Acts 24
1 Öt nap múlva megérkezett Anániás főpap a vénekkel s bizonyos Tertullus nevű ügyvéddel együtt s panaszt emeltek a helytartónál Pál ellen.
2 S mikor behívták őt, Tertullus előállt a váddal, ezt mondván:
3 Hogy a béke áldásait élvezzük s hogy a nép javára hasznos intézkedések történtek gondosságodból, ezt mi nemes Félix, mindenképpen és mindenütt végtelen hálával valljuk.
4 De hogy ne legyek soká terhedre, kérlek, hallgasd meg kegyesen rövid beszédünket.
5 Ezt az embert veszett híréről ismerjük. Felbujtotta a világ minden zsidaját, élire állt a nazarénusok pártjának,
6 sőt a templomot is meg akarta fertőztetni, azért el is fogtuk s éppen ítélkezni akartunk felette a magunk törvényei szerint,
7 mikor közbelépett Liziás ezredes s karhatalmat alkalmazva, kiragadta a kezünkből
8 és megparancsolta, hogy vádlói hozzád forduljanak. Hallgasd ki őt, - tőle eme vádjaink dolgában teljes tájékozást nyerhetsz.
9 Szavát helybenhagyták a zsidók is, rámondván, hogy úgy van.
10 Pál, amint a helytartó szólásra hívta fel, így válaszolt: Jól tudván, hogy te már évek hosszú sora óta vagy e nép bírája, bizodalmas szívvel adom elő védekezésemet.
11 Módodban áll kinyomozni, hogy nem több mint tizenkét nap előtt mentem fel Jeruzsálembe imádkozni.
12 És sem a templomban nem láttak vitatkozás vagy népbujtás közben, sem pedig a zsinagógákban, avagy a városban.
13 De nem is tudják azt rám bizonyítani, amivel most vádolnak engemet.
14 Azt azonban nyíltan megvallom előtted, hogy ama tanítást követve, amit ők párttanításnak mondanak, úgy szolgálom az én atyáim Istenét, mint aki hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.
15 S Istenbe vetett reményem, amit ők maguk is várnak: a holtaknak, úgy az igazaknak, mint a gonoszaknak jövendő feltámadása.
16 Éppen ezért legfőbb törekvésem, hogy Isten es ember előtt tiszta lelkiismerettel állhassak mindenkor.
17 Évek jöttek, mentek, mikor a népemnek gyűjtött könyöradománnyal s áldozattal megrakodva, hazatértem.
18 Ebben járva, épp mikor szép csendben és rendben megtisztítottam magam a templomban, néhány ázsiai zsidó észrevett engemet.
19 Nékik kellett volna eléd járulniok, s ha valami kifogásuk van ellenem, vádat emelniök.
20 Vagy mondják meg maguk ez emberek, mi gaztettet sütöttek rám, mikor a tanács előtt állottam.
21 Vagy az volt tán, az az egy szó, amit köztük állva hangoztattam: Ti ma én felettem a holtak feltámadása dolgában mondtok ítéletet.
22 Ennek hallatára Félix elnapolta a tárgyalást, minthogy e tanítást igen jól ismerte s azt mondta: Majd ha Liziás ezredes megjön, tüzetesen megvizsgálom ügyeteket.
23 A századosnak pedig megparancsolta, hogy őrizzék őt, de könnyű fogságban s ne tiltsák meg övéi közül senkinek, hogy szolgálatára legyenek vagy meglátogassák.
24 Pár nap múlva pedig Félix eljött a feleségével, a zsidó származású Druzillával és berendelvén Pált, meghallgatta őt a Krisztusba vetett hit dolgában.
25 De mikor az igazságról, az önmegtartóztatásról és a jövő életről kezdett beszélni, Félix ijedtében a szavába vágott: Most elmehetsz! Majd alkalomadtán újra hívatlak.
26 E mellett azonban azt is remélte, hogy Pál megpénzeli majd őt szabadulása fejében. Éppen ezért többször is hívatta s el-elbeszélgetett vele.
27 Hanem két év múlva Félix utóda Porcius Festus lett, Félix pedig azzal akart kedveskedni a zsidóknak,- hogy Pált a fogságban hagyta.