidóktól való féltükben zárt ajtónál egybegyülekeztek, megjelent Jézus és megállva középen, azt mondotta nékik: Békesség néktek!
20 És ezt mondván, megmutatta nékik kezét és oldalát A tanítványok pedig örvendeztek, hogy látták az Urat.
21 Ekkor Jézus újra azt mondotta nékik: Békesség néktek! Amint az Atya engemet úgy küldelek el én is titeket.
22 És ezt mondván, rájuk lehelt s így szólt: Vegyetek Szentlelket.
23 Akiknek megbocsátjátok bűneiket, azoknak megbocsáttatnak, és akiknek megtartjátok, megtartatnak.
24 Tamás, a tizenkét tanítvány egyike, más néven Didimusz, nem volt velük Jézus megjelenésekor.
25 A többi tanítvány adta hát tudtára: Láttuk az Urat! De ö azt telelte: Ha nem látom kezén a szegeknek helyét s nem, dugom ujjamat a szegek helyébe s nem dugom kezemet az oldalába, semmikép nem hiszem.
26 Nyolcadnapra ismét egybegyűltek a tanítványai. Tamás is velük volt. És bár az ajtó zárva volt, Jézus megjelent és megállva középen, azt mondta: Békesség néktek!
27 Aztán Tamáshoz fordulva, így szólt: Nyújtsd ide ujjadat! Nézd meg a kezemet! Nyújtsd a kezedet is s dugd az oldalamba és ne légy hitetlen, hanem légy hívő.
28 Tamás azt felelte néki: Én Uram és én Istenem!
29 Jézus pedig azt mondotta néki: Tamás! Mivel láttál engemet, hiszesz. Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek!
30 Sok más csodát is tett Jézus tanítványai szeme láttára, hanem azok nincsenek e könyvben megírva.
31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus, a Krisztus, az Isten fia és hogy, mint hívőknek, életetek legyen az ő nevében.