1De ez időtájban, a tanítványok számának megszaporodtával, a görögök panaszt emeltek a zsidók ellen, mert azok a mindennapi kiszolgálás alkalmával nem törődtek az ő özvegyasszonyaikkal.
2Azért a tizenkét apostol, egybegyűjtvén a tanítványok seregét, azt mondta: Nincs rendjén, hogy mi az Isten igéjét elhanyagolva, az asztalok körül szolgálunk.
3Szemeljetek ki hát magatok közül testvérek, hét jó hírű, Szent Lélekkel s bölcsességgel teljes férfiút és bízzuk azokra ezt a fontos tisztet
4Mi pedig a könyörgés és az igehirdetés dolgát végezzük.
5A javaslat köztetszést aratott. Kiválasztották Istvánt, a hittel és Szent Lélekkel teljes férfiút, továbbá Fülöpöt, Prokoruszt, Nikánort, Timont, Parménást és az antiókiai, zsidóhitre tért Nikolauszt
6s az apostolok elé állatva, imádkozás közben kézrátétellel felavatták őket.
7S terjedten terjedt az Isten igéje s nöttön nőtt a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt a papok közül is sokan hívők lettek.
8István pedig, tele lévén kegyelemmel és erővel, nagy csodákat s jeleket tett a nép között.
9Az úgynevezett libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, továbbá cilíciaiak és az ázsiaiak zsinagógájának egy néhány tagja azonban előállt és Istvánnal vitatkozni kezdett,
10de az ő bölcsességének s annak a léleknek, amely szavából kiáradt, nem tudtak ellentállani.
11Ekkor olyanokat bujtottak fel, akik azt mondták: Hallottuk, mikor ő Mózest s Istent káromolta.
12S fellázították a népet, a véneket s az írástudókat és rárontva, magukkal ragadták s a főtanács elé hurcolták.
13Sőt hamis tanúkat is állítottak, akik azt mondták: Ez az ember minduntalan káromolja a szent helyet s a törvényt.
14Hallottuk, mikor azt mondta, hogy a názáreti Jézus lerontja e helyet s megmásítja Mózes adta szertartásainkat.
15A tanács tagjai mindnyájan rámeresztették szemüket s angyal orcájához hasonlónak látták az orcáját.