Hebrews 9
1 Igaz, hogy az első szövetségnek is volt istentiszteleti rendje s földi szentélye.
2 Az első sátorban volt a gyertyatartó, az asztal s szent kenyér, azt szentélynek hívták.
3 A második kárpit mögött pedig a Szentek Szentjének sátra volt
4 az aranyfüstölő oltárral, meg az arannyal egészen bevont szövetségládával és ebben a mannás aranykorsó, az Áron kizöldelt vesszeje s a szövetségtáblák,
5 a szövetségláda felett pedig az engesztelő fedőt beárnyékoló dicsőségnek kerubjai. Ezekről most szükségtelen részletesen szólni.
6 Ilyen volt a berendezés. A szolgálattevő papok mindég az első sátorba mentek be,
7 a másodikba ellenben évenként egyszer egyedül a főpap, de ekkor sem ama vér nélkül, amelyet magáért s a nép tudatlanul elkövetett bűneiért áldozott.
8 Ezzel a Szent Lélek azt adja tudtunkra, hogy addig, amíg az első sátor áll, nem nyílik meg az út a szentélyhez,
9 vagyis azt példázza, a jelenre nézve, hogy a bemutatott ajándékok s áldozatok nem tudják megnyugtatni teljesen a szolgálattevőnek lelkiismeretét,
10 hogy azok, a hagyományos étel, ital s több efféle tisztasági szabályokkal együtt, csak az új korszaknak beálltáig érvényesek.
11 Ellenben Krisztus, aki, mint a jövendő jóknak főpapja jelent meg, ama nagyobb és tökéletesebb, nem kézcsinálta, vagyis nem e világból való sátoron által,
12 nem is a bakok, avagy a tinók vérével, hanem a maga vérével merít be egyszer s mindenkorra a szentélybe s így szerezte meg az örök váltságot.
13 S ha a bakok, bikák vére és a tehénnek elhintett hamva megszenteli a tisztátalanokat, testi tisztaságot eszközölve:
14 mennyivel inkább tisztítja meg a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől annak a Krisztusnak vére, aki szeplőtlenül áldozta fel magát az Istennek az örök lélek által, hogy az élő Isten szolgái legyetek.
15 Ezért ő egy új szövetségnek közvetítője, hogy a meghívottak, az első szövetség korában elkövetett bűnök váltságáért elszenvedett halál révén, az örökkévaló örökség ígéretében részesüljenek.
16 Mert ahol örökhagyás van, ott az örökhagyó halálának be kell következni.
17 Az örökhagyás ugyanis halál esetén jogerős s nem érvényes addig, amíg az örökhagyó él.
18 Innét van, hogy az első szövetség örökhagyása sem szentesíttetett vér nélkül.
19 Hiszen Mózes, mikor kihirdette a törvényben foglalt összes parancsolatokat az egész népnek, fogta a vízzel, vörösgyapottal és izsóppal elegy borjú és bakvért s meghintette azzal magát e könyvet éppen úgy, mint az egész népet,
20 ezt mondván: Ez ama szövetség vére, amelyet az Isten tinéktek rendelt,
21 Majd hasonlóképpen vérrel hintette meg a sátort és az összes szent szereket is.
22 Sőt a törvény szerint majdnem mindent vér tisztít meg és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
23 Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgoknak a képmásai e szerekkel tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok ellenben ezeknél jobb áldozattal.
24 Mert Krisztus nem kézcsinálta szentélybe ment be, ami az igazinak csakis puszta utánzata, hanem magába a mennybe, hogy most már érettünk Isten színe elé lépjen.
25 Nem azért, hogy sokszor áldozza fel magát, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel,
26 hiszen akkor néki sokszor kellett volna szenvednie a világteremtés óta, holott ő csak egyszer, az idők végén jelent meg, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
27 S amily bizonyos, hogy egyszer meghalunk s aztán ítélet lesz,
28 úgy Krisztus is egyszer feláldoztatván sokak bűne eltörlése végett, másodszor a bűntől teljesen érintetlenül jelen meg azoknak üdvösségére, akik várva-várják őt.