1Válás után, hajóra száltunk s egyenes irányban haladva, eljutottunk Koszba, másnap meg Ródusba s onnét Patarába
2S mikor egy Feniciába induló hajóra akadtunk, beszálltunk s elvitorláztunk.
3Meglátva s balra elhagyva Ciprust, Szíriának vágtunk és Tiruszban kikötöttünk, mert a hajó ottan akart kirakodni.
4Felkeresvén a tanítványokat, náluk maradtunk hét napig. De azok, a Szent Lélek sugallatára, kérten-kérték Pált, hogy ne menjen Jeruzsálembe.
5De mihelyt napszámunk kitelt, utunkat tovább folytattuk. Mindannyian kikísértek asszonyostól, gyermekestől, a város széléig és a tenger partján térdre hullva imádkoztunk.
6Majd egymástól elbúcsúzván, hajóra szállottunk, azok pedig hazatértek övéikhez.
7Mi pedig a tengeri út végeztével, Tiruszból Ptolomaisba mentünk s köszöntvén a testvéreket, egy napig náluk maradtunk.
8Másnap aztán útra kelvén, Cezareába érkeztünk s a hét diákon közül való Fülöp evangélistának házába betérve, o nála maradtunk.
9Ennek négy hajadon prófétalánya volt.
10Az itt töltött pár nap alatt jött oda egy Agabus nevű júdeai próféta,
11aki, mikor minket felkeresett, fogta a Pál övét és avval a maga lábát s kezét megkötözvén, igy szólt: A Szent Lélek ezt mondja: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben s átadják a pogányoknak.
12Ezt hallva, kértük őt mi is, meg az odavalók is, ne menjen Jeruzsálembe.
13De Pál azt felelte: Miért sírtok, miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én kész vagyok nemcsak a bilincset, hanem a halált is elszenvedni Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.
14S minthogy nem hajtott szavunkra, megnyugodtunk mondván: Legyen meg az Úrnak akaratja.
15Aztán hamarosan felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe.
16Velünk tartott néhány cezáriai tanítvány is s ezek egy bizonyos ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz vezettek minket szállásra.
17Jeruzsálembe érkezve, a testvérek örömmel fogadtak.
18Másnapra kelve, Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. A vének is mindnyájan ott voltak.
19Üdvözlésük után, apróra elmondta nékik, mi mindent vitt véghez Isten a pogányok közt az ö munkássága által.
20S azok, ennek hallatára, dicsőítették az Urat és azt mondták néki: Látod édes testvér, a zsidó hívőknek se szeri, se száma és azok mindnyájan buzognak a törvény mellett.
21Rólad pedig azt hallották, hogy te a pogányok közt élő zsidókat a Mózestől való elpártolásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül a gyermekeiket s ne ragaszkodjanak az ősi szokásokhoz.
22Nos, mi igaz ebből? A nép mindenesetre összejön, mert meghallják, hogy itt vagy.
23Kövesd tehát tanácsunkat. Van náluk négy fogadalmas férfi.
24Vedd magadhoz őket. Tisztítsd meg magadat ővelük együtt s fizess meg helyettük, hogy lenyírassák hajukat. Akkor majd mindenki belátja, hogy egy szó sem
25igaz a rólad keringő hírből, sőt, hogy te magad ís megtartod a törvényt.A hívő pogányokra vonatkozólag pedig mi már kiadtuk írásban a végzést, hogy tartózkodniok kell a bálványáldozattól, a vér és a fojtott állat evésétől s a paráznaságtól.
26Ekkor Pál magához vette ama férfiakat s másnap velük együtt megtisztítva magát, bement a templomba és bejelentette, hogy a tisztulás napjai betelnek, mihelyt bemutatják a váltságáldozatot mindenikükért.
27De mikor a hét nap épp letelő félben volt, az ázsiai zsidók meglátván őt a templomban, felizgatták mind az egész népet
28és őt megragadva, kiáltozták: Izraeliták! Segítség! Ez az, aki a nép, a törvény s e szent hely ellen tanít mindenkit mindenütt, sőt még görögöket is hozott a templomba és megfertőztette ezt a szent helyet.
29Vele látták ugyanis már előbb az efezusi Trofimust a városban s erről gondolták, hogy Pál bevitte magával őt is a templomba.
30S megmozdult az egész város, a nép összecsődült és megragadva Pált, kiharcolták a templomból, az ajtókat pedig azonnal bezárták.
31Minthogy pedig megakarták ölni, jelentették a helyőrség ezredesének, hogy az egész Jeruzsálem fellázadt és az rögtön katonákat és századosokat vett maga mellé s lerohant közéjük.
32Azok pedig az ezredes s a katonák láttára, felhagytak Pál ütlegelésével.
33Az ezredes odaérve, elfogatta s kettős bilincsbe verette, majd megtudakolta, ki ő és mit vétett?
34De egyik ezt, a másik azt kiabálta a tömegből. S mert a lárma miatt nem tudta kipuhatolni a való tényállást, elrendelte, hogy vigyék a várba őt.
35De mikor a lépcsőhöz ért, a csőcselék erőszakoskodása miatt, a katonáknak kellett vinniük.
36Mert a nép utána tódult és azt kiáltozta: Pusztítsd el!
37Már épp be akarták vinni a várba, mikor Pál az ezredeshez fordulva, megszólalt: Szabad tőled valamit kérdezni? Az válaszolt: Tudsz görögül?
38Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki Minapában fellázított s a pusztába vitt négyezer orgyilkost?
39Erre Pál azt mondta: Én tarszuzi zsidó vagyok, Cilicia híres városának a polgára. Engedd meg, kérlek, énnékem, hadd szóljak a néphez,
40S mikor megengedte, Pál a lépcsőn állva, kezével intett a népnek. S amint teljes csend lett, héber nyelven így szólott hozzájuk: