1Volt Cezáreában egy bizonyos Kornelius nevű százados az úgynevezett itáliai csapatnál.
2Jámbor, istenfélő ember egész háznépével együtt, aki a nép között sok alamizsnát osztott ki s folyton-folyva imádkozott.
3E férfiú látomásban tisztán látta, hogy úgy délután három óra tájban az Isten angyala bejött hozzá s így szólt: Kornelius!
4Ő mereven ránézett s remegve kérdezte: Mi az, Uram? Azt felelte: Az Isten megemlékezett a te imádságodról és alamizsnádról.
5Nosza, küldj hát embereket Joppéba s hívasd ide azt a Simont, akinek a mellékneve Péter.
6Ott lakik annál a bizonyos Simon tímárnál, akinek a háza a tenger partján van. Ő majd megmondja néked, hogy mit kell cselekedned.
7S amint a vele beszélő angyal távozott, előhívta két szolgáját s egyik alárendelt jámbor katonáját
8és mindent elmondva nekik, elküldte őket Joppéba.
9Másnap, amíg azok úton voltak s a városhoz közeledtek, Péter déli tizenkét óra tájt felment a ház tetejére imádkozni.
10S minthogy megéhezett, enni akart. De míg ételt készítettek néki, eszméletét elvesztette
11s látta, hogy az ég megnyílt és egy négy sarkánál fogva összekötött nagy lepedőhöz hasonló edény jön feléje s leereszkedik a földre,
12Mindenféle földi négylábú állat, csúszó-mászó féreg s égi madár volt abban
13és ez a szózat hangzott feléje: Kelj fel Péter! Öld és egyél.
14De Péter azt mondta: Szó sincs róla, Uraml Sohsem ettem fertős s tisztátalan ételt,
15S újra, másodszor is szózat hangzott őeléje: Amit isten tisztává tett, te ne mondd azt fertőzöttnek.
16És ez három ízben történt, azután az edény tüstént az égbe vittetett.
17Míg Péter a látott látomás értelmén tűnődött, Kornélius küldöttei a Simon házát keresve, a kapunál álltak
18s bekiáltva tudakolták: Ott szállt-e meg Simon, akinek a mellékneve Péter?
19E közben a látomáson tűnődő Péternek azt mondotta a Szent lélek: Nézd! Három férfi keres tégedet.
20Nosza, kelj fel, eredj le és minden tétovázás nélkül menj velük, mert én küldtem őket.
21Péter lement a Kornélius küldte férfiakhoz s így szólt: Én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?
22Azt felelték: Kornélius, az az istenfélő százados, aki az egész zsidó nép körében jó hírnévnek örvend, szent angyaltól vett parancsnál fogva, kéret a házához, hogy meghallgasson tégedet.
23Behívta hát őket s szállást adott nékik. Másnap Péter egynéhány joppei testvér kíséretében, velük együtt elutazott
24s a rákövetkező napon Cezáreába érkezett. Kornélius egybegyűjtött rokonai s barátai körében várakozott rájuk.
25És mikor Péter belépett, Kornélius elébe ment s imádattal borult le előtte.
26De Péter felemelte őt, mondván: Kelj fel! Ember vagyok én is.
27S pár szót váltva vele, belülkerült
28s az egybegyűlt sok vendéghez így szólt: Tudjátok jól, hogy a zsidónak nem szabad a másfajtabeli emberrel barátkoznia, avagy azt meglátogatnia; de az Isten nékem értésemre adta, hogy ne tartsak senkit fertős vagy tisztátalan embernek.
29Azért a hívó szónak engedve, habozás nélkül eljöttem. Most csak szeretném tudni, miért hívattatok?
30Kornélius felelt: Ma negyednapja, hogy délután három óra tájban, házi áhítatosságom közben, egy fényes ruhába öltözött férfi állt elém
31s azt mondta: Kornélius! Az Isten meghallgatta a te imádságodat és megemlékezett a te alamizsnádról.
32Nosza küldj hát embereket Joppéba s hívasd ide azt a Simont, akinek a mellékneve Péter. Ott lakik annál a bizonyos Simon tímárnál, akinek a háza a tenger partján van.
33Nyomban el is küldtem érted és jól tetted, hogy eljöttél. Most már itt állunk mindnyájan Isten színe előtt, hogy meghalljuk mindazt, amit az Úr tenéked parancsolt.
34Erre Péter, ajkát megnyitva, szólt: Bizony, bizony látom, hogy az Isten nem személyválogató,
35hanem kedves néki bármely nép körében, aki öt féli s igaz életet él, amaz Ige szerint,
36amelyet ö az Izrael fiaival közlött, mikor Jézus Krisztus - a mindenség Ura! - által a békesség örömhírét hirdettette nékik.
37Hiszen jól tudjátok, mi történt a János hirdette avatás után, a galileai kezdettől fogva egész Júdeában,
38hogy mint kente fel Isten a názáreti Jézust Szent Lélekkel és erővel s hogy ő mint járt szerteszéjjel, mint tett jót és gyógyított meg minden Ördög hatalmába esett embert, mert Isten vele volt.
39Mi vagyunk úgy Zsidóországban, mint Jeruzsálemben véghezvitt tettei, s kereszthalála tanúi.
40De az Isten harmadnapon feltámasztotta és nyilván megmutatta őt,
41nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve kiválasztott tanúknak, nékünk, akik vele együtt ettünk, ittunk, mikor a halálból feltámadt
42és meghagyta, hogy hirdessük a népnek s tegyünk bizonyságot arról, hogy ő az élőknek s holtaknak Istentől rendelt bírája.
43Róla tanúsítják a próféták is mindnyájan, hogy aki benne hisz az megnyeri a bűnök bocsánatját az ő neve által.
44Még be sem fejezte Péter e beszédet, a Szent Lélek leszállott az Ige minden hallgatójára.
45A Péterrel jött zsidók közül való hívek pedig nagyon csodálkoztak azon, hogy a Szent Léleknek ajándéka kitöltetett a pogányokra is.
46Mert hallották, hogy nyelveken szólnak és magasztalják az Istent.
47Ekkor Péter így szólt: Megtagadhatja-e valaki az avatás vizét azoktól, akik épp úgy vették a Szent Lelket, mint mi?
48S elrendelte, hogy avattasák be magukat a Jézus Krisztusnak nevébe. Erre kérten kérték, maradjon náluk pár napig.