1Azért szent testvérek, mennyei hivatás részestársai, odanézzetek a Krisztus Jézusra, a mi vallásunk apostolára és főpapjára,
2aki épp oly hű volt alkotójához, mint Mózes is a maga egész házában.
3De ő Mózesénél nagyobb dicsőségre érdemesíttetett, ahogy az építőmester dicsősége is nagyobb, mint az általa épített házé,
4mert minden háznak van építőmestere, a mindenség építőmestere ellenben Isten.
5Mózes is hű volt ugyan a maga egész házában, mint szolga, a hirdetendő igék bizonysága;
6Krisztus ellenben, mint Fiú a maga háza felett áll és az ő háza mi vagyunk, ha a reményteljes bizodalom és dicsekvés ereje mindvégig áthatja szívüket.
7Azért, amint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok
8Ne átalkodjék meg a szívetek, Miként az elkeseredés, a pusztában való kísértés idején
9Ahol atyáitok próbaképpen megkísértettek engemet, Noha látták tetteimet negyven esztendőn át.
10Meg is haragudtam ama nemzedékre És azt mondtam: Örökösen tévelyegnek! De ők nem ismerték az én útaimat,
11Úgy, hogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be a nyugodalmamba.
12Vigyázzatok, kedves testvéreim, el ne forduljon egyikőtök sem hűtlen, gonosz szívvel az élő Istentől.
13Sőt ellenkezőleg, intsétek nap-nap után egymást, ameddig a „Ma\ tart, hogy meg ne átalkodjék egyiteknek szíve sem a bűn csalárdsága miatt.
14Mert mi Krisztus részestársaivá lettünk, feltéve, hogy eredeti bizodalmunknak ereje mindvégig áthatja szívünket,
15eme mondás szerint: Ma, ha a szavát halljátok, Ne átalkodjék meg a szívetek, Mint az elkeseredés idején.
16És ezt hallva, vajh' kik keseredtek el? Hát nem mind azok-e, akik Mózes vezérlete alatt kivonultak Egyiptomból?
17S ugyan kikre haragudott negyven esztendeig? Hát nem ama bűnösökre-é, akik a pusztában elhaltak?
18S kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be a nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?
19S nyílt titok előttünk, hogy nem mehettek be a hűtlenségük miatt.