1Pál, szemét a főtanácsra vetve, megszólalt: Testvérek! Én e mai napig lelkiismeretes hűséggel végeztem Isten iránt való kötelességemet.
2Erre Anániás főpap odaszólt a mellette állóknak: Üssétek szájon!
3De Pál visszavágott: Megver az Isten tégedet te fehérre mázolt fal. Te ülsz törvényt én felettem s te adod ki a parancsot, hogy a törvény ellenére megüssenek engem?
4A mellette állók azonban rászóltak: Az Isten főpapját szidod?
5Pál azt válaszolta: Nem tudtam testvérek, hogy ö főpap. Mert meg van írva: Ne átkozd néped vezérét.
6Mikor pedig Pál megtudta, hogy az egyik részük szadduceus, a másik meg farizeuspárti, így kiáltott fel a főtanácsban: Testvérek! Én farizeus s farizeusoknak a fia vagyok. Engemet a holtak reménysége, a feltámadás miatt vádolnak.
7S ezt jóformán még ki sem mondotta, már ki is tört a pártviszály a farizeusok és a szadduceusok között s a közönség meghasonlott.
8A szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok ellenben ezt is, azt is vallják.
9S lett nagy kavarodás. Előállottak egyesek a farizeus-párti írástudók közül s heves vitát kezdve, kijelentették, hogy: Ez az ember mi szerintünk tisztára ártatlan. Nincs kizárva, hogy lélek vagy angyal szólt hozzá.
10Hogy aztán e felett jó soká vitáztak, az ezredes attól tartva, hogy Pált szétszaggatják, kiadta a parancsot, hogy jöjjenek le a katonák, ragadják ki őt közülük s vigyék fel a várba.
11A következő éjjel azonban az Úr megjelent néki s azt mondta: Bátorság Pál! Amint bizonyságot tettél mellettem Jeruzsálemben, úgy kell bizonyságot tenned Rómában is.
12De reggelre kelve a zsidók közül néhányan összeesküvést szervezve, átok alatt megfogadták, hogy nem esznek s nem isznak addig, míg Pált meg nem ölik.
13Az összeesküvők negyvennél is többen voltak.
14S elmentek a főpapokhoz és vénekhez s azt mondták: Átok alatt megfogadtuk, hogy egy falat nem sok, de annyit sem veszünk a szánkba, míg Pált meg nem öljük.
15Most tehát a főtanáccsal egyetértve, adjátok tudtára az ezredesnek, hogy holnap vezettesse őt elétek azon ürügy alatt, mintha meg akarnátok vizsgálni alaposabban a dolgát. Mi pedig majd résen állunk s útközben megöljük.
16De a Pál húgának fia értesült a cselszövésről, fogta tehát magát s bemenvén a várba, közölte Pállal a dolgot.
17Erre Pál magához kérette az egyik századost s azt mondta: Vezesd ezt az ifjút az ezredes elé, mert valamit akar néki jelenteni.
18Az magával vitte s az ezredes elé vezetve, azt mondta: A fogoly Pál magához hivatott s arra kért, hogy ezt az ifjút vezessem tehozzád, mert valamit akar mondani néked.
19Az ezredes kézenfogva, félrevonta és négyszemközt megkérdezte őt: Mit akarsz mondani nékem?
20Az így felett: A zsidók összebeszéltek, hogy megkérnek téged vezettesd le Pált holnap a tanács elé azon ürügy alatt, mintha meg akarnák alaposabban vizsgálni a dolgát.
21De te ne higyj nékik, mert közülük negyvennél többen leselkednek reá s átok alatt megfogadták, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg őt meg nem ölik. Már fel is készültek s várják válaszodat.
22Erre az ezrede az ifjút elbocsátotta, ráparancsolván, hogy meg ne mondja senkinek, hogy ezt néki tudtul adta.
23S behívatván két századost, azt mondotta nékik: Szereljetek fel kétszáz katonát, hetven lovast s kétszáz dárdást, hogy éjjel három órakor elindulhassanak Cezáreába.
24Gondoskodjatok hátasállatról is, hogy Pált arra felültetve, baj nélkül vigyék el Félix helytartóhoz.
25Aztán levelet írt. Tartalma ez volt:
26Klaudius Liziás üdvözli Félixet, a nemes helytartót.
27Ezt az embert a zsidók megfogták s majdnem agyonverték, mikor közbelépve, csapatommal kiszabadítottam,
28mivel megtudtam, hogy római polgár, s hogy megtudjam azt is, miért vádolják öt, tanácsuk elé vitettem.
29Úgy találtam, hogy az Ö törvényük vitás kérdései miatt vádolják, de olyan bűne nincsen, ami miatt halált, avagy börtönt érdemelne.
30Minthogy pedig azt is jelentették nékem, hogy a zsidók cselt szőttek ellene, nyomban hozzád küldtem s meghagytam a vádlóknak is, adják elő panaszukat néked. Jó egészséget.
31A katonák tehát, a kiadott parancs szerint, magukhoz vették Pált s az éj beálltával elvitték Antipatriszba.
32De másnap a lovasokat tovább küldték vele és ők visszatértek a várba.
33Azok pedig, mihelyt Cezáreába érkeztek, átadták a levelet a helytartónak s Pált is elé állították.
34A helytartó elolvasván a levelet, megkérdezte tőle, melyik tartományból való s megértvén, hogy ciliciai,
35azt mondta: Majd kihallgatlak, ha vádlóid is megérkeznek. S megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.