Acts 19
1 Míg Apollosz Korintusban tartózkodott, azalatt Pál a felső vidéket járta be s úgy került le Efezusba, ahol néhány tanítványra talált s megkérdezte tőlük: Vettetek-e, mint hívők Szent Lelket?
2 Azt felelték: Sőt nem is hallottuk, hogy Szent Lélek is van.
3 Ekkor azt kérdezte: Úgy hát mibe vagytok beavatva? Azt felelték: A János avatásába.
4 Erre Pál azt mondta: A János avatása a megtérés avatása volt, ő azt mondta a népnek, hogy higyjenek abban, aki utána jő, vagyis a Krisztus Jézusban.
5 Ezt hallva, beavattatták magukat az Úr Jézus nevébe.
6 És amint Pál fejükre tette a kezét, a Szent Lélek leszállt rájuk, nyelveken szóltak és prófétáltak.
7 Mindösszevéve tizenketten voltak.
8 Aztán bement a zsinagógába és bátran prédikált három hónapon át meggyőzően tárgyalván az Isten országa dolgait.
9 De mert egynéhányan megátalkodtak es hitetlenkedtek, mi több: ócsárolni kezdték tanítását a nép előtt, otthagyta őket és elszakítván tőlük a tanítványokat, nap-nap után bizonyos Tirannus iskolájában tanított.
10 Ez így ment két esztendeig, úgy, hogy az Ázsiában lakó zsidók és görögök mindnyájan hallották az Úr Jézus igéjét.
11 Sőt az Isten olyan rendkívüli csodákat is művelt Pál által, hogy leszedve róla a kendőket
12 s kötényeket, elvitték a betegekhez s a betegségük megszűnt, a rossz lélek pedig kitakarodott belőlük.
13 Erre némely kóbor, zsidó ördögűző szintén megpróbálta ráolvasni az Úr Jézus nevét az ördöngősökre ilyformán: A Pál hirdette Jézus nevében parancsoljuk néked!
14 Ezt tette a zsidó főpap, Szkéva hét fia is.
15 A rossz lélek azonban így felelt: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?
16 S az az ember, akibe a rossz lélek belebújt, nekik rontott, leteperte és erejét úgy megéreztette velük, hogy meztelen és véresen futottak ki ama házból.
17 Mikor ezt Efezus valamennyi zsidó és görög lakója megtudta, félelem szállta meg mindnyájat és dicsőítették az Úr Jézus nevét.
18 Sőt a hívők közül sokan eljöttek s megvallván, elmondták minden dolgukat.
19 Mi több: számos varázsló előhozta könyveit is s nyilvánosan megégette. A könyvek megbecsült értéke ötvenezer ezüst pénzre rúgott.
20 Így terjedt és erősödött az Úrnak igéje.
21 Ezután Pál elhatározta, hogy bejárván Macedóniát s Akáját, Jeruzsálembe megy, s azt mondta: Ha aztán ott elintéztem a dolgaimat, okvetlen megnézem Rómát is.
22 S elküldvén két munkatársát, Timóteuszt és Erasztust Macedóniába, egy ideig Ázsiában maradt.
23 Hanem ezidőtájt nem kis háborúság támadt az Úr tanítása miatt.
24 Egy Demeter nevű ötvös ugyanis, aki az Artemisz templomáról ezüst utánzatokat készített s nem csekély nyereséghez juttatta
25 a kézműveseket, egybegyűjtvén ezeket s a rokonszakmabeli munkásokat azt mondta: Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség a mi jólétünk alapja.
26 Látjátok, halljátok azt is, hogy ez a Pál mézes-mázos beszédével nem csupán Efezus, hanem majd egész Ázsia népét tömegestül bolondítja, azt mondván, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálnak.
27 Így azután nemcsak az a veszély fenyeget minket, hogy üzletünk hitele tönkre megy, hanem a nagy Artemisz istennő templomát sem becsülik semmire és annak fensége, akit az egész Ázsia s a kerek föld tisztel, porba hull.
28 Ezt hallva, dühösen kezdték kiáltozni: Nagy az efezusi Artemisz!
29 Erre a városban általános kavarodás támadt s mintha csak egy szóra, mindnyájan a színkörbe rohantak, magukkal hurcolván a macedón Gájust s Aristarkust, Pál útitársait.
30 Erre Pál a nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték.
31 Néhány előkelő, ázsiai jó barátja pedig üzenetet küldött s kérten-kérte őt, hogy ne menjen el a színkörbe.
32 Ez alatt ott az egyik ezt, a másik azt kiáltozta, mivel a népgyűlés a fejét vesztette s nagyobb részük azt sem tudta, miért gyűlték össze.
33 Ekkor a zsidóktól előretuszkolt Alexandert fogták elő a sokadalomból. Alexander intett is kezével s védekezni akart a nép előtt.
34 De mikor megtudták, hogy zsidó, mintegy két óra hosszáig minden torok azt kiáltozta: Nagy az efezusi Artemisz!
35 Végre a város jegyzője lecsendesítette a népet s megszólalt: Efezusi férfiak! Ki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Artemisz templomának s az ő égből leesett képének őre?
36 Minthogy tehát ez tagadhatatlan, - illő, hogy nyugton legyetek s meggondolatlanul ne tegyetek semmit.
37 Idehoztátok ez embereket, pedig ezek sem nem szentségtörők, sem nem istennőnket káromlók.
38 Ha tehát Demeter és az ő kézművestársai bárki ellen panaszt akarnak emelni, ott vannak a törvényszékek, a helytartók, pereljék be egymást.
39 Ha pedig más panasztok van, elintézzük a törvényes népgyűlésen.
40 Mert félő, hogy a mai nap miatt a lázadás vádja minket ér s semmivel sem tudjuk megokolni ezt a népcsődülést. Ezt mondta, azután feloszlatta a gyűlést.
41 Összevont szöveg.