Acts 4
1 De míg ők a néphez szóltak, odamentek hozzájuk a papok, a templomőr s a szadduceusok
2 és amiatt való bosszúságukban, hogy a népet tanítják és Jézusban a halálból való feltámadást hirdetik,
3 elfogták s bebörtönözték őket másnapig, mert már este volt.
4 Hanem azért az igének hallgatói közül sokan hittek s a férfiak száma mintegy ötezerre szaporodott.
5 Másnap aztán egybegyűltek az ő vezéreik, a vének és a Jeruzsálemben lévő írástudók,
6 úgyszintén Annás, a főpap, továbbá Kajafás, János és Sándor, szóval az egész főpapi nemzetség.
7 S középre állítva megkérdezték őket: Micsoda hatalom avagy név által cselekedtétek ezt?
8 Erre Péter, tele Szent Lélekkel, így válaszolt nékik: Népünk vezérei, Izrael vénei!
9 Ha mi most egy beteg emberen véghezvitt jócselekedetünkért hallgattatunk ki s arra kell felelnünk, hogy az mimódon gyógyult meg,
10 vegyétek tudomásul Izrael egész népével együtt mindnyájan, hogy ez, az ő egészségének örvendve, ama názáreti Jézus Krisztus neve által áll előttetek, akit ti megfeszíttettetek, de akit az Isten feltámasztott a halálból.
11 Ő az akit ti építők megvetettetek, aki szegletkő lelt,
12 s nincs senki másban üdvösség, mert nem is adatott más név az ég alatt az emberek között, mely által üdvözülhetnénk,
13 Mikor azok Péter s János eme bátor fellépését látták s meggyőződtek arról, hogy írástudatlan s avatatlan emberekkel van dolguk, csodálkoztak és rájuk ismertek, hogy Jézus hívei,
14 de a mellettük álló gyógyult embert látva, nem tudtak egy szót sem szólni ellenük.
15 Kiküldték hát őket a gyűlésből s maguk között tanakodtak:
16 Mit tegyünk ez emberekkel? Azt, hogy nyilvánvaló csodát tettek, egész Jeruzsálem tudja s mi sem tagadhatjuk.
17 De hogy a dolognak híre tovább ne terjedjen a nép között, szigorúan parancsoljunk rájuk, hogy e nevet többé senki emberfia előtt ne merjék említeni.
18 S behívatván őket, rájuk parancsoltak, hogy a Jézus nevében egy szót se szóljanak, ne is tanítsanak.
19 Péter és János azonban azt felették nékik: ítéljétek meg ti magatok, helyes dolog-e ha Isten előtt állva, inkább néktek engedelmeskedünk, mint az Istennek?
20 Lehetetlen nem hirdetnünk, amit láttunk és hallottunk.
21 Erre azok, nem találván módot megbüntetésükre, megfenyegették s a nép hangulatával számolva, elbocsátották őket, mert mindenki dicsőítette az Istent a megtörtént dolgokért,
22 lévén azaz ember, akin a gyógyítás csodája történt, több negyvenévesnél.
23 A szabadonbocsátottak visszatértek övéikhez és tudtukra adták a főpapok és vének határozatát.
24 S mikor azok ezt hallották, egy szívvel lélekkel felfohászkodtak Istenhez, mondván: Urunk! Mennynek, földnek, tengernek és mindeneknek teremtő Istene!
25 Te, ki Dávidnak, a te szolgádnak ajakával mondottad: Miért dühöngenek a pogányok S miért törik fejüket a népek hívságos dolgokon?
26 Felkeltenek a föld királyai És a fejedelmek egybegyülekeztek Az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
27 Bizony egybegyűltek szent Fiad a Jézus ellen, akit te felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével,
28 hogy a te akaratodnak és tanácsodnak eleve elrendelt dolgát végrehajtsák.
29 Most hát, Urunk, te lásd fenyegetésüket; szolgáidnak pedig add, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet.
30 Nyújtsd ki karod: gyógyíts, tégy jelt, csodát, szent Fiad, a Jézus neve által.
31 Könyörgésükre megrendült gyülekező helyük és mindnyájan tele lettek Szent Lélekkel és hirdették teljes bátorsággal az Isten igéjét.
32 A hívők közönségének pedig szíve, lelke egy volt és nem akadt köztük, aki a vagyonát magáénak mondta volna. Mindenük közös volt.
33 És az apostolok nagy, hatalmas bizonyságot tettek az Úr Jézus feltámadásáról s a kegyelem teljessége szállt mindenikükre.
34 Nem volt kőztük egy szűkölködő sem. Akinek földje vagy háza volt, eladta s
35 az árát elhozva, letette az apostolok lábához. Mindenkinek annyit adtak, amennyire éppen szüksége volt.
36 Így járt el az a József is, akit az apostolok Barnabásnak, magyarul Vigaszfinak hittak és aki lévita, származása szerint ciprusi volt,
37 eladta mezei birtokát s az árát elhozva, letette az apostolok lábához.