1Azután tizennégy esztendő múlva újra felmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt s magammal vittem Titust is.
2Felmentem pedig isteni kijelentés alapján s megismertettem a gyülekezettel és bizalmas körben a tekintélyesekkel az én pogányok között hirdetett evangéliumomat, hogy ne fáradozzak, avagy ne fáradoztam légyen hiába.
3És ők még a velem lévő Titust sem kényszerítették, noha görög volt, hogy körülmetélkedjék.
4Mert mi ama futkározó hamis atyafiak miatt, akik alattomban közénk tolakodtak, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban való szabadságunkat s lelki rabságba ejtsenek:
5egy tapodtat sem engedtünk nékik, hogy az evangéliomnak igazsága megmaradjon nálatok.
6Ami pedig azokat illeti, akik a tekintély szerepét játsszák, - bánom is én, akárkik voltak egykoron, nem néz az Isten az ember személyére, - hát azok a tekintélyesek én velem semmit sem közöltek.
7Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy a pogányság evangélioma én rám van bízva, mint ahogy a zsidóságé Péterre,-
8hisz az, aki erőt adott Péternek a zsidó, erőt adott nékem is a pogány apostolságra, -
9s mikor megismerték a nékem adott kegyelmet: Jakab, Kéfás s János, mint ugyvélt oszlopok, bajtársi jobbjukat nyújtották nékem s Barnabásnak és beleegyeztek, hogy mi a pogányok, ők pedig a zsidók között apostolkodjanak.
10Csak azt kötötték ki, hogy az ő szegényeikről megemlékezzünk s én ezt a kikötést becsületesen álltam is-.
11Hanem, mikor Péter lejött Antiókiába, megrovásra méltó eljárása miatt kérdőre vontam őt
12ugyanis Jakab néhány küldöttjének megérkezte előtt egy asztalnál étkezett a pogányokkal, de mikor azok megjöttek, meghátrált és a zsidóktól való féltében különvált tőlük.
13S vele együtt képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy, hogy a képmutatásuk Barnabást is magával ragadta.
14Mikor azért láttam, hogy letértek az evangéliomi igazság egyenes útjáról, azt mondtam Péternek az egész közönség füle hallatára: Ha te zsidó létedre pogány s nem zsidó módra élsz, miért kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
15Mi, született zsidók s nem bűnös pogányok,
16tudván, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által igazíttatik meg, - mi magunk is hittünk a Krisztus Jézusban, hogy a Krisztus hitéből, nem pedig a törvény cselekedeteiből igazíttassunk meg, - mert a törvény cselekedeteiből egy halandó sem igazíttatik meg.
17Ha pedig Krisztusban keresve a megigazítást, mi magunk is bűnösöknek bizonyulunk, úgy Krisztus a bűn szolgája? Szó sincs róla.
18Hisz, ha amit lerontottam, újra felépítem, magam teszem magamat bűnössé.
19Mert én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek éljek.
20A Krisztussal együtt megfeszíttettem. Most-már nem én élek, hanem a Krisztus él bennem és amely életet most élek a gyarló testben, az Isten Fiába vetett hitben élem azt, aki szeretetből feláldozta magát énértem.
21Nem vetem meg az Isten kegyelmét, mert ha törvény által az igazság, úgy Krisztus hiába halt meg.