1De míg ők a néphez szóltak, odamentek hozzájuk a papok, a templomőr s a szadduceusok
2és amiatt való bosszúságukban, hogy a népet tanítják és Jézusban a halálból való feltámadást hirdetik,
3elfogták s bebörtönözték őket másnapig, mert már este volt.
4Hanem azért az igének hallgatói közül sokan hittek s a férfiak száma mintegy ötezerre szaporodott.
5Másnap aztán egybegyűltek az ő vezéreik, a vének és a Jeruzsálemben lévő írástudók,
6úgyszintén Annás, a főpap, továbbá Kajafás, János és Sándor, szóval az egész főpapi nemzetség.
7S középre állítva megkérdezték őket: Micsoda hatalom avagy név által cselekedtétek ezt?
8Erre Péter, tele Szent Lélekkel, így válaszolt nékik: Népünk vezérei, Izrael vénei!
9Ha mi most egy beteg emberen véghezvitt jócselekedetünkért hallgattatunk ki s arra kell felelnünk, hogy az mimódon gyógyult meg,
10vegyétek tudomásul Izrael egész népével együtt mindnyájan, hogy ez, az ő egészségének örvendve, ama názáreti Jézus Krisztus neve által áll előttetek, akit ti megfeszíttettetek, de akit az Isten feltámasztott a halálból.
11Ő az akit ti építők megvetettetek, aki szegletkő lelt,
12s nincs senki másban üdvösség, mert nem is adatott más név az ég alatt az emberek között, mely által üdvözülhetnénk,
13Mikor azok Péter s János eme bátor fellépését látták s meggyőződtek arról, hogy írástudatlan s avatatlan emberekkel van dolguk, csodálkoztak és rájuk ismertek, hogy Jézus hívei,
14de a mellettük álló gyógyult embert látva, nem tudtak egy szót sem szólni ellenük.
15Kiküldték hát őket a gyűlésből s maguk között tanakodtak:
16Mit tegyünk ez emberekkel? Azt, hogy nyilvánvaló csodát tettek, egész Jeruzsálem tudja s mi sem tagadhatjuk.
17De hogy a dolognak híre tovább ne terjedjen a nép között, szigorúan parancsoljunk rájuk, hogy e nevet többé senki emberfia előtt ne merjék említeni.
18S behívatván őket, rájuk parancsoltak, hogy a Jézus nevében egy szót se szóljanak, ne is tanítsanak.
19Péter és János azonban azt felették nékik: ítéljétek meg ti magatok, helyes dolog-e ha Isten előtt állva, inkább néktek engedelmeskedünk, mint az Istennek?
20Lehetetlen nem hirdetnünk, amit láttunk és hallottunk.
21Erre azok, nem találván módot megbüntetésükre, megfenyegették s a nép hangulatával számolva, elbocsátották őket, mert mindenki dicsőítette az Istent a megtörtént dolgokért,
22lévén azaz ember, akin a gyógyítás csodája történt, több negyvenévesnél.
23A szabadonbocsátottak visszatértek övéikhez és tudtukra adták a főpapok és vének határozatát.
24S mikor azok ezt hallották, egy szívvel lélekkel felfohászkodtak Istenhez, mondván: Urunk! Mennynek, földnek, tengernek és mindeneknek teremtő Istene!
25Te, ki Dávidnak, a te szolgádnak ajakával mondottad: Miért dühöngenek a pogányok S miért törik fejüket a népek hívságos dolgokon?
26Felkeltenek a föld királyai És a fejedelmek egybegyülekeztek Az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
27Bizony egybegyűltek szent Fiad a Jézus ellen, akit te felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével,
28hogy a te akaratodnak és tanácsodnak eleve elrendelt dolgát végrehajtsák.
29Most hát, Urunk, te lásd fenyegetésüket; szolgáidnak pedig add, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet.
30Nyújtsd ki karod: gyógyíts, tégy jelt, csodát, szent Fiad, a Jézus neve által.
31Könyörgésükre megrendült gyülekező helyük és mindnyájan tele lettek Szent Lélekkel és hirdették teljes bátorsággal az Isten igéjét.
32A hívők közönségének pedig szíve, lelke egy volt és nem akadt köztük, aki a vagyonát magáénak mondta volna. Mindenük közös volt.
33És az apostolok nagy, hatalmas bizonyságot tettek az Úr Jézus feltámadásáról s a kegyelem teljessége szállt mindenikükre.
34Nem volt kőztük egy szűkölködő sem. Akinek földje vagy háza volt, eladta s
35az árát elhozva, letette az apostolok lábához. Mindenkinek annyit adtak, amennyire éppen szüksége volt.
36Így járt el az a József is, akit az apostolok Barnabásnak, magyarul Vigaszfinak hittak és aki lévita, származása szerint ciprusi volt,
37eladta mezei birtokát s az árát elhozva, letette az apostolok lábához.