Galatians 1
1 Pál, apostol nem emberektől, sem nem ember, hanem a Jézus Krisztus és az Atya Isten által, aki feltámasztotta őt a halálból,
2 és a velem lévő összes testvérek: Galácia gyülekezeteinek.
3 Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
4 aki feláldozta magát bűneinkért, hogy kiszabadítson a jelen gonosz világból a, mi Istenünk és Atyánk akarata szerint.
5 Dicsőség néki örökkön örökké.
6 Csodálom, hogy attól, aki titeket a Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar elfordulva, átpártoltatok egy más evangéliomhoz,
7 ami nincs más; de igenis vannak, akik háborgatnak s szeretnék elferdíteni a Krisztus evangéliomát.
8 Pedig, ha mi, vagy akár egy mennyei angyal hirdetne is néktek más evangéliomot, mint amit mi hirdettünk néktek, - átok rá.
9 Amint előbb mondtam, most újra is mondom: aki néktek más evangéliomot hirdet, mint amit befogadtatok, átok rá.
10 Mert épp most is az emberek, vagy az Isten helyeslésére számítok? Vagy az emberek tetszését hajhászom? Ha még most is az emberek tetszését hajhásznám, nem volnék Krisztus szolgája.
11 Tudtotokra adom ugyanis testvérek, hogy az az evangéliom, amelyet én hirdettem néktek, nem emberi.
12 Nem embertől vettem én azt, nem is úgy tanítottak rá Jézus Krisztus kijelentése az.
13 Hiszen hallottátok, hogy mikor még zsidó voltam, miként viseltem magamat, hogy szörnyen üldöztem és pusztítottam az Isten gyülekezetét
14 s különb zsidó voltam bármely zsidó kortársamnál, sokkal jobban ragaszkodván náluk őseim hagyományaihoz.
15 De mikor az Isten, aki engem fogantatásom percétől fogva kiválasztott és kegyelméből meghívott:
16 jónak látta az ő Fiát kijelenteni én bennem, hogy hirdessem a pogányok között, - attól fogva nem tanácskoztam halandó emberrel,
17 sőt elődeimet, a jeruzsálemi apostolokat sem látogattam meg, hanem elmentem Arábiába s újra visszatértem Damaszkuszba.
18 Majd három évre rá felmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Kéfással s tizenöt napot töltöttem nála
19 Más apostolt azonban nem láttam, kivévén Jakabot, az Úrnak testvérét.
20 Abban pedig, amit néktek írok, Istenemre, nincs hazugság.
21 Onnét elmentem Szíria és Cilícia tartományába.
22 A júdeai keresztyén gyülekezetek személyesen nem is ismertek.
23 Csak úgy hallomásból tudták, hogy: aki egykoron minket üldözött most az egykoron pusztított hitet hirdeti.
24 S dicsőítették az Istent énértem.