1Az Isten sok ízben s sokféleképpen szólván hajdan az atyákhoz a próféták által, ez utolsó napokban hozzánk az ő Fia által szólt,
2akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot is teremtette,
3aki, mint az ő dicsőségének tükre, lényének képmása s hatalmi szavával a mindenség fenntartója, bűntörlő munkáját végezvén, a Felség jobbjára ült a mennyben,
4s aki épp annyival feljebbvaló, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt nálunknál.
5Mert melyik angyalnak monddotta valaha: Te az én fiam vagy, ma szültelek téged. Vagy: Atyja leszek s ő fiam lesz.
6S ha újra elhozza a földre az elsőszülöttet, azt mondja: Imádja őt az Isten minden angyala!
7S míg az angyalokról ezt mondja: Angyalait széllé, Szolgáit lobogó tűzzé változtatja;
8A fiúról viszont: Isten! a te trónod örökkön örök, A te országod pálcája igazság pálcája.
9Szeretted az igazságot, gyűlölted a hamisságot: Azért kent fel tégedet az Isten, a te Istened Öröm olajával társaid fejévé. Vagy:
10Uram! te alkottad kezdetben a földel, 11 Ezek elenyésznek, te pedig megmaradsz,
11Ezek, mint a ruha mind mind megavulnak
12És mint a palástot, összehajtogatod őket S elváltoznak; De te ugyanaz vagy s maradsz időtlen időkig.
13Vagy melyik angyalnak mondotta valaha: Ülj jobbomra, Míg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem?
14Hát nem az üdv örököseinek szolgálatára kirendelt szolgáló lelkek-e ezek mind?