Acts 11
1 Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is bevették az Istennek igéjét.
2 Azért mikor Péter visszament Jeruzsálembe, a zsidók közöl való hívek kikeltek ellene és kérdőre vonták:
3 Hogy mertél a pogányok házába belépni s velük egy asztalhoz telepedni?
4 Erre Péter előadta nékik a dolgot sorjában.
5 Joppe városában voltam - úgymond - s éppen imádkoztam, mikor eszméletemet elvesztve, egy látomást láttam. Valami négy sarkánál összefogott nagy lepedőhöz hasonló edény ereszkedett s jött le az égből egészen hozzám.
6 Belenéztem, megvizsgáltam s láttam benne földi négylábú állatokat, vadakat, csúszó-mászó férgeket és égi madarakat.
7 S ez a szózat hangzott felém: Kelj fel Pete! Öld és egyél,
8 De én azt feleltem: Szó sincs róla, Uram! Soh'sem ettem fertős és tisztátalan dolgot
9 Az egi szózat azonban másodszor is felém hangzott: Amit Isten tisztává tett, te ne mondd azt fertősnek.
10 És ez három ízben történt. Aztán minden az égbe vitetett.
11 Erre nyomban három férfi állt meg házunk előtt. Cezáreából küldték őket hozzám.
12 A Szent Lélek azt mondotta nékem, hogy menjek el velük minden tétovázás nélkül. Velem jött e hat testvér is. Bementünk annak az embernek a házába.
13 És az elbeszélte nékünk, hogy és miként látta belépni házába az angyalt, aki így szólt hozzá: Küld embereket Joppéba és hívasd el Simont, akinek mellékneve Péter.
14 Ő majd olyan igét hirdet néked, amely temagadnak s egész háznépednek üdvössége lészen.
15 És csakugyan, amint megszólaltam, a Szent Lélek leszállott reájuk, mint kezdetben ránk is,
16 Ekkor eszembe jutott az Úr eme mondása: János csak vízzel avatott, ti azonban Szent Lélekkel avattattok be.
17 Ha tehát az Isten ugyanazt a kegyelmet adta őnekik, mint nékünk, akik az Úr Jézus Krisztus híveivé lettünk, - én parány állhattam volna az Isten útjába?
18 Ennek hallatára aztán megnyugodtak s dicsőítették az Istent, mondván: E szerint hát az Isten a pogányok előtt is megnyitotta a megtérés életre vezérlő útját.
19 E közben az István miatt támadt üldözés következtében szerteszórt hívek egész Feniciáig, Ciprusig és Antiokiáig jutottak, de az Igét másnak, mint zsidónak nem hirdették.
20 Akadt azonban közöttük egynehány ciprusi és cirenei férfi, akik Antiókiába érkezvén, a görögöknek is hirdették az Úr Jézus evangéliomát.
21 S az Úr áldó karját kiterjesztette reájuk s az Úrhoz tért hívek száma nagyban szaporodott.
22 Ennek híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezethez is s elküldték Barnabást Antiókiába,
23 aki mikor odajutott s látta az Isten kegyelmét, örvendezett s mindnyájukat buzdította, hogy maradjanak az Úr rendíthetetlen hívei.
24 Mert ő derék s Szent Lélekkel s hittel teljes férfiú volt. S elég sokan csatlakoztak az Úr seregéhez.
25 Azután Barnabás Tarsusba utazott, hogy felkeresse Sault s mikor reátalált elvitte magával Antiókiába.
26 Egy álló esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben és elég sok hallgatójuk volt S legelőször Antiókiában nevezték keresztyéneknek a tanítványokat
27 Ekkortájban történt, hogy Jeruzsálemből próféták vetődtek Antiókiába.
28 s azoknak egyike, névszerint Agabus, a Szent Lélektől megihletve, felállt és megjövendölte, hogy az egész földön roppant nagy éhség lesz, ami be is következett Klaudius császár korában.
29 Erre a tanítványok elhatározták, hogy egyen-egyen, ki-ki tehetsége szerint, segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.
30 És ezt meg is cselekedték, Barnabás és Saul közvetítésével juttatván el azt a vénekhez.