John 19
1 Most aztán már elővette Pilátus Jézust és megostoroztatta.
2 A katonák pedig tövisből font koszorút tettek a fejére s bíborköntöst adván reá,
3 odamentek hozzá s így köszöntötték őt: Üdv néked zsidók királya! És arcul csapdosták.
4 De Pilátus újra kijött és azt mondta nékik: íme elétek vezetem! Értsétek meg, hogy én nem találok benne semmi bűnt.
5 S Jézus kijött töviskoronásan és bíborköntösben. S ő azt mondta nékik: ímhol az ember!
6 De mikor a főpapok és hajdúk meglátták, kiáltoztak, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Pilátus válaszolt: Vigyétek! Feszítsétek meg ti! Én nem találok benne bűnt.
7 De a zsidók azt felelték néki: Nekünk van törvényünk és a mi törvényünk szerint néki meg kell halni, mert ő Isten fiának adta ki magát.
8 Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt.
9 Bement újra az őrházba s megkérdezte Jézust: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.
10 Pilátus rászólott: Nem felelsz nékem? Nem tudod, hogy nékem hatalmamban áll, hogy megfeszítselek és hatalmamban áll, hogy elbocsássalak?
11 Jézus így válaszolt: Én felettem néked semmi hatalmad nem volna, ha felülről nem adatott volna meg az néked. Éppen azért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb bűne van.
12 E perctől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt, de a zsidók kiáltoztak, mondván: Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Aki magát királynak adja ki, az a császár ellensége.
13 Ezt hallva, Pilátus elővezettette Jézust és a Márványkövezetnek, héberül Gabbatának, nevezett helyen a törvényszékbe ült.
14 Épp a páska előnapja s körülbelül tizenkét óra volt. S azt mondotta a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!
15 De azok felzúgtak: El, el vele! A keresztre vele! Pilátus megkérdezte őket: Megfeszítsem a ti király tokát? A főpapok azt felelték: Nekünk nincs királyunk, csak császárunk!
16 Erre aztán kiadta nékik őt megfeszítés végett. Ok pedig átvették Jézust s elvitték.
17 Vállán a kereszttel, a Koponya, héberül Golgota nevű helyre ment.
18 Ott megfeszítették őt s vele még más kettőt kétfelől, a középen Jézust.
19 Pilátus feliratot is írt s tett a keresztfára. A felirat ez volt: NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA!
20 Ezt a feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, a városhoz közel és az írás héber, görög és latin nyelvű volt.
21 Ezért a zsidó főpapok azt mondották Pilátusnak: Ne írd ezt: A zsidók királya, hanem ahogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.
22 De Pilátus azt felelte: Amit megírtam, megírtam.
23 A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháját és négy részre osztották, minden katonára egy-egy részt számítva, szintúgy köntösét is. A köntös varrás nélkül való, felülről egészbe szövött volt.
24 Azért azt javasolták egymásnak: Ne hasogassuk szét. Sors útján döntsük el, hogy kié legyen. Így teljesedett be az írás eme mondása: Megosztozkodtak ruhámon, Köntösömre pedig sorsot vetettek. A katonák csakugyan így tettek.
25 Jézus keresztjénél álltak az ő anyja, az ő anyjának testvére, Mária, a Kleofás felesége és Mária Magdolna.
26 Jézus meglátván ott álló anyját s legkedvesebb tanítványát, azt mondta anyjának: Asszony! Íme a te fiad!
27 Majd a tanítványhoz fordulva szólt: íme a te anyád! S e perctől fogva az a tanítvány magához vette őt.
28 Eztán Jézus, tudván, hogy most már minden elvégeztetett, hogy az írás beteljesedjék, azt mondta: Szomjúhozom!
29 Egy ecettel telt edény is volt ott. Ecettel tele itatott szivacsot szúrtak hát egy izsópszárra s szájához tartották.
30 Jézus megízlelvén az ecetet, így szólt: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kiadta a lelkét.
31 A zsidók, hogy a holttetemek ne maradjanak szombaton át a keresztfán, ünnep előestje lévén - s az a szombat különösen nagy ünnep volt, - megkérték Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait s vegyék le azokat.
32 A katonák el is jöttek s az elsőnek lábszárait megtörték, majd a másikét is, akit azzal együtt feszítettek meg
33 de mikor Jézushoz értek s látták, hogy már meg van halva, nem törték meg az ő lábszárait,
34 hanem az egyik katona dárdát döfött oldalába s nyomban vér és víz serkedt ki abból.
35 És aki ezt látta, bizonyságot tett és bizonysága igaz. S tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higyjétek.
36 Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja nem töretik meg.
37 S az a másik Íráshely is: Arra néznek majd, akit átszegeztek.
38 Aztán az az arimatiai József, aki a zsidóktól való féltében, csak titokban csatlakozott jézus tanítványaihoz, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus holttestét. Pilátus meg is engedte. Elment tehát és levette jézus holttestét.
39 Majd eljött Nikodémusz is, aki első ízben éjszaka kereste fel Jézust, mintegy száz lítrányi mirha s áloé kenettel.
40 Fogták hát Jézus holttestét s zsidó temetési szokás szerint, az illatszerekkel együtt gyolcsba göngyölgették.
41 Minthogy pedig a vesztőhely szomszédságában egy kert s a kertben egy új sírbolt volt, ahová még senkit sem temettek:
42 a zsidók szombatestje miatt, abba tették Jézust, mivel az a sírbolt közel volt.