Acts 21
1 Válás után, hajóra száltunk s egyenes irányban haladva, eljutottunk Koszba, másnap meg Ródusba s onnét Patarába
2 S mikor egy Feniciába induló hajóra akadtunk, beszálltunk s elvitorláztunk.
3 Meglátva s balra elhagyva Ciprust, Szíriának vágtunk és Tiruszban kikötöttünk, mert a hajó ottan akart kirakodni.
4 Felkeresvén a tanítványokat, náluk maradtunk hét napig. De azok, a Szent Lélek sugallatára, kérten-kérték Pált, hogy ne menjen Jeruzsálembe.
5 De mihelyt napszámunk kitelt, utunkat tovább folytattuk. Mindannyian kikísértek asszonyostól, gyermekestől, a város széléig és a tenger partján térdre hullva imádkoztunk.
6 Majd egymástól elbúcsúzván, hajóra szállottunk, azok pedig hazatértek övéikhez.
7 Mi pedig a tengeri út végeztével, Tiruszból Ptolomaisba mentünk s köszöntvén a testvéreket, egy napig náluk maradtunk.
8 Másnap aztán útra kelvén, Cezareába érkeztünk s a hét diákon közül való Fülöp evangélistának házába betérve, o nála maradtunk.
9 Ennek négy hajadon prófétalánya volt.
10 Az itt töltött pár nap alatt jött oda egy Agabus nevű júdeai próféta,
11 aki, mikor minket felkeresett, fogta a Pál övét és avval a maga lábát s kezét megkötözvén, igy szólt: A Szent Lélek ezt mondja: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben s átadják a pogányoknak.
12 Ezt hallva, kértük őt mi is, meg az odavalók is, ne menjen Jeruzsálembe.
13 De Pál azt felelte: Miért sírtok, miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én kész vagyok nemcsak a bilincset, hanem a halált is elszenvedni Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.
14 S minthogy nem hajtott szavunkra, megnyugodtunk mondván: Legyen meg az Úrnak akaratja.
15 Aztán hamarosan felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe.
16 Velünk tartott néhány cezáriai tanítvány is s ezek egy bizonyos ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz vezettek minket szállásra.
17 Jeruzsálembe érkezve, a testvérek örömmel fogadtak.
18 Másnapra kelve, Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. A vének is mindnyájan ott voltak.
19 Üdvözlésük után, apróra elmondta nékik, mi mindent vitt véghez Isten a pogányok közt az ö munkássága által.
20 S azok, ennek hallatára, dicsőítették az Urat és azt mondták néki: Látod édes testvér, a zsidó hívőknek se szeri, se száma és azok mindnyájan buzognak a törvény mellett.
21 Rólad pedig azt hallották, hogy te a pogányok közt élő zsidókat a Mózestől való elpártolásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül a gyermekeiket s ne ragaszkodjanak az ősi szokásokhoz.
22 Nos, mi igaz ebből? A nép mindenesetre összejön, mert meghallják, hogy itt vagy.
23 Kövesd tehát tanácsunkat. Van náluk négy fogadalmas férfi.
24 Vedd magadhoz őket. Tisztítsd meg magadat ővelük együtt s fizess meg helyettük, hogy lenyírassák hajukat. Akkor majd mindenki belátja, hogy egy szó sem
25 igaz a rólad keringő hírből, sőt, hogy te magad ís megtartod a törvényt.A hívő pogányokra vonatkozólag pedig mi már kiadtuk írásban a végzést, hogy tartózkodniok kell a bálványáldozattól, a vér és a fojtott állat evésétől s a paráznaságtól.
26 Ekkor Pál magához vette ama férfiakat s másnap velük együtt megtisztítva magát, bement a templomba és bejelentette, hogy a tisztulás napjai betelnek, mihelyt bemutatják a váltságáldozatot mindenikükért.
27 De mikor a hét nap épp letelő félben volt, az ázsiai zsidók meglátván őt a templomban, felizgatták mind az egész népet
28 és őt megragadva, kiáltozták: Izraeliták! Segítség! Ez az, aki a nép, a törvény s e szent hely ellen tanít mindenkit mindenütt, sőt még görögöket is hozott a templomba és megfertőztette ezt a szent helyet.
29 Vele látták ugyanis már előbb az efezusi Trofimust a városban s erről gondolták, hogy Pál bevitte magával őt is a templomba.
30 S megmozdult az egész város, a nép összecsődült és megragadva Pált, kiharcolták a templomból, az ajtókat pedig azonnal bezárták.
31 Minthogy pedig megakarták ölni, jelentették a helyőrség ezredesének, hogy az egész Jeruzsálem fellázadt és az rögtön katonákat és századosokat vett maga mellé s lerohant közéjük.
32 Azok pedig az ezredes s a katonák láttára, felhagytak Pál ütlegelésével.
33 Az ezredes odaérve, elfogatta s kettős bilincsbe verette, majd megtudakolta, ki ő és mit vétett?
34 De egyik ezt, a másik azt kiabálta a tömegből. S mert a lárma miatt nem tudta kipuhatolni a való tényállást, elrendelte, hogy vigyék a várba őt.
35 De mikor a lépcsőhöz ért, a csőcselék erőszakoskodása miatt, a katonáknak kellett vinniük.
36 Mert a nép utána tódult és azt kiáltozta: Pusztítsd el!
37 Már épp be akarták vinni a várba, mikor Pál az ezredeshez fordulva, megszólalt: Szabad tőled valamit kérdezni? Az válaszolt: Tudsz görögül?
38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki Minapában fellázított s a pusztába vitt négyezer orgyilkost?
39 Erre Pál azt mondta: Én tarszuzi zsidó vagyok, Cilicia híres városának a polgára. Engedd meg, kérlek, énnékem, hadd szóljak a néphez,
40 S mikor megengedte, Pál a lépcsőn állva, kezével intett a népnek. S amint teljes csend lett, héber nyelven így szólott hozzájuk: