Hebrews 8
1 A mondottak veleje pedig ez: Olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség trónjának jobbján ül,
2 mint a szentély, vagyis az Úr és nem ember építette igazi sátor szolgája.
3 Mert minden főpap hivatása az ajándékok és áldozatok bemutatása, azért szükséges, hogy neki is legyen mit bemutatnia.
4 Ha a földön volna, akkor nem is volna pap, mert vannak itt, akik a törvény szerint áldoznak,
5 akik a mennyei dolgok árnyékszerű képmását szolgáljak, hiszen az isteni szózat a sátorvető Mózesnek megmondta: Vigyázz! Mindent a hegyen mutatott minta szerint készíts.
6 Ő azonban mostmár sokkal különb szolgálathoz jutott, aminthogy sokkal jobb ígéret alapján kötött jobb szövetség közvetítője is.
7 Mert, ha az első kifogástalan lett volna, nem került volna sor a másodikra.
8 Hiszen így dorgálja őket: Eljön az az idő, mondja az Úr, Mikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával,
9 Nem oly szövetséget, aminőt kötöttem az ö atyáikkal, Midőn kézenfogva kivezettem őket Egyiptomból. Ők nem maradtak hívek az én szövetségemhez, Én sem törődtem hát velük, — mondja az Úr
10 Az a szövetség, amelyet eztán kötök Izrael házával, Mondja az Ur, ím ez: Elméjükbe vésem, s a szívükbe írom az én törvényemet. Én Istenük leszek És ők népem lesznek
11 S nem oktatja polgártársát többé senki, Sem pedig testvérét, ily formán: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek, Nagyok s kicsinyek egyaránt
12 Hamisságukra irgalmam, Bűneikre pedig a feledés fátyolát borítom.
13 „Az „Új”-ról szólva, az elsőt megavította. Ami pedig megavul s megvénül, hamarosan elenyészik.