1Öt nap múlva megérkezett Anániás főpap a vénekkel s bizonyos Tertullus nevű ügyvéddel együtt s panaszt emeltek a helytartónál Pál ellen.
2S mikor behívták őt, Tertullus előállt a váddal, ezt mondván:
3Hogy a béke áldásait élvezzük s hogy a nép javára hasznos intézkedések történtek gondosságodból, ezt mi nemes Félix, mindenképpen és mindenütt végtelen hálával valljuk.
4De hogy ne legyek soká terhedre, kérlek, hallgasd meg kegyesen rövid beszédünket.
5Ezt az embert veszett híréről ismerjük. Felbujtotta a világ minden zsidaját, élire állt a nazarénusok pártjának,
6sőt a templomot is meg akarta fertőztetni, azért el is fogtuk s éppen ítélkezni akartunk felette a magunk törvényei szerint,
7mikor közbelépett Liziás ezredes s karhatalmat alkalmazva, kiragadta a kezünkből
8és megparancsolta, hogy vádlói hozzád forduljanak. Hallgasd ki őt, - tőle eme vádjaink dolgában teljes tájékozást nyerhetsz.
9Szavát helybenhagyták a zsidók is, rámondván, hogy úgy van.
10Pál, amint a helytartó szólásra hívta fel, így válaszolt: Jól tudván, hogy te már évek hosszú sora óta vagy e nép bírája, bizodalmas szívvel adom elő védekezésemet.
11Módodban áll kinyomozni, hogy nem több mint tizenkét nap előtt mentem fel Jeruzsálembe imádkozni.
12És sem a templomban nem láttak vitatkozás vagy népbujtás közben, sem pedig a zsinagógákban, avagy a városban.
13De nem is tudják azt rám bizonyítani, amivel most vádolnak engemet.
14Azt azonban nyíltan megvallom előtted, hogy ama tanítást követve, amit ők párttanításnak mondanak, úgy szolgálom az én atyáim Istenét, mint aki hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.
15S Istenbe vetett reményem, amit ők maguk is várnak: a holtaknak, úgy az igazaknak, mint a gonoszaknak jövendő feltámadása.
16Éppen ezért legfőbb törekvésem, hogy Isten es ember előtt tiszta lelkiismerettel állhassak mindenkor.
17Évek jöttek, mentek, mikor a népemnek gyűjtött könyöradománnyal s áldozattal megrakodva, hazatértem.
18Ebben járva, épp mikor szép csendben és rendben megtisztítottam magam a templomban, néhány ázsiai zsidó észrevett engemet.
19Nékik kellett volna eléd járulniok, s ha valami kifogásuk van ellenem, vádat emelniök.
20Vagy mondják meg maguk ez emberek, mi gaztettet sütöttek rám, mikor a tanács előtt állottam.
21Vagy az volt tán, az az egy szó, amit köztük állva hangoztattam: Ti ma én felettem a holtak feltámadása dolgában mondtok ítéletet.
22Ennek hallatára Félix elnapolta a tárgyalást, minthogy e tanítást igen jól ismerte s azt mondta: Majd ha Liziás ezredes megjön, tüzetesen megvizsgálom ügyeteket.
23A századosnak pedig megparancsolta, hogy őrizzék őt, de könnyű fogságban s ne tiltsák meg övéi közül senkinek, hogy szolgálatára legyenek vagy meglátogassák.
24Pár nap múlva pedig Félix eljött a feleségével, a zsidó származású Druzillával és berendelvén Pált, meghallgatta őt a Krisztusba vetett hit dolgában.
25De mikor az igazságról, az önmegtartóztatásról és a jövő életről kezdett beszélni, Félix ijedtében a szavába vágott: Most elmehetsz! Majd alkalomadtán újra hívatlak.
26E mellett azonban azt is remélte, hogy Pál megpénzeli majd őt szabadulása fejében. Éppen ezért többször is hívatta s el-elbeszélgetett vele.
27Hanem két év múlva Félix utóda Porcius Festus lett, Félix pedig azzal akart kedveskedni a zsidóknak,- hogy Pált a fogságban hagyta.