1A mondottak veleje pedig ez: Olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség trónjának jobbján ül,
2mint a szentély, vagyis az Úr és nem ember építette igazi sátor szolgája.
3Mert minden főpap hivatása az ajándékok és áldozatok bemutatása, azért szükséges, hogy neki is legyen mit bemutatnia.
4Ha a földön volna, akkor nem is volna pap, mert vannak itt, akik a törvény szerint áldoznak,
5akik a mennyei dolgok árnyékszerű képmását szolgáljak, hiszen az isteni szózat a sátorvető Mózesnek megmondta: Vigyázz! Mindent a hegyen mutatott minta szerint készíts.
6Ő azonban mostmár sokkal különb szolgálathoz jutott, aminthogy sokkal jobb ígéret alapján kötött jobb szövetség közvetítője is.
7Mert, ha az első kifogástalan lett volna, nem került volna sor a másodikra.
8Hiszen így dorgálja őket: Eljön az az idő, mondja az Úr, Mikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával,
9Nem oly szövetséget, aminőt kötöttem az ö atyáikkal, Midőn kézenfogva kivezettem őket Egyiptomból. Ők nem maradtak hívek az én szövetségemhez, Én sem törődtem hát velük, — mondja az Úr
10Az a szövetség, amelyet eztán kötök Izrael házával, Mondja az Ur, ím ez: Elméjükbe vésem, s a szívükbe írom az én törvényemet. Én Istenük leszek És ők népem lesznek
11S nem oktatja polgártársát többé senki, Sem pedig testvérét, ily formán: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek, Nagyok s kicsinyek egyaránt
12Hamisságukra irgalmam, Bűneikre pedig a feledés fátyolát borítom.
13„Az „Új”-ról szólva, az elsőt megavította. Ami pedig megavul s megvénül, hamarosan elenyészik.