Acts 22
1 Testvérek és atyák! Hallgassátok meg az én védőbeszédemet.
2 A héber szó hallatára még nyugodtabban hallgatták, s beszédét folytatta.
3 Zsidó vagyok. A ciliciai Tarszuszban születtem, de ebben a városban nevekedtem fel. Gamálielnek lábánál, az ősi törvény szigora szerint oktattak és mint ti ma mindannyian, én is Isten buzgó híve voltam.
4 Sőt az új tudományt halálig üldöztem s megkötözve férfit és asszonyt egyaránt börtönbe vetettem.
5 Bizonyságom a főpap is s az egész presbitérium is. Tőlük a testvéreknek szóló levelet is kaptam s úgy indultam Damaszkuszba, hogy az ottlévőket szintén megkötözve, elhozzam Jeruzsálembe bűnhődni.
6 De úgy esett, hogy útközben, közel Damaszkuszhoz, dél tájban hirtelen égi világosság sugárözöne vett körül
7 s lerogyva a földre, ezt a szózatot hallottam: Saul! Saul! Miért üldözsz engem?
8 Én meg azt kérdeztem: Uram! Ki vagy? Ő viszont így felelt: Én, akit te üldözsz, a názáreti Jézus vagyok.
9 A társaim látták ugyan a világosságot s megijedtek, de annak a hangját, aki velem beszélt, nem hallották.
10 Erre megszólaltam: Vajh, mit tegyek Uram? Az Úr pedig azt mondotta nékem: Kelj fel és menj Damaszkuszba, ott megmondják néked, mit kell cselekedned.
11 De mert ama világosság dicsősége vakká tett, a társaim kézenfogva vezettek be Damaszkuszba.
12 Ott bizonyos, törvény szerint kegyes férfiú, akiről az összes odavaló zsidók csak jót tudtak mondani, név szerint Ananiás felkeresett
13 s elém állva így szólt énhozzám: Saul testvérem! Nézz rám. És én abban a szempillantásban ránéztem.
14 Ő pedig azt mondta: Atyáink Istene kiválasztott tégedet, hogy megismerd akaratát és meglásd amaz Igazat s meghalld ajkának szózatát.
15 Mert te tanúja lész minden ember előtt a látott s hallott dolgoknak.
16 Mit tétovázol hát? Kelj fel, avattasd be magad s segítségül híva az Úr nevét, mosd le bűneidet.
17 Majd, hogy újra visszatértem Jeruzsálembe s a templomban imádkoztam, lelki elragadtatásba esve,
18 láttam őt s ő azt mondotta nékem: Siess! Menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert itt hiába tész bizonyságot mellettem.
19 Erre azt feleltem: De hisz Uram! Ők jól tudják, hogy én hurcoltam börtönbe, én ütöttem-vertem a benned hívőket
20 s hogy mikor Istvánnak, a te mártírodnak vérét kiontották, magam is ott álltam, helyeseltem kivégzését, őriztem hóhérainak ruháját.
21 De ő azt mondotta nékem: Eredj! Én tégedet messze, a pogányokhoz küldelek.
22 Eddig még csak meghallgatták, de most teli torokkal azt kiálták: Pusztítsd el az ilyent a földnek színéről; nem szabad néki élnie.
23 De míg kiabáltak s köntösüket ledobálva, port hánytak a levegőbe,
24 az ezredes bevitette őt a várba és megparancsolta, hogy vallassák korbáccsal, hadd tudja meg, miért förmedtek úgy reá.
25 Hanem mikor szíjjal kikötötték, odaszólt Pál az ottálló századosnak: Szabad néktek egy római polgárt elítéletlenül megkorbácsolnotok?
26 Ezt hallva, a százados az ezredeshez ment s jelentést tett neki: Mit teszesz? Hiszen ez az ember római polgár!
27 Erre az ezredes odament hozzá és megkérdezte tőle: Mondd, igazán római polgár vagy? S ő azt felelte: Úgy van.
28 Az ezredes így válaszolt; Lásd, én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. Erre Pál azt mondta: Én pedig abban születtem.
29 Erre a vallatók nyomban félreálltak. S az ezredes szintén megijedt, mikor megtudta, hogy római polgár s hogy megkötöztette őt.
30 Másnap aztán, hogy megtudja a való igazságot a zsidók vádja dolgában, megszabadította kötelékeitől és a főpapokat s az egész tanácsot magához rendelvén, elővezettette Pált és eléjük állíttatta.