1Ugyanez időrajt Heródes király kegyetlenül bánt a gyülekezet egynehány tanával.
2Jakabot, János testvérét kard élére hányta.
3S látván, hogy ez a zsidóknak tetszik, feltette magában, hogy Pétert is elfogatja.
4Éppen kovásztalan kenyérünnep volt, mikor őt elfogatta, börtönbe záratta és négy négyes katonaszakaszra bízta, hogy Őrizzék, mert a páskaünnep után akarta a nép dé állítni.
5Pétert tehát a börtönben őrizték. A gyülekezet azonban folyton - folyva imádkozott az istenhez érte.
6Aznap éjjel, mikor őt Heródes elő akarta álltai, Péter, kettős láncra verve, két katona között aludt, a börtönőrök pedig kívül az ajtónál őrködtek.
7De ím az Urnak angyala mellé állt s amint világosság támadt a hajlékban, Pétert oldalbalökve, e szókkal: kelj fel gyorsan!- felkeltette. A lánc lehullott kezéről
8és az angyal azt mondotta néki: Övezd fel magadat s kösd fel a sarudat. S úgy tett. Aztán így szólt hozzá: Kapd magadra a felső ruhádat és kövess engemet.
9Péter kiment és követte, de nem tudta, hogy amit az angyal tesz, valóság, hanem azt hitte, hogy látomása van.
10Az első és második őrség előtt elhaladván, a városba vivő vaskapu elé értek, amely magától kinyílt előttük és azon kimenvén s egy utcával tovább jutván, az angyal hirtelen eltávozott tőle.
11Erre Péter magára eszmélt s megszólalt: Most már bizton tudom, hogy az Úr küldte el az angyalát s ő szabadított meg Heródes kezéből s mindattól, amire a zsidó nép számított.
12E tudatban Máriának, a János, melléknevén Márk anyjának házához ballagott, ahol sokan voltak egybegyűlve s éppen imádkoztak.
13Mikor Péter bezörgetett a tornác ajtaján, odament egy Róde nevü szolgálólány hallgatódzni s
14amint ráismert Péter hangjára, örömében nemhogy ajtót nyitott volna, hanem befutott és jelentette, hogy Péter áll az ajtó előtt.
15Erre azok azt mondották néki: Bolond vagy! De ő erősködött, hogy biz úgy van. Azok ellenben azt mondták: az az ő angyala.
16Péter pedig mindegyre zörgetett. És mikor ajtót nyitottak, látták, hogy ő az és elálmélkodtak.
17Ekkor kezével intett, hogy hallgassanak, aztán elbeszélte, mimódon szabadította ki az Úr öt a börtönből. S hozzátette: Adjátok ezt tudtára Jakabnak és a testvéreknek. Azután eltávozott s útját más irányba vette.
18Virradatkor nem kis riadalom támadt a katonák között Péter dolga miatt.
19Heródes pedig, minekutána kerestette s nem találta meg öt, felelősségre vonván az őröket, rájuk parancsolt, hogy vigyék vesztőhelyre őket. Aztán Júdeából lement Cezáréába és ott tartózkodott Heródes halála.
20Heródes igen gyűlölte a tirusiakat és a szidóniakat. Azok tehát közös akarattal jelentkeztek nála és a király kamarását, Blásztust lekenyerezvén, békét kértek tőle, mert tartományukat a királyi tartományból élelmezték.
21Heródes, a kitűzött napon, királyi ruháját felöltve, a trónra ült s ünnepélyes beszédet intézett hozzájuk.
22A nép pedig felkiáltott: Isten s nem ember szava ez!
23De az Úr angyala menten lesújtott rá, amiért nem Istent dicsőítette és féregetten elpusztult.
24Az Isten igéje ellenben terjedten terjedt.
25Barnabás és Saul pedig megbízatásukban eljárván, visszatértek Jeruzsálemből, magukkal hozván Jánost, melléknevén Márkot is.