1Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is bevették az Istennek igéjét.
2Azért mikor Péter visszament Jeruzsálembe, a zsidók közöl való hívek kikeltek ellene és kérdőre vonták:
3Hogy mertél a pogányok házába belépni s velük egy asztalhoz telepedni?
4Erre Péter előadta nékik a dolgot sorjában.
5Joppe városában voltam - úgymond - s éppen imádkoztam, mikor eszméletemet elvesztve, egy látomást láttam. Valami négy sarkánál összefogott nagy lepedőhöz hasonló edény ereszkedett s jött le az égből egészen hozzám.
6Belenéztem, megvizsgáltam s láttam benne földi négylábú állatokat, vadakat, csúszó-mászó férgeket és égi madarakat.
7S ez a szózat hangzott felém: Kelj fel Pete! Öld és egyél,
8De én azt feleltem: Szó sincs róla, Uram! Soh'sem ettem fertős és tisztátalan dolgot
9Az egi szózat azonban másodszor is felém hangzott: Amit Isten tisztává tett, te ne mondd azt fertősnek.
10És ez három ízben történt. Aztán minden az égbe vitetett.
11Erre nyomban három férfi állt meg házunk előtt. Cezáreából küldték őket hozzám.
12A Szent Lélek azt mondotta nékem, hogy menjek el velük minden tétovázás nélkül. Velem jött e hat testvér is. Bementünk annak az embernek a házába.
13És az elbeszélte nékünk, hogy és miként látta belépni házába az angyalt, aki így szólt hozzá: Küld embereket Joppéba és hívasd el Simont, akinek mellékneve Péter.
14Ő majd olyan igét hirdet néked, amely temagadnak s egész háznépednek üdvössége lészen.
15És csakugyan, amint megszólaltam, a Szent Lélek leszállott reájuk, mint kezdetben ránk is,
16Ekkor eszembe jutott az Úr eme mondása: János csak vízzel avatott, ti azonban Szent Lélekkel avattattok be.
17Ha tehát az Isten ugyanazt a kegyelmet adta őnekik, mint nékünk, akik az Úr Jézus Krisztus híveivé lettünk, - én parány állhattam volna az Isten útjába?
18Ennek hallatára aztán megnyugodtak s dicsőítették az Istent, mondván: E szerint hát az Isten a pogányok előtt is megnyitotta a megtérés életre vezérlő útját.
19E közben az István miatt támadt üldözés következtében szerteszórt hívek egész Feniciáig, Ciprusig és Antiokiáig jutottak, de az Igét másnak, mint zsidónak nem hirdették.
20Akadt azonban közöttük egynehány ciprusi és cirenei férfi, akik Antiókiába érkezvén, a görögöknek is hirdették az Úr Jézus evangéliomát.
21S az Úr áldó karját kiterjesztette reájuk s az Úrhoz tért hívek száma nagyban szaporodott.
22Ennek híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezethez is s elküldték Barnabást Antiókiába,
23aki mikor odajutott s látta az Isten kegyelmét, örvendezett s mindnyájukat buzdította, hogy maradjanak az Úr rendíthetetlen hívei.
24Mert ő derék s Szent Lélekkel s hittel teljes férfiú volt. S elég sokan csatlakoztak az Úr seregéhez.
25Azután Barnabás Tarsusba utazott, hogy felkeresse Sault s mikor reátalált elvitte magával Antiókiába.
26Egy álló esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben és elég sok hallgatójuk volt S legelőször Antiókiában nevezték keresztyéneknek a tanítványokat
27Ekkortájban történt, hogy Jeruzsálemből próféták vetődtek Antiókiába.
28s azoknak egyike, névszerint Agabus, a Szent Lélektől megihletve, felállt és megjövendölte, hogy az egész földön roppant nagy éhség lesz, ami be is következett Klaudius császár korában.
29Erre a tanítványok elhatározták, hogy egyen-egyen, ki-ki tehetsége szerint, segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.
30És ezt meg is cselekedték, Barnabás és Saul közvetítésével juttatván el azt a vénekhez.