1Saul még egyre halálos bosszút lihegve az Úr tanítványai ellen, a főpaphoz ment
2s levelet kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy az új hit követőit, ha rájuk akadna, férfit s nőt egyaránt, megkötözve Jeruzsálembe hurcolja.
3Útközben azonban, amint Damazskuszhoz közeledett, nagyhirtelen mennyei fény ragyogta öt körül.
4S földre rogyva, ezt a szózatot hallotta: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
5Erre megkérdezte: Uram! Ki vagy? Az Úr azt felelte: Én vagyok Jézus, te engemet üldözöl. Kár néked az ostor hegye ellen rugdalóznod.
6Most remegve s ámulva kérdezte: Uram! Mit kívánsz én tőlem? Az Úr azt felelte néki: Kelj fel s menj be a városba! Ott megmondják néked, mit kell cselekedned.
7Kísérői ezalatt ott álltak szótlanul. A szózatot ugyan jól hallották, de nem láttak senkit.
8Saul felkelt a földről, de mikor a szemét kinyitotta, semmit sem látott. Úgy vezették kézenfogva Damaszkuszba.
9Három nap nem látott, nem evett, nem ivott.
10Volt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Ahhoz pedig az Úr látomásban így szólt: Anániás! Az válaszolt: Itt vagyok Uram! Mit kívánsz?
11Az Úr azt mondotta néki: Kelj fel és menj a Sugár nevű utcába s keresd fel Júdás házában azt a bizonyos tarzusi Sault. Most épp imádkozik
12s látja, amint belép hozzá egy Anániás nevű férfiú és ráteszi kezét, hogy a szeme világa újra megjöjjön.
13Anániás azt felelte: Uram! Sokaktól hallottam, hogy ez a férfiú gonoszul bánt a te szenteiddel Jeruzsálemben.
14Ide is azért jött a főpapok meghatalmazásával, hogy összefogdossa neved imádóit.
15De az Úr azt mondta néki: Csak menj! Ő énnekem választott közegem. Ő terjeszti el nevemet a népek, királyok, valamint Izrael fiai között.
16Mert én megmutatom néki, mennyi szenvedés vár reá az én nevem miatt.
17Anániás elment s amint belépett a házba, kezét rátéve, szólt: Testvérem, Saul! Az Úr, ama Jézus küldött, aki néked útközben megjelent, hogy újra láss és beteljél Szent Lélekkel.
18Erre nyomban olyan pikkelyforma hullt le a szeméről s rögtőn megjött a szeme világa. Felkelt, beavatta magát.
19Aztán evett és megerősödött. Néhány napig a damaszkusi tanítványokkal volt.
20azonnal hirdette a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten fia.
21S valamennyi hallgatója álmélkodott és azt mondta: Nem ez pusztította-e Jeruzsálemben e név imádóit s nem azért jött-e ide is, hogy azokat megkötözve a főpapok elé hurcolja?
22Saul azonban mind jobban nekibátorodott s egész kavarodást csinált a damaszkuszi zsidók közt, mikor bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus.
23Aztán, hogy a napok jöttek-mentek, a zsidók elhatározták, hogy őt megölik.
24De Saul megtudta titkos tervüket. Hanem azok éjjel nappal őrt állottak a kapuknál, hogy megölhessék őt.
25A tanítványok azonban éjszaka idején magukhoz vették őt s lebocsátván egy kosárban a kőfalról, útnak eresztették.
26Saul Jeruzsálembe érkezvén, a tanítványokhoz próbált csatlakozni, de azok mind húzódoztak tőle. Nem hitték, hogy ő is tanítvány.
27Barnabás azonban pártját fogta, sőt elvitte az apostolokhoz s elmondotta nékik, hogyan látta meg az Urat útközben, hogyan beszélt vele s milyen bátran hirdette az igét Damaszkusban a Jézus nevében.
28Így azután ki- s bejáratos lett közöttük Jeruzsálemben
29s bátran tanított az Úr Jézus nevében. Sőt vitatkozott is a görögökkel, de azok meg akarták ölni őt.
30Mikor ezt a testvérek megtudták, elkísérték Cezáreába és hazaküldték Tarsusba.
31Így aztán a gyülekezet békés napokat élt Judeában, Galileában és Samariában; az Urat félve, épültek és megteljesedtek a Szent Lélek vigasztalásával.
32Eközben történt, hogy Péter mindnyájukat sorra járva, ellátogatott a liddai szentekhez is
33és ott egy Éneás nevű nyolc év óta ágyban fekvő, gutaütött emberre találván,
34azt mondotta néki: Éneás! Jézus Krisztus meggyógyít tégedet. Kelj fel, vesd meg az ágyadat. S rögtön felkelt
35Lidda s Sáron mindama lakosainak szeme láttára, akik az Úr híveivé lettek.
36Ekkor tájban történt, hogy Joppéban egy Tábita, magyarul Zerge nevü nőtanítvány, maga a megtestesült jóság s könyörület, beteg lett, meg is halt.
37Megmosták s kiterítették a felső szobában.
38Lidda közel volt Joppéhoz, azért, mikor a tanítványok megtudták, hogy Péter ott tartózkodik, két férfiút küldtek hozzá s kérten kérték, hogy haladék nélkül siessen hozzájuk.
39Péter felkészült s velük ment. Mikor megérkeztek, bevezették a felső szobába. Az özvegyasszonyok mind körülfogták s sírva mutogatták felső - s alsó ruháikat, amiket Zerge készített, mikor még velük volt.
40Péter mindenkit kiküldött s térdre hullva imádkozott, majd a tetemhez fordulva, így szólt: Tábita! Kelj fel. S erre kinyitotta szemét és meglátva Pétert, felült,
41Péter pedig kezét nyújtva néki, felsegítette őt. Aztán behívta a szenteket s az özvegyasszonyokat s élve eléjük állatta.
42Ez esetnek híre ment egész Joppéban és sokan hittek az Úrban.
43S úgy alakultak a dolgok, hogy ő jó soká maradt Joppéban egy Simon nevű tímárnál.