1E közben bizonyos, Júdeából jött egyének így oktatták ki a testvéreket: Ha körül nem metélkedtek a Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek.
2És mivel e miatt nagy kavarodás és vita támadt kőztük, meg Pál és Barnabás között, elhatározták, hogy Pál, Barnabás és még néhányan közülük, menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez e vitás kérdés dolgában.
3Ezek tehát a gyülekezettől kikísértetvén, Feniciát s Samáriát bejárván, elbeszélték a pogányok megtérését s nagy örömet szereztek az összes testvéreknek.
4Jeruzsálembe érkezvén, a gyülekezet, az apostolok s a vének fogadták őket s ezeknek is elmondották, mi mindent vitt véghez az isten általuk.
5A farizeus pártnak néhány tagja azonban előállt s azt mondta, hogy azokat is körül kell metélni és rájuk kell parancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6Az apostolok és a vének tehát egybegyűltek, hogy megvizsgálják e dolgot.
7De mikor a vita javában folyt, felállt Péter és így szólt hozzájuk: Testvérek! Jól tudjátok, hogy az Isten régen kiválasztott engem közületek, hogy a pogányok az én ajkamról hallják az evangéliom igéjét s higyjenek.
8És az Isten, a szívek tudója, bizonyságot tett mellettük: megadta nékik a Szentlelket, épp úgy, mint nékünk,
9s nem tett semmi különbséget közöttünk és köztük, megtisztítván a hit által szívüket.
10Most hát miért kísértitek az Istent, miért akartok olyan igát tenni a tanítványok nyakába, amit sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhatunk.
11Sőt ellenkezőleg, az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy mi épp oly módon üdvözülünk, mint ők is.
12Erre elhallgatott az egész sokaság s meghallgatták Barnabást s Pált, akik elbeszélték, hogy mennyi jelt s csodát tett az Isten őáltaluk a pogányok között.
13S mikor azok elhallgattak, Jakab szólalt meg s ezt mondta: Testvérek! Hallgassatok meg engemet!
14Simon előadta, hogy az Isten először mint gondoskodott arról, hogy a pogányokból népet szerezzen magának.
15Megegyeznek ezzel a próféták írta igék is:
16Aztán visszatérek, S újra felépítem Dávid leomlott sátorát, Újra felépítem a romjait Es helyreállítom,
17Hogy a hátramaradt lelkek keressék az Urat S az összes pogányok, akik segítségül hívják a nevemet.
18Az Úr mondta, aki tudtul adta öröktől fogva ezt.
19Azért én amondó vagyok, hogy ne gördítsünk akadályt az Istenhez térő pogányok útjába,
20hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálvány fertelmétől, a paráznaságtól, a fojtott állat s a vér evésétői.
21Mert Mózesnek, akit minden szombaton olvasnak a zsinagógákban, rég időktől fogva vannak hirdetői minden városban.
22Erre az apostolok s a vének az egész gyülekezet egyetértésével elhatározták, hogy maguk közül választott férfiakat küldenek Antiókiába Pállal s Barnabással, még pedig Júdást, melléknevén Barsabást és Szilást, akik a testvérek között nagy tekintélynek örvendtek,
23kezük emez írásával: Az apostolok, a vének és a testvérek üdvözlik az Antiókiában, Szíriában és Ciliciában lévő pogány származású testvéreket.
24Minthogy azt hallottuk, hogy némelyek közülünk, közöttetek járván megzavarták és feldúlták beszédükkel lelketek nyugalmát, azt mondván, hogy körül kell metélkednetek és a törvényt meg kell tartanotok, bár mi erre nem hatalmaztuk fel őket,
25közös akarattal elhatároztuk, hogy választott férfiakat küldünk hozzátok a mi kedves Barnabásunkkal s Pálunkkal,
26akik életüket kockáztatták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért.
27Küldötteink Júdás és Szilás élőszóval is elmondják a dolgot.
28A Szent Lélek és mi elhatároztuk ugyanis, hogy nem rakunk rátok más terhet, csak ami okvetetlen szükséges,
29nevezetesen, hogy tartózkodjatok a bálványáldozattól, a vér és a fojtott állat evésétől s a paráznaságtól. Ettől tartózkodva, helyesen jártok el. Jó egészséget!
30A küldöttek le is mentek Antiókiába. Egybehívták a gyülekezetet és átadták a levelet.
31Felolvasták s az intelmet örömmel fogadták.
32Júdás s Szilás pedig, maguk is próféták lévén, nagy beszédet mondva, buzdították s erősítették a testvéreket.
33Pár nap múlva aztán a testvérek visszaküldték őket békében az apostolokhoz.
34Ámde Szilás jobbnak látta, ha ott marad.
35Pál s Barnabás vegyidéig szintén Antiókiában maradtak s több más társsal együtt tanították és hirdették az Úr igéjét.
36Néhány nap múlva azonban azt mondta Pál Barnabásnak: Menjünk vissza s látogassuk meg a testvéreket városról-városra mindenütt, ahol hirdettük az Úr igéjét s lássuk meg, hogy hogyan megy a dolguk.
37Barnabás azt javasolta, hogy vigyék magukkal Jánost, melléknevén Márkot is.
38Pál azonban a mellett volt, hogy azt, aki Pamfiliánál elpártolt tőlük s nem ment velük a munkára, ne vigyék magukkal.
39Ebből aztán nagy harag lett s megváltak egymástól. Barnabás Márkkal társulva, Ciprusba hajózott.
40Pál pedig Szilást választva társul, Isten kegyelmébe ajánltatván a testvérek részéről, útra kelt
41s bejárván Szíriát és Ciliciát, megerősítette a gyülekezeteket.