1Egy bizonyos Anániás nevü férfiú, a feleségével, Zafirával egyetértve, szintén eladta birtokát,
2de ugyancsak felesége tudtával, félretett annak árából s csak egy részéi vitte s tette az apostolok lábához.
3Péter azonban azt mondta: Anániás! Miért adtad el magadat a Sátánnak? Miért csaltad meg a Szent Lelket s tetted félre a bírtok árának egy részét?
4Hiszen, ha megmarad, nem neked maradt volna meg; s ha eladtad, nem te rendelkeztél vele? Miért vetemedtél erre? Nem embert csaltál meg, - megcsaltad az Istent.
5- - -
6E szavaknak hallatára Anániás összeesett s meghalt. S mindazokat, akik ezt hallották, szörnyű félelem szállta meg. Az ifjak pedig felkelvén, betakarták, kivitték és eltemették.
7Aztán, körülbelül három óra múlva, mitsem tudva arról, ami történt, bejött a felesége is.
8Péter megkérdezte: Mondd: csakugyan ennyiért adtátok el a birtokot? Azt felelte: Igen, csak ennyiért.
9Erre Péter így szólt: Mi vitt rá titeket hogy megkísértsétek az Úr lelkét? Lásd, még ki sem hőit a lábuk nyoma azoknak, akik eltemették a férjedet s visznek tégedet is.
10S rögtön összeesett az ő lábánál és meghalt. A belépő ifjak már halva találták, kmtiék és eltemették férje mellé.
11S szörnyű félelem szállta meg az egész gyülekezetet, s mindazokat, akik ezt hallották.
12Az apostolok sok jelt s csodát tettek a nép között és mindnyájan egyetértve, a Salamon tornácában gyülekeztek össze.
13Mások nem is mertek közéjük vegyülni, hanem a nép magasztalta őket.
14Az Úrban hívő férfiak s nők sokasága pedig egyre növekedett,
15úgyannyira, hogy a betegeket az utcára hordták s ágyra, nyoszolyára rakták, hogy mikor Péter arra megy, legalább az árnyéka vetődjék valamelyikükre.
16Sőt a szomszéd városok népe is betódult Jeruzsálembe s elhozták magukkal a betegeket és a tisztátalan lelkektől meggyötörteket és azok mind meggyógyultak.
17De a főpap és a vele tartó szadduceus párt, haragra gerjedve,
18elfogatta s a községi börtönbe vetette az apostolokat.
19Az Úr angyala azonban éjszaka idején, megnyitotta a börtön ajtaját s kivezetvén őket, azt mondta:
20Menjetek és bátran hirdessétek a templomban a népnek ez élet minden igéjét.
21Ezt hallva, jó korán a templomba mentek és tanítottak. A főpap és kísérete eközben megjelenvén, egybehívták a tanácsot és Izrael fiainak összes véneit s elrendelték, hogy vezessék elő őket a börtönből.
22Az értükment szolgák azonban nem találták őket a börtönben: visszatértek tehát
23s jelentették: A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, de mikor kinyitottuk azt, senkit sem találtunk abban,
24E jelentés hallatára a templomőr s a főpapok meghökkentek a különös eset mivoltán.
25S épp e pillanatban állított be valaki hozzájuk e hírrel: A ti foglyaitok a templomban vannak s tanítják a népet.
26Erre a templomőr elment a szolgákkal és elhozta őket anélkül, hogy erőszakot alkalmazott volna, mert attól tartottak, hogy a nép megkövezi őket.
27Aztán elővezették és a tanács elé állították őket. A főpap pedig vallatóra fogva őket.
28Szigorúan meghagytuk - ezt mondta - tinéktek, hogy e névben ne merjetek tanítani és lám, Jeruzsálem visszhangzik tanításotoktól, sőt amaz ember véréért ránk hárítjátok a felelősséget.
29Erre Péter és az apostolok azt felelték: Inkább kell engedelmeskednünk az Istennek, mint az embereknek.
30A mi Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve, meggyilkoltatok.
31Igen, az Isten őt, mint fejedelmet s üdvözítőt, jobbjára emelte, hogy Izrael népének megtérést és bűnbocsánatot szerezzen.
32Mi vagyunk ez eseményeknek tanúi és a Szent Lélek, akit az Isten a néki engedelmeskedő hívekkel közlött.
33Ennek hallatára azok a fogukat csikorgatva elhatározták, hogy megölik őket.
34De ekkor a tanácsgyűlés egyik farizeus tagja, névszerint Gámáliel, akit a nép, mint törvénytudót, igen nagyra becsült, felállt és egy kis időre kivezetetvén az apostolokat,
35így szólott hozzájuk: Izrael fiai! Gondoljátok meg jól, mit tesztek ez emberekkel.
36Csak a minapában kelt fel Theudás, aki azt mondta, hogy ő az a várva-várt s mintegy négyszáz főnyi sereg csatlakozott hozzá - s megölték, a híveit pedig szétszórták s megsemmisítették.
37Majd a népösszeíráskor felkelt a galileai Júdás, a népámító s ő is elveszett, a híveit pedig szétszórták.
38Azért én most is csak azt mondom néktek: hagyjatok békét ez embereknek s bocsássátok el útjukra, mert ha ez a megindult mozgalom emberektől ered, úgyis dugába dől,
39ha ellenben Isten a szerzője, akkor ti azt nem tudjátok meghiúsítani, hacsak birokra nem keltek Istennel.
40Ebbe aztán bele is nyugodtak. Behívatták az apostolokat és megkorbácsoltatván őket, rájuk parancsoltak, hogy a Jézus nevét szájukra ne vegyék s ezzel elbocsátották őket.
41A tanács színe elől örömmel távoztak, mivel méltóknak találtattak a Jézus nevéért a meggyalázásra
42s nem szűntek meg a templomban s házról-házra, nap-nap után tanítani s hirdetni a Krisztus Jézust,