1Igaz, hogy az első szövetségnek is volt istentiszteleti rendje s földi szentélye.
2Az első sátorban volt a gyertyatartó, az asztal s szent kenyér, azt szentélynek hívták.
3A második kárpit mögött pedig a Szentek Szentjének sátra volt
4az aranyfüstölő oltárral, meg az arannyal egészen bevont szövetségládával és ebben a mannás aranykorsó, az Áron kizöldelt vesszeje s a szövetségtáblák,
5a szövetségláda felett pedig az engesztelő fedőt beárnyékoló dicsőségnek kerubjai. Ezekről most szükségtelen részletesen szólni.
6Ilyen volt a berendezés. A szolgálattevő papok mindég az első sátorba mentek be,
7a másodikba ellenben évenként egyszer egyedül a főpap, de ekkor sem ama vér nélkül, amelyet magáért s a nép tudatlanul elkövetett bűneiért áldozott.
8Ezzel a Szent Lélek azt adja tudtunkra, hogy addig, amíg az első sátor áll, nem nyílik meg az út a szentélyhez,
9vagyis azt példázza, a jelenre nézve, hogy a bemutatott ajándékok s áldozatok nem tudják megnyugtatni teljesen a szolgálattevőnek lelkiismeretét,
10hogy azok, a hagyományos étel, ital s több efféle tisztasági szabályokkal együtt, csak az új korszaknak beálltáig érvényesek.
11Ellenben Krisztus, aki, mint a jövendő jóknak főpapja jelent meg, ama nagyobb és tökéletesebb, nem kézcsinálta, vagyis nem e világból való sátoron által,
12nem is a bakok, avagy a tinók vérével, hanem a maga vérével merít be egyszer s mindenkorra a szentélybe s így szerezte meg az örök váltságot.
13S ha a bakok, bikák vére és a tehénnek elhintett hamva megszenteli a tisztátalanokat, testi tisztaságot eszközölve:
14mennyivel inkább tisztítja meg a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől annak a Krisztusnak vére, aki szeplőtlenül áldozta fel magát az Istennek az örök lélek által, hogy az élő Isten szolgái legyetek.
15Ezért ő egy új szövetségnek közvetítője, hogy a meghívottak, az első szövetség korában elkövetett bűnök váltságáért elszenvedett halál révén, az örökkévaló örökség ígéretében részesüljenek.
16Mert ahol örökhagyás van, ott az örökhagyó halálának be kell következni.
17Az örökhagyás ugyanis halál esetén jogerős s nem érvényes addig, amíg az örökhagyó él.
18Innét van, hogy az első szövetség örökhagyása sem szentesíttetett vér nélkül.
19Hiszen Mózes, mikor kihirdette a törvényben foglalt összes parancsolatokat az egész népnek, fogta a vízzel, vörösgyapottal és izsóppal elegy borjú és bakvért s meghintette azzal magát e könyvet éppen úgy, mint az egész népet,
20ezt mondván: Ez ama szövetség vére, amelyet az Isten tinéktek rendelt,
21Majd hasonlóképpen vérrel hintette meg a sátort és az összes szent szereket is.
22Sőt a törvény szerint majdnem mindent vér tisztít meg és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
23Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgoknak a képmásai e szerekkel tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok ellenben ezeknél jobb áldozattal.
24Mert Krisztus nem kézcsinálta szentélybe ment be, ami az igazinak csakis puszta utánzata, hanem magába a mennybe, hogy most már érettünk Isten színe elé lépjen.
25Nem azért, hogy sokszor áldozza fel magát, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel,
26hiszen akkor néki sokszor kellett volna szenvednie a világteremtés óta, holott ő csak egyszer, az idők végén jelent meg, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
27S amily bizonyos, hogy egyszer meghalunk s aztán ítélet lesz,
28úgy Krisztus is egyszer feláldoztatván sokak bűne eltörlése végett, másodszor a bűntől teljesen érintetlenül jelen meg azoknak üdvösségére, akik várva-várják őt.