Acts 25
1 Festus, amint átvette a tartomány kormányát, három nap múlva Cezáreaból Jeruzsálembe ment.
2 A főpapok és zsidó főurak panaszt emeltek előtte Pál ellen s
3 kedvezményképp vele szemben arra kérték, hogy hozassa fel öt Jeruzsálembe, mert titokban azt tervezték, hogy útközben megölik.
4 Ámde Festus értésükre adta, hogy Pált Cezáreában őrizteti, maga pedig hamarosan elutazik.
5 Akiknek hát - úgymond - közületek módjában áll, jöjjenek le velem s ha bűnös az a férfiú, emeljenek vádat ellene.
6 Aztán legfeljebb nyolc vagy tíz napot töltvén el közöttük, visszament Cezáreába s másnap már törvényt ült és Pált elővezettette.
7 Beléptekor a Jeruzsálemből jött zsidók körülállták s sok és súlyos vádat emeltek ellene, de azokat nem tudták bebizonyítani,
8 mert így védte magát Pál: Én - úgymond - sem a zsidóknak törvénye s temploma, sem a császár ellen nem vétettem semmit.
9 Ámde Festus a zsidóknak kedvét akarván keresni, azt kérdezte Páltól: Akarsz-e felmenni Jeruzsálembe, hogy, ott ítéljek ez ügyben?
10 Pál azt válaszolta: Én a császár törvényszéke előtt állok, itt kell felettem ítélni, hisz, amint te magad is jól tudod, a zsidóknak semmit sem vétettem.
11 Ha vétettem, vagy valami halálra méltó dolgot cselekedtem, a halált nem félem; de ezek csak légből kapott vádakkal illetnek, nincs joga senkinek kedveskedésből kezükbe adni engemet. Fellebbezek a császárhoz.
12 Erre Festus a tanáccsal meghányva vetve a dolgot, így válaszolt: A császárhoz fellebbeztél, a császár elé fogsz menni.
13 Pár nap múlva Agrippa király és Berenike jöttek le Cezáreába Festus üdvözlésére.
14 S mikor már több napot töltöttek el ottan, Festus jelentést tett a királynak Pál ügyéről, mondván: Félix egy foglyot hagyott itt,
15 akit Jeruzsálemben jártamkor a zsidóknak főpapjai és vénei feljelentettek, követelvén elítéltetését,
16 Erre azt feleltem nékik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárki felett is pálcát törni, amíg a vádlottat vádlóival nem szembesítették s alkalmat nem adtak néki a vád ellen való védekezésre.
17 Itt gyűltek hát össze s én haladék nélkül, mindjárt másnap törvényt ültem, azt az embert elővezettettem.
18 De mikor a vádlók előálltak, olyan vádat, amilyenre én gondoltam, egyet sem emeltek ellene.
19 Csak az ő babonás vallásuk egy s más vitás dolgaival és bizonyos megholt Jézussal hozakodtak elő, akiről Pál azt állította, hogy él.
20 Én hát, e vitában eligazodni nem tudván, megkérdeztem tőle: akar-e felmenni Jeruzsálembe és ott hallgatni meg az ítéletet ez ügyben.
21 Minthogy azonban Pál fellebbezett, hogy tartsuk fogva őt a császári felség döntéséig, elrendeltem, hogy tartsák fogva öt, amíg elküldhetem a császárhoz.
22 Erre Agrippa ezt mondta Festusnak: Ezt az embert magam is szeretném hallani. Holnap - mondotta ő - meghallhatod.
23 Mikor aztán másnap Agrippa és Berenike nagy pompával megjelentek s bevonultak a tárgyaló terembe az ezredesnek, meg a város előkelő polgárainak kíséretében, - Festus parancsára elővezették Pált.
24 Ekkor Festus így szólt: Agrippa király és ti velünk együtt jelenlévő összes férfiak! Nézzétek! Ez az ember az, aki miatt az egész zsidó nép úgy Jeruzsálemben, mint itt is ostromol engemet és azt kiabálja, hogy nem szabad őnéki tovább élnie.
25 Én ugyan már meggyőződtem arról, hogy nem követett el halálra méltó bűnt, de mivel ő a császárhoz fellebbezett, elhatároztam, hogy odaküldöm.
26 De én nem tudok ő róla a felséges Úrnak biztos dolgot írni. Azért vezettettem őt elétek, kiváltképpen te eléd Agrippa király, hogy a kihallgatás után tudjak majd mit írni.
27 Mert az mégis furcsa dolog volna, ha a foglyot elküldenők, az ellene szóló vádakat azonban elő nem sorolnók.