1Azért, mellőzve a Krisztus tanításának elemi dolgait, emelkedjünk fel az érettség fokára és ne bíbelődjünk a holt cselekedetekkel való szakítás, az Istenbe vetett hit,
2a mosakodások, a kézrátétel, a holtak feltámadása és az örök élet tanának újra való megalapozásával.
3És ezt meg is tesszük, ha az Isten megengedi.
4Mert lehetetlen, hogy akik már felvilágosodtak, a mennyei ajándékokat élvezték, a Szent Lelket vették,
5az Isten áldott igéjét s a jövendő világ erejét ízlelték
6s elbuktak, újra megtérjenek, mert ők az Istennek Fiát ismét megfeszítik s gúny tárgyává teszik.
7A sűrű eső járta, áztatta s gazdájának hasznos növényt termő föld, Istennek áldása,
8amelyik azonban tövist és bojtorjánt terem, hasznavehetetlen és majdnem átkozott, azt végre is felperzselik.
9Mi azonban felőletek, kedves testvéreim, e kijelentésünk dacára is jobb és üdvösséggel kecsegtető reménységet táplálunk.
10Mert az Isten nem igazságtalan, nem felejtkezik meg a tetteitekről és arról a szeretetről, amelyet a szentek korábbi s mostani szolgálatával az ő neve iránt tanúsítottatok.
11Csak azt óhajtjuk, hogy köztetek mindenkit egyazon buzgóság hasson át a reménység bizonyosságában mindvégig,
12hogy ne legyetek restek, hanem lépjetek azok nyomába, akik hitük és tűrésük által öröklik az Ígéreteket.
13Mert az Isten, mikor ígéretet tett volt Ábrahámnak, nem esküdhetvén senki más nagyobbra, magára esküdt meg,
14mondván: Bizony megáldva megáldlak s megsokasítva, megsokasítlak tégedet.
15És Ábrahám békén tűrve, megnyerte az ígéretet.
16Az emberek ugyanis maguknál rendszerint valami nagyobbra esküsznek s náluk minden perlekedés vége eskübizonyítás.
17Ezért az Isten alaposan meg akarván győzni az ígéret örököseit megmásíthatatlan akaratáról, esküvel élt,
18hogy a mi szívünknek szilárd birodalma a hazugságot Istennél feltétlen kizáró kettős, megmásíthatatlan tény alapján nyugodjék, hiszen azért menekülünk hozzá, hogy megragadjuk azt a felajánlott reménységet,
19amely a mi lelkünknek biztos és erős, ama kárpit mögött lévő szentélyébe is beható horgonya,
20ahova a mi vezérünk, Jézus előre bement érettünk, mivelhogy ő Melkizédek rendje szerint való örök főpappá lett.