1Azért nékünk nagyon is szigorúan kell ragaszkodnunk ahhoz, amit hallottunk, hogy vesztünkbe ne rohanjunk.
2Mert ha már az angyalok hirdette ige is erősen állott s minden vétek és engedetlenség elvette méltó büntetését,
3hogyan menekedünk meg mi, ha egy cseppet sem törődünk az üdvösség ama nagy kegyelmi dolgával amelyet az Úrnak eredeti igéje alapján az ő hallgatói megerősítettek számunkra
4s amely mellett az Isten bizonyságot tett jelekkel, csodákkal, sokféle erőkkel, és a Szent Léleknek az ő jó tetszése szerint kiosztott ajándékaival.
5Mert ő nem az angyalok hatalma alá vetette azt a jövendő világot, amelyről beszélünk.
6Sőt inkább valaki valahol mint tanú, azt mondja: Mi az ember, hogy megemlékezel őróla, mi az emberfia,hogy gondját viseled?
7Egy kevés időre lejjebb tetted bár az angyaloknál, Mindazáltal dicsőséggel s tisztességgel koronáztad meg őt: Teremtvényeidnek Urává avattad,
8Mindent az ö lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy „mindent alávetett néki\, jelzi, hogy semmit sem hagyott alájavetetlen. De most még nem látjuk, hogy ő néki minden alája van vetve.
9Az angyaloknál egy kevés időre lejjebb tett s a halál elszenvedéséért dicsőséggel, s tisztességgel megkoronázott Jézust ellenben, aki az Isten kegyelmi akaratából mindenkiért megízlelte a halált, már látjuk —
10mert illő volt hozzá, akiért van minden s akitől van minden, hogy ő mint a fiak sokának dicsőségbe juttatója, mint azok üdvősségének szerzője, szenvedések árán legyen teljes tökéletessé.
11A megszentelő és a megszenteltek ugyanis mindnyájan egytől származnak s épp ez okból nem átalja testvéreknek hívni őket,
12mondván: Hirdetem nevedet testvéreimnek, A gyülekezetben magasztallak téged. Vagy:
13Én tebenned bízom. Vagy: Ím' itt vagyok én és istenadta gyermekeim.
14Minthogy pedig a gyermekek portest és vér részesei, azonképpen ő is részes lett azokban, hogy a halál által semmisítse meg a halál urát, vagyis az ördögöt
15és megszabadítsa azokat, akik a haláltól félve, rabok voltak teljes életükben.
16Mert őt bizony-bizony nem az angyaloknak, hanem Ábrahám magvának sorsa aggasztja,
17Ez az oka, hogy a testvérekkel mindenben egyenlőnek kellett lennie, hogy mint az Istennek irgalmas és hűséges főpapja, kiengesztelje a népnek bűneit,
18hiszen csakis akkor segíthet azokon, akiket kísértés vesz elő, ha ő maga is kiállta a kísértéseket.