Hebrews 4
1 Azért, tekintettel arra, hogy az ő nyugodalmába való bemenetelnek ígérete még fennáll — szent félelem hassa át szívünket, hogy senki se essék el attól közületek.
2 Mert az ígéret igéje nékünk épp úgy hirdettetett, mint azoknak. De az igehirdetésnek nem volt foganatja náluk, mivel ők az igét nem hittel eltelve hallgatták.
3 A nyugodalomba ugyanis mi hívők megyünk be, amint megmondotta: Megesküdtem haragomban: Nem mennek be a nyugodalmamba. Pedig az ő műve a világ megteremtésével véget ért.
4 Valahol ugyanis így szólt a hetedik napról: Az Isten a hetedik napon megnyugodott minden munkájától.
5 ugyanott ismétlen: Nem mennek be a nyugodalmamba.
6 Minthogy tehát úgy áll a dolog, hogy némelyek bemennek, azok pedig, akik először hallották az evangéliom igéjét, nem mentek be az ő hűtlenségük miatt;
7 a „Ma\ szóval újabb napot tűzött ki, „Ma” mondatja Dáviddal jó nagy idő multán, mint egykor megmondatott: \Ma, ha a szavát halljátok, Meg ne átalkodjék a szívetek.
8 Mert ha Józsua bevitte volna őket a nyugodalomba, nem szólna egy más, későbbi napról.
9 Hátra van tehát még az Isten népének szombatja.
10 Mert, aki bement az ö nyugodalmába, az maga is épp úgy megnyugodott az ő munkájától, mint az Isten az övétől.
11 Igyekezzünk bemenni hát abba a nyugodalomba, hogy a hűtlenség azonos példája vesztére ne legyen senkinek.
12 Mert az Istennek igéje él és hat, — élesebb az bármely kétélű kardnál. Behatol a lélek, az élet, az ízek, a velők oszlásáig s megítéli a szív szándékait és gondolatait.
13 S nincs az a teremtés, amely elrejtőzhetnék előle. Annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk, minden meztelenül és leplezetlenül áll.
14 Minthogy tehát nekünk oly nagy főpapunk van, aki az eget megvívta, Jézus, az Istennek Fia: ragaszkodjunk vallásunkhoz.
15 Mert a mi főpapunk nem olyan, aki ne tudná gyarlóságunkat velünk együtt át érezni, hanem aki, mint mi, átment minden kísértésen a nélkül, hogy bűnbe esett volna.
16 Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk a segedelemnek kellő idejében.